print version
Téglás Csaba
Gyermekeim az állatkertnél
Téglás Csaba angol nyelvû könyve, BUDAPEST EXIT: A Memoir of Fascism, Communism, and Freedom a Texas A&M University Press kiadó által jelent meg 1998-ban. Erre utal a következõ rövid történetben.


Örülök, hogy az én gyermekeim nem kellett átessenek olyan nehézségeken, mint amilyeneket a családom, barátaim, és én kellett elviseljünk a kommunizmus és az 1956-os forradalom alatt. Könyvemet nagyrészt azért írtam mert szeretném, ha õk és mások is átéreznék azokat a tragikus eseményeket, melyeket mi nehéz életünk során tapasztaltunk. Még ma is milliók élnek idegen elnyomás vagy diktátorok hatalma alatt, sokszor nyomorban, a számunkra oly természetes szabadság lehetõsége nélkül. A kommunizmus összeomlása sokak életét javította meg. Sajnos, néhány úgynevezett “demokratikus” országban kisebbségek ma is elnyomásban élnek, amint azt a jelenlegi Közép és Kelet- Európai események igazolják.

Nem állíthatom hogy a mi családunk nem részesült diszkriminációban Amerikában az én idegen származásom miatt. Az egyetlen ilyen esemény akkor történt amikor fiaim még csak pár évesek voltak. Egy állatkertben voltunk; gyermekeim a házi állatokat nézegették. Miklós fiam mellett állt egy vele egyidõs amerikai kislány. Miklós mint mindig, ez alkalommal is nagyon barátkozó volt. “Nyuszi, nyuszi” mondta magyarúl a kislánynak, és a tapsifülesre mutatott. Akkoriban még nem ismerte a nyuszi szó angol megfelelõjét.

Az nem egy nyuszi, hanem egy “bunny rabbit” mondta a kislány, akit láthatóan bosszantott Miklós megállapítasa.

Miklós nem hagyta magát. “De igen, az egy nyuszi.”

Gordon, kisebbik fiam, aki még alig tudott beszélni, bátyja segítségére sietett. Csak annyit tudott kinyögni hogy “nyuszi, nyuszi,” de nyomatékosan mutogatott a szegény állatka felé, amelynek fogalma sem volt arról, hogy egy nemzetközi vita középpontjába került.

Fiaim határozott fellépésének váratlanúl nagy hatása volt. Az nem egy nyuszi, hanem egy “bunny rabbit!” kiáltotta a kislány felindultan, és az anyjához rohant.

“Anyu, Anyu! Ezek a fiuk azt mondják hogy az egy nyuszi, pedig én tudom, hogy nem az, hanem egy 'bunny rabbit.' Ugy-e igazam van?”

“Igen, az egy 'bunny rabbit.'” A mama igyekezett csítítani kislányát. “De az az állat szintén egy nyuszi. Az angolon kivûl ezek a fiuk egy más nyelven is beszélnek, és azon a nyelven a 'bunny rabbit'-et nyuszinak hívják.”

“Oh!” mondta a kislány, megértve hogy fiaim idegen szavaiban nem volt ellenséges szándék.

“Érted most kislányom?”

“Igen, Anyu.”

“Akkor menj oda a fiukhoz és mondd meg nekik hogy az a tapsifüles 'bunny rabbit' is, és nyuszi is.”

Most már teljesen higgadtan, a kislány Miklóshoz lépett és anyja felvilágosítása ellenére, büszkén kijelentette: “Anyu azt mondta, hogy az nem egy nyuszi, hanem egy 'bunny rabbit.'” Nyomaték kedvéért lábával nagyot dobbantott, majd igazának megmásíthatatlan tudatában, fennsõbbséges arckifejezéssel hátat fordított fiamnak.

A kislány makacs viselkedése olyan országokra emlékeztet mint Szerbia, Bosznia, Románia és Szlovákia, ahol mai napig nem tudják azt elfogadni hogy népeknek, amelyek ott éltek évszázadokon át, joguk van arra hogy megtartsák a nyelvüket, kultúrájukat, és vallásukat. A kislány azóta felnõtt. Mikor fognak ezeknek az országoknak a népei és vezetõi felnõni?


Téglás Csaba
1930-ban született, 1956 októberében Budapesten részt vett a forradalomban, majd nyugatra szökött. Várostervezõként dolgozott elõszõr Kanadában, majd az Egyes
ûlt Államokba került, és már közel negyven éve New York város mellett, White Plains-ben él. Felesége Rowena skót születésû, két fiuk Miklós és Gordon. Félig nyugdíjba vonult, így több ideje van kedvenc sportját, a teniszezést ûzni. Tagja annak a bizottságnak amelyik a forradalom 50-ik évfordulójának megünneplését készíti elõ New York városában és környékén. Budapest Exit kapható a kiadótól, a Barnes & Noble könyvkereskedésben, és az Internet-en (www.amazon.com).