Bálintitt Károlyné Apor Éva A munkásság egészséges gyûlölete…

1956 szeptemberében volt az esküvõm és így mint hat hetes asszony értem meg a forradalmat. Férjem is és én is osztályidegenek voltunk, akiket Rákosi Mátyás szavaival élve a munkásság “egészséges gyûlölete” üldözött. Ez a gyûlölet férjem többévi börtönbüntetésében nyilvánult meg, az én esetemben pedig, hogy nem engedtek tanulni; így hát nagy örömmel fogadtuk a fölkelés hírét október 23-án.

Cukrászda, tank, és vöröscsillag
Az utcára nem emlékszem pontosan de egy cukrászda kirakata be volt törve. A sütemények hiányoztak a kis papir kosárkákból, de az árának megfelelõ pénz benne volt…

A Kossuth Lajos és a Magyar utca sarkán (ha jól emlékszem) állt egy orosz tank. A tetején egy magyar zászló volt kitûzve. Melette egy magyar és egy orosz katona állt tisztelegve miközben lent egy magyar csoport énekelte a magyar himnuszt…

Az Egyetem utca 7 harmadik emeletén laktunk. Onnan lenézve láttunk fiatal szabadságharcosokat fegyverrel a kezükben futni és az utca saroknál kikémlelve bekanyarodni a szomszéd utcába. Egyik nap pedig szemtanui voltunk, mikor a szembenlévõ sarokház homlokzatáról letaszították az utcára a vörös csillagot.

Parlamentnél
Október 25-én hallottuk, hogy nagy tüntetésre készûlnek a Parlamentnél; kiváncsiságból elmentünk. Hatalmas tömeg gyûlt össze a Parlament mögötti téren. Megálltunk a Földmûvelésügyi Minisztérium árkádai elõtt. Egy tank húzott el elõttünk. Találgattuk, hogy orosz-e vagy magyar. Tovább ment megkerûlve a teret a Duna irányába de ott megállt.

Egyszerre csak nagy lövöldözés kezdõdött. Nem tudtuk, hogy honnan jönnek a lövedékek de behúzódtunk az árkádok mögé. Egy-egy oszlop mögött vagy 20-25 ember állt egymásra borulva. Láttuk, ahogy a földön égõ pirosan pattognak a lövedékek.

Férjem egy idõ után a tömeg hátára mászva betolt engem a Földmûvelésügyi Minisztérium nyitott ablakán. Õ is utánam mászott és valaki behúzta. Ott azzal ijesztgettek, hogy aki nem tartozik oda, azt letartóztatják. Ezután kiugrottunk egy hátsó ablakon. Mint utóbb hallottuk, sokan haltak meg a téren. Nekem az eséstõl kibicsaklott a bokám. Egy orvos helyreigazította a szembenlevõ házban.

Elindultunk hazafelé. A Kiskörúton egy gyászoló menetet láttunk. Mindenki talpig feketében. Nõk, férfiak. Magyar zászlót és fekete zászlót vittek. Némán vonultak az utca közepén.

Továbbmenve bekanyarodtunk a Váci utcába. Egy presszóban vidám zene szólt. Kedélyes tere-fere, jól öltözött fériak és nõk, mintha mi sem történt volna.


Bálintitt Károlyné Apor Éva
Édesapja másodfokú unokatestvére volt Apor Vilmos püspök. 1956 novemberében menekülésükkor nem vitt magával mást, mint egy apróra összehajtott könnyû tisztaselyem emprime Cocktail ruhát és egy volt 8-ik gimnáziumi magyar történelemkönyvet, hogy majd jövendõbeli gyermekei ismerjék a magyar történelmet. Ez valóra is vált, mert rengeteget járt és jár társaságba, és fiát és leányát magyar
szellemben nevelte. Férjével rengeteg magyar ügyben vállaltak vezetõi szerepet, köztük a hétvégi Magyar Iskola Tanári és Szülõi Munkaközösségében, az Amerikai Erdélyi Szövetségben, és a New York Magyar Ház Társaskörében. A hurcolás elégtételének szolgált, hogy 2000-ben a magyar kormány kitüntetéssel elismerte a család emigrációban végzett munkáját. Jelenleg Staten Island, NY-ban él.