Megyeri László – Óda Egy Magyar Szabadságharcoshoz

Tinédzserkorú fiú volt, aki Magyarországon élt 1956. október végzetes napjai alatt. Kispesten járt gimnáziumba és keményen tanult, hogy jó diák legyen.

Megvetette a kommunistákat az istentelen módszereikért és a magyar hagyományok és szokások gyûlöletéért. De még ettõl is jobban elítélte a megszálló szovjet hadsereget, akik terrorizálták a nemzetet 1945 óta.

Félt a titkos rendõrségtõl, mely csak azért kínozta a magyarokat, mert õk szót emeltek a szabadságért. Nem szeretett templomba járni a városba vasárnaponként, nehogy a helyi rendõrség felismerje és büntetést kapjon az Istentiszteletek látogatásáért.

Történelmi könyveket olvasott Kossuth és Hunyadi vitézségérõl, hõsiességérõl. Gyakran szavalta el Petõfi verseit, mely szerint:

„Talpra magyar, hí a haza!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!”

Ott volt 1956. október 6-án Rajk László temetésén, melyen 200.000-en vettek részt a hidegben, szakadó esõben és sivító szélben, hogy leróják tiszteletüket a terror áldozatáért.

Október 23-án számos diákkal a budai Bem szobor elõtt gyülekezett, hogy támogassák a lengyelországi kommunista rezsim elleni zendülést. Ugyanezen a napon tüntetett a Magyar Rádio épülete elõtt, ahol a rendõrség belelõtt a békés tüntetõ tömegbe.

Felvonult a Parlament épülete elé október 23-a elõestéjén 200.000 honfitársával együtt, hogy meghallgassa Nagy Imre reformer összefogásra hívó szavait.

15 évesen követte Édesapját és fegyvert ragadtak a kommunisták és az orosz megszállás elleni küzdelemért. Csodálatos módon az oroszok visszavonultak és a magyar hadsereg letette a fegyvert. Örvendezetett a szabadság gyõzelméért.

Tanúja volt a magyar kommunista rezsim teljes összeomlásának és az orosz megszállók visszavonulásának. De õ azon csodálkozott, hogy a Szabad Világ miért összpontosított a Szuezi Válságra és az egyiptomiakkal való angol -francia konfliktusra.

Hitt annak a híresztelésnek, mely szerint az orosz csapatok felsorakoztak, hogy visszatérjenek és szétverjék az újonnan alapított szabadságot. És bízott a Szabad Európa Rádioban, mely azt adta hírül, hogy a segítség úton van.

Annak is szemtanúja volt, mikor a szovjet tankok november 4-én egy ködös, nyirkos, és fagyos vasárnap kora reggelén támadtak. Megtöltötte puskáját, mindent elkövetett, hogy megállítsa a Ferihegyi repülõtértõl Budapest központjába vezetõ fõ útvonalakon gördülõ tankokat.

õ azon 10.000 harcos között volt, akiknek még esélyük sem volt a gyõzelemre a többszörös túlerõben lévõ Szovjet csapatok és tankjaik ellen. De szerencséje volt, mert nem tartozott a 3.000 halott és a 20.000 sebesült közé, akik kétségbeesetten harcoltak a függetlenségért. És szerencsére nem volt a 200.000 elítélt személy között sem, akikbõl 229-t a Kádár rezsim kivégeztetett.

Ehelyett õ egyike volt azon 200.000 magyarnak, akik elmenekültek Ausztriába és a szabadságba. Szívesen fogadták a demokrácia világában és ily módon megtalálta Petõfi kérdésére a választ: „Rabok legyünk,
vagy szabadok?”

Eljött Amerikába és megtalálta a szabadságot és a boldogságot. Az õ független és patrióta szelleme megújult új hazájában. Negyvennyolc év telt el, de a Magyar Szabadság Harcos még ma is él és erõs. Én vagyok ez a Szabadság harcos!

Megyeri László
Megyeri László okleveles könyvvizsgáló és ügyvéd. Jelenleg az Amerikai Magyar Református Egyesület, kölcsönös segíto életbiztosító társaság pénztárosa. Iskoláit
a U.S. Army War College-ban végezte. Az Egyesült Államok nyugalmazott
tartalékos ezredese