print version
Szentkirályi Endre
1956 értékei, amiket másodlagosan sajátítottam el
Milyen volt 56-osok gyermeke lenni? Úgy érzem nagyon is meghatározó tényezõ volt életemben.

SZÜLEIM
Szüleim se nem harcoltak, se nem voltak kimagasló hõsök, de mégis 1956 lett magyarságom egyik legfontosabb tényezõje. Meséltek élményeikrõl, tapasztalataikról. Apám osztályidegen létére volt buszsofõr, és így betegeket szállított haza kórházakból, hogy hely legyen a sebesült szabadságharcosoknak, meg kiment Ausztriába gyógyszerért. Édesanyám sem sokat mesélt tapasztalatairól, de az elbeszéléseknél fontosabbak voltak a kis elejtett megjegyzések. Például egyszer gyerekként kérdeztem édesanyámat, miért megy el minden évben a clevelandi Október 23-i
megemlékezésre? Csendesen csak annyit mondott, hogy emiatt került Amerikába, ez a legkevesebb, amit tehet. A mondat sokkal többet mondott számomra, mint akármilyen hosszú szöveg mondhatott volna.

BARÁTI LÉGKÖR
De fontos tényezõ volt szüleim baráti köre is. Valahogy többségük börtönviselt ember volt. Nem közbûnözõk, hanem politikai okok miatt elítéltek, a rendszer által meghurcoltak a Rákosi korszakban. Apám a katonaságban MUSZ-os volt, 15 hónapot ült is egy hétvégi sztrájk szervezéséért. És pont a múltjuk miatt egy olyan értékrendszert vettem át tõlük, ami a magyarországi kommunizmus alatti életükbõl származott, de származott szintén a második világháboru elõtti életükbõl és majd átvetetten a nyugati magyar közösségek életébõl: hogy az ember összetart,
megkérdõjelzi a hatalmon lévõ rendszert, értékeli a szabadságot és azt közösségépítõ célokra használja fel. Ezeket az értékeket tudat alatt átvettem, ahogy tizenévesként itt-ott a baráti kör beszélgetéseit hallgattam, és személyes példájukból is láttam, ahogy élték életüket. Szüleim barátai mind adományoztak és dolgoztak a magyar közösségért, magyar irodalmat olvastak, és ismerték történelmünket, amellett hogy amerikai munkakörükbe és a mindennapi életbe is sikeresen beilleszkedtek. Beilleszkedtek de nem adták fel magyarságukat sem.

NYUGATI MAGYAR KÖZÖSSÉGEK
De nemcsak a családban, hanem a clevelandi magyar közösségben is láttam 1956 értékeit. Szüleim beírattak a clevelandi magyar iskolába, ahol hétfû esténként szülõk tanítottak ellenszolgáltatás nélkõl, magyar templomba vittek, és a külföldi magyar cserkészetbe járattak. Késõbb pedig magyar társadalmi eseményekre, bálokra jártam, és megismertem Cleveland szélesebb magyar köreit. Majd elkerültem a philadelphiai Magyar Tanyára, annak munkáját is megismertem.
És mint felnõtt jártam Chicagóban, Torontóban, New Jerseyben, San Franciscóban, Frankfurtban, és ezekben a nyugati magyar közösségekben is láttam ugyanazokat az értékeket, amiket az 1956-os szabadságharcról hallottam.
Feleségem szülei is végigélték a szabadságharc mozzanatait, Eszti édesanyja Mosonmagyaróváron volt szemtanúja az eseményeknek, édesapja pedig mint katona a pesti Royal szállói felkelõ csoportnak volt az egyik vezetõségi tagja. Késõbb, Amerikába jövetelük után õk is hasonló magyar közösségben éltek, és ahogy jobban megismerkedtem velük, megint ugyanazokkal az értékekkel találkoztam.

1956 ÉRTÉKEI
Nem voltam ott, de sem szüleim, sem baráti körük, sem feleségem szülei nem nagyzoló típusok. Ahogy ez események átélõivel beszélgettem, ezeket az értékeket szûrtem le:

Elsõsorban, a tett, a munka. Volt, aki harcolt, volt aki gyógyszert hordott, volt aki faluról hozta az ételt a városiaknak, osztották a kenyeret. Szükség volt rá, tettek az emberek.

Másodsorban a szépség, tisztaság. Hõsi halottak holttestjeinél az özvegyeknek adományokat gyûjtöttek, de senki sem lopott. A szétlõtt boltok kirakat ablakaiból sem tûnt el nagyon az áru. Valahogy megmaradt a forradalom becsületessége.

Harmadsorban a magyarság. Manapság divat Magyarországon európainak tekinteni magunkat, és mintha snassz lenne bizonyos körökben a nemzeti büszkeség, de aki átélte a szabadságharcot, mind azt mondta nekem, hogy leírhatatlan és elmondhatatlan az az érzés, az a magyarságtudat, ami akkor a szívükben volt.
Negyedsorban az összetartás. Nem azt nézték, hogy az a másik miért nem harcol? Mert mindenki ismerte a csengõfrászt. Hanem egyik tett, és megértette a másikat, aki nem tett, õt is magyar testvérré fogadta.

És nem utolsósorban az eszme. A szabadság, az emberi jogok. Ezért tört ki a forradalom, ezért lett belõle szabadságharc. Azokért a jogokért, amik hiányoztak a népnek 1948 óta, de különösen a legsötétebb Rákosi idõkben.

1956 ÉRTÉKEI ÁTÜLTETVE
A tett, a tisztaság, a magyarság, az összetartás, az eszme. Nem mondom, hogy a nyugati magyar közösségekben nincs folyamatos asszimiláció, hogy minden unoka tisztán beszél magyarul, hogy mindenben összetartunk, hogy nincs közöttünk munkakerülõ vagy léhûtõ, és hogy mindenki eszményien éli életét. De annak ellenére, hogy lenne sok javítanivaló a közösségekben, én bizonyos fokig 1956 értékeit látom Clevelandban, a philadelphiai Magyar Tanyán, Torontóban, New Jerseyben is.
A munka. A bevándorló magyarok között rengetegen ellenszolgáltatás nélkûl végzik és végezték közösségi munkájukat, építették a különbözõ magyar házakat, templomokat, múzeumokat. Miután megalapozták saját életüket, hány év ingyenes munkát adományoztak közösségeiknek? Legyen az Magyar Baráti Közösség, magyar egyház, cserkészet, foci klub, irodalmi kör, vagy lobbizó csoport, nem saját magukért tették (bár a szociológusok szerint bizonyos fokig pszichológiai odatartozási elõnyben
részesûltek), hanem egymásért, és 1989 elõtt különösen a Kárpátmedencében élõ magyar testvérekért.
A szépség. Szobrokat emeltek, emlékmûveket helyeztek el, magyar szokásokat tartottak meg. Házunkhoz majdnem minden decemberben jönnek a magyar cserkészek betlehemezni, és nekem ez a szokás valahogy nagyon szívemhez nõtt.
A magyarság. Igen, vannak a generációk között különbségek, nézeteltérések. De a philadelphiai Magyar Napon akárhonnan jön a magyar, New Yorkból vagy Connecticutbõl vagy a Kárpátmedencébõl újonnan vagy látogatóban, mindenkit szeretettel fogadnak, mindenki otthon érzi magát. Így van ez a clevelandi Cserkésznapon is, és a New Brunswick Magyar Napon is.
Összetartás. A viták és sértõdések ellenére szerintem igenis van összetartás és kölcsonös tisztelet. Még ha az emberek egymást nem is nagyon kedvelik, azért igyekeznek együttmûködni. Ha nem is mindig, de többnyire megvalósul a közös cél, és ha valaki nem ért egyet a közösséggel, akkor legfeljebb elkerüli, de nem gördít akadályt a többiek munkája elé, mint ahogy a mai magyarországi politikusoknál vettem
észre. Az eszme. A szabadság, az emberi jogok, az ünnepélyek, az irodalmi estek, a hétvégi magyariskolák, a cserkészet, ezek ugyanazt az eszmét vallják és közvetítik.

Ezeket az értékeket láttam szüleim viselkedésében, ezeket adták át. 1956 meghatározó esemény volt nemcsak huszonéves életükben, hanem hatással volt késõbbi amerikai kivándorlásukra, gyermeknevelésükre, beilleszkedésük és munkájukra a magyar közösségben. Nem éltem 1956-ban, mégis szüleim és generációjuk által 1956 eseménye meghatározottan befolyásolta életemet. Ezeket az értékeket kaptam tõlük, és ezért hálás vagyok.

VISSZA A KÁRPÁTMEDENCÉBE
A clevelandi cserkész regös csoport, amely 1973 óta hagyományõrzéssel és magyar néptánccal foglalkozik, feleségem vezetésével 2001 júliusában ellátogatott Magyarországra és Erdélybe, szüleik és nagyszüleik hazájába. (A szülõk 38%-a a Kárpát-medencében és 58%-a Észak-Amerikában született.)
Falukutatás volt a körút célja. Élték a falusi életet, népdalokat gyûjtöttek, idõsekkel beszélgettek, helyi történészekkel és néprajzkutatókkal találkoztak. 10 napig Magyarországon, Kazáron, egy Nógrád megyei palóc faluban laktak, ahol családoknál szálltak meg, így alkalmuk volt megismerni közelebbrõl a falu népét és mai életét.
Errõl szól a következõ levél, amelyet a kazári iskola igazgatója küldött a regös csoportnak a körút után. Többrõl is szól azonban a levél, bizonyos fokig 1956 értékeirõl is, amelyeket a nyugati magyar közösség átadott gyermekeinek, unokáinak.

Kedves Ismerõs és Ismeretlen Amerikai Barátaink!
Amikor ezeket írjuk, azt hisszük, minden kazári vendéglátó gondolatait vetjük papírra. Mi, akik még nem ismertünk benneteket, azt hittük, hogy július 2- án nagyon aranyos, az amerikai jólétben kissé elkényeztetett, magyarul alig beszélõ gyermekeket kapunk, akik talán még fanyalognak is majd a magyarországi falusi viszonyok láttán. Gondoltuk, sok mindent megtanítunk majd nekik. A valóság egészen más lett. Kaptunk fegyelmezett, rendkívül jól nevelt, kemény gyerekeket! Kaptunk - a magyar nyelvet jól beszélõ, a magyar hagyományokat csodálatosan ismerõ- fiatalokat...
Reméljük, valóban tudtunk tanítani valamit. Közben mi is tanultunk Tõlük, Tõletek! Tanultunk összetartozást, egymás szeretetét; fegyelmet, ami zokszó nélkül hajtja végre az utasításokat. Ma is példaként állítjuk õket saját gyermekeink elé.
Mindezekért a tényekért, úgy gondoljuk, elismerés illeti a cserkészcsapatot, annak vezetõit, de a clevelandi magyar közösséget is, akik tudatosan így nevelik gyermekeiket...
Azonban legelsõsorban gratulálni szeretnénk a szülõknek, hiszen a nyelvet csak a családban lehet ilyen szinten elsajátítani, ahogyan a jól neveltség, a kedvesség és a tapintat is a családból fakad.
Végül még egy morális tanulsága volt számunkra az ittléteteknek. Mi azt hittük, hogy a magyarságban genetikailag kódolt az egymásra acsarkodás, a gy
ûlölködés, az irigység. Ittlétetek megnyugtatott bennünket, hogy ez nem így van. Ti, akik más országban õrzitek magyarságotokat, nem ilyenek vagytok. Ezt még tanulnunk kell tõletek...

Baráti szeretettel ölelünk benneteket: Nádasdi Csilla és Kapás Imre
Kazár, 2001. november 13.
………………………………………………………………..


Szentkirályi Endre
1969-ben született Clevelandben. Angol és német szakon középiskolai tanár Cleveland egyik külvárosában. Szabadidejében cserkészvezetõ, ennek kapcsán járt Kaliforniában, Torontóban, Amerika keleti partján, valamint Németországban, és többször Vajdaságon. Felesége Pigniczky Eszti, aki Philadelphia környékén nõtt fel, szintén tevékeny a nyugati magyar közösségekben. Gyermekük Keve, Bendegúz, Vajk, Enese. A család 2004-2005-ben egy tanévet töltöttek Budapesten; Endre a Pázmány egyetemen tanított.