Faberné Papp Erika – Amerikában éltem meg 1956. október 23-át

Amerikában éltem meg 1956. október 23-át
Újsághírek otthonról

„Lázongás Budapesten!” üvöltötte a bulvárújság délutáni kiadása a Wisconsin Avenue-i falatozóban. Megszokásból néztem meg a címoldalt, de a futó pillantás után izgalom lett úrrá rajtam, amint megpróbáltam megérteni, hogy mi is történhetett. Nem akartam megvenni az újságot, útban lévén egy megemlékezésre, amit Kapisztrán János halálának ötszázadik évfordulója alkalmából rendeztek, aki Hunyadi Jánossal együtt visszaverte a nagy túlerõben lévõ török hadsereget Nándorfehérvárnál. Nem akartam nyomdafestékes kézzel odaérkezni.

A tavasszal Kilián Csaba ferences atya egy rádióelõadás sorozat keretén belül ismertette a nándorfehérvári csatát és a déli harangszó történetét, amit a pápa rendelt el, hogy az egyetemes kereszténység imádkozzon a pogány törökök fölötti gyõzelemért. Három hétre rá Hunyadi János és Kapisztrán János olyannyira megfutamította a törököket, hogy 70 évig nyugton hagyták Magyarországot. A magyar történelem e dicsõ eseménye ihletett meg akkor, hogy egy iskolai tanulmányt írjak róla, ezért valóban érdekelt ez az október 23-i megemlékezés Washingtonban.

Alig egy pár rövid héttel azelõtt kezdtem meg az elsõ évemet a Georgetowni Egyetem külügyi iskolájában, fél ösztöndíjjal, a mindössze 25 lány egyikeként, akiket a koedukációs tanítás harmadik évében akkoriban felvettek. Bérszobában laktam egy mellékutcában, közel a Massachussetts és Wisconsin Avenue keresztezõdéséhez, messze otthonról. Az étkezéseket házon kívül kellett megoldanom, mivel a konyhát nem használhattam. Azon a keddi napon korán akartam vacsorázni, mert tudtam, hogy mire haza jövök az ünnepélyrõl, már egyik étkezde sem lesz nyitva. Így láttam meg az újságot, ami miatt egész úton tûkön ültem, amíg a villamos és a busz komótosan haladt. Gondoltam, valaki a magyar résztvevõk közül biztos hallotta már, hogy mi történt Budapesten.

De ebben nagyon is csalódtam. Mikor a hotelbe értem, már szép számmal összegyûlt a tömeg. Alig ismertem ott valakit, hiszen csak hét évvel azelõtt érkeztünk Amerikába, és akkor is New Jersey-ben és New Yorkban laktunk. Végre megláttam két ismerõst, akik fölöttem jártak a Georgetownra. Félbeszakítottam a diskurzusukat, és megkérdeztem, hogy hallottak-e a budapesti lázongásokról. õk nem tulajdonítottak sok jelentõséget a hírnek. Nem volt a reggeli újságokban, és különben is hallották volna, ha történt volna valami. Kósza hírek mindig szállingóztak. Talán nem is olvastam helyesen, mondták. Fel voltam háborodva! Persze, hogy helyesen olvastam! Csak két szóból állt a tíz centis betûkkel írt felirat, nem lehetett félreérteni! Végig ültem a programot, amire Eisenhower elnök is meg volt híva, de csak egy helyettest küldött, aki egy rövid beszédet mondott. Akármennyire is érdekelt a téma, nem tudtam odafigyelni.

Izgatott várakozás
Mikor hazaértem, bekapcsoltam a rádiómat, hogy halljam a híreket. Akkor kaptam az elsõ – nagyon rövid és kíváncsiság-gerjesztõ – beszámolót arról, hogy mi történt korábban aznap (a mi idõnk szerint) Budapest utcáin.

Az elsõ fontos vizsgám október 26-ára volt kitûzve. Normális körülmények között vadul bifláztam volna. Ehelyett bújtam a rádiót, hogy minden állomás híreit meghallgassam, megvettem minden újságot és minden reggel misére mentem, gyenge imáimmal ostromolva az eget. Mint a magyarok mindenütt, gyötrõdtem a híreken.

Mondanom se kell, elhúztak azon az elsõ vizsgán (bár nem sokon múlott). Amikor odamentem a professzorhoz megmagyarázni, hogy a nagyanyám és több más rokonom Magyarországon van, és hogy ezért nem tudtam rendesen elõkészülni, csak azt válaszolta szárazon: „Az ilyesmin túl kell tegye magát!”

Kis híja volt, hogy nem lett belõle amerikai áldozata a magyar szabadságharcnak!

Faberné Papp Erika
Magyarországon született, szüleivel akkor hagyta el Budapestet a második világháború végén, amikor az oroszok és a németek már a fõváros körül harcoltak. Németországban élte túl a háború utáni éveket, amerikai nagynénje és nagybátyja jóvoltából 1949-ben vándorolt ki Amerikába. A georgetowni egyetemen szerzett diplomát.

Tizennégy évig szerkesztett egy missziológiai folyóiratot. Jelenleg alkalmanként publikál, sok magyar és vallásos témájú cikke jelent meg. 2006-ban jelent meg az “Our Mother’s Tears: Ten Weeping Madonnas in Historic Hungary” címû könyve az amerikai ferencesek kiadásában. Egy remek magyar emberhez, Faber Oszkárhoz ment férjhez, de megöz