Miután 1948-ban betiltották Magyarországon a cserkészet mûködését, a németországi menekülttáborokban, majd tengeren túl is folytatódott a munka a Külföldi Magyar Cserkészszövetség keretein (KMCSSZ) belül. Így 1951 óta Cleveland városában is mûködik magyar cserkészcsapat, igyekszik másod- és harmad generációs gyerekeknek átadni származásuk örökségét. Az alábbi kerettörténet evégett íródott, külföldön született cserkészvezetõk által. A hagyományos cserkésztudományokon (csomózás, elsõsegély, táborozás, stb.) túl is igyekszik a rendszeres péntek esti
gyûléseken és hétvégi kirándulásokon átéreztetni a gyerekekkel, min is mentek keresztûl nagyszüleik. — [szerk]



Február 24.-n indítjuk be a kerettörténetet a csapaton belül.

Célunk nem az, hogy minden adatot elsajátítsanak, hanem az, hogy érezzék azt, hogy miért robbant ki ez a szabadságharc. Mi késztette a magyar népet arra, hogy merjenek tüntetni, sztrájkolni, harcolni? Élni fogjuk mi is az “elnyomást.”

Feb. 10
Daróczy Zs. (késõbb kiderül, hogy õ játsza a besúgó/ párttitkár szerepet) fényképeket készít a cserkészlányokról a személyi igazolványhoz. Kiosztja a KMCSSZ által kiadott füzetet (a KMCSSZ központi akadályversenyt tart minden évben és erre készül egy témakörhöz illõ kerettörténet ismertetõ) és szárazon ismerteti a történteket.

Feb. 17
Daróczy Zs. folytatja a fényképek készítést és az elöadást.
1. csoport szókincset kiosztani. Minden héten kapnak a cserkészek 5 szót, amelyeket meg kell tanulniuk a következõ hétre, amikoris egy versenyben vesznek részt, amely felméri újjonnan szerzett tudásukat. A 10. hét után egy összefoglaló ki-mit-tud versenyt tartunk, amelynek nyertes örse egy palacsinta-büffét élvezhet.)

Drótpostát kiküldeni a szülõknek, Atyának, tiszteknek, stb., hogy ezentúl kerettörténetet élünk a gyûlések alatt és ne lepõdjenek meg ha olyat látnak, ami nem “odaillõ,” (pld. vörösnyakkendõket.)

Feb. 24
Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 2. csoport szó kiosztása.

Tábortûz kezdete elõtt kirakni a egy figyelmeztetõ táblát szülõk és vendégeknek a bejáratokhoz: “56-os Szabadságharc kerettörténet folyik.”
Tábortûz. Mielõtt a tagok bemennek a szobába, egy KISZ titkár (Mészáros A) egy asztalnál ülve (mögötte a vörös csillagos nemzeti zászló) mísszesen, otromba bélyegzõvel csattogtatva, nem felnézve, a személyi igazolványokat átadja. Mondja a cserkészeknek, hogy állandóan legyen náluk mert ezentúl bármikor igazoltathatják õket, és jaj nekik, ha nem lesz náluk. Daróczy serényen segédkezik, minden tagnak kioszt egy vörös csillagot, amit fel kell tûzzenek a cserkészingükre. Pigniczky
(csapatparancsnok) csodálkozik, de engedelmeskedik. Csendben, néha panaszkodva sugdolozva bevárják a többi cserkészeket. Majd megkezdõdik a tábortûz, ami rendesen folyna, ha nem ordibálna mindig bele a KISZ titkár, hogy mit szabad énekelni és fõleg azt, hogy mit nem. “Nincs, Isten, haza, templom, semmi ezentúl!”

Külön tartunk tábortûzet a kiscserkészek és vendégeknek/ szülõknek, mert kcs.-ek nem fogják érteni, hogy mi zajlik.

A cserkéz tábortûznek a témája: “Honnan lehet tudni, hogy cserkész?” A népdalok és csatakiáltások amelyeket énekelünk legyenek minél hazafiasabb, nemzeti érzelmûek, vallásosak. Ez azért van, hogy a a kommunista párttitkárnak (Daróczy) legyen mit lehurrognia, hogy ezt “nem szabad az elvtársaknak” többé énekelni/ mondani, mert a kommunista eszmék ellen vallanak. A tábortûzvezetõ meglepõdve, a parancsnokra ránézve, abba hagyatja a cserkészekkel az éneket, és egy újat kezd el. Nem szól semmit. Késõbb, miután már többször le lett állítva egy dal, belekezd egy hazafias
dalba, amit magától abbahagyat miközben ránéz a párttitkárra. Az bólint egyet, hogy jól tette, hogy leállitotta. A pártitkár ezek után elmegy mondván azt, hogy úgy érzi, hogy a tábortûz vezetõ érti a dolgot és, hogy a kcs.-ek tábortûzét is kell ellenõrizze. A tábortûz vezetõ 2-3 dal után a “szeretet körrel” fejezteti be a Tábortûzet. A parancsnok szónélkül “zárkózz” karjellel vezényli a cserkészeket, hogy álljanak szorosan köréje és elsírja magát, hogy milyen rettenetes, hogy legjobb barátnõjérõl nem tudta, hogy besúgó. Kéri a cserkészeket, hogy vigyázzanak arra, hogy kivel-mirõl beszélgetnek, mert bajba kerülhe

Tábortûz után, a cserkészházba átmennek a cserkészlányok és megnéznek egy video-filmet a szabadságharcról. Ha nem túl fáradtak, eszmecserével folytatják az estet.

Már. 3
Gyûlés kezdete elõtt kirakni egy táblát a bejáratokhoz: “56-os Szabadságharc kerettörténet folyik.”
Vezetõi Gyûlés végén a párttitkár elõszedi a pártkönyvet és kéri az elvtársaknak aláírását miután elmondta, hogy hova nem mehetnek el (Akadályverseny, Csapattábor, Vezetõképzõ Tábor, Körút, stb.) ha nem írják alá. A parancsnok nehéz szívvel áláírja, majd a többi vezetõ is. Míg aláírják a többi vezetõk a könyvet, a parancsnok suttogva mondja a többieknek egyenként, hogy ez nem tetszik neki.

Már. 10
Gyûlés kezdete elõtt kirakni egy táblát a bejáratokhoz: “56-os Szabadságharc kerettörténet folyik.”

Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 3. csoport szó kiosztása.

Ajtócsengõt csengetve lép be 2 ÁVÓs külön-külön az õrsi szobákba. Igazoltatatnak és kijelentik, hogy 3 percük van összepakolni mindent, mert ki lesznek telepítve. Most már nem ez az õ szobájuk, ide más jogosult elvtársakat költöztetnek be. Az õrsöket lehetetlen helyekre kitelepítik (kis szekrénybe, nagy terem kellõs közepébe, folyosóra, WC-be, stb.) és ott kell a Gyûlés végéig maradniuk. Az ÁVÓ-sok igyekeznek minél kevesebbet beszélni és komolyan, de nem durván viselkeni.

Már. 17
Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 4. csoport szó kiosztása.

Ajtócsengõt csengetve lép be 2 ÁVÓs külön-külön az õrsi szobákba. Igazoltatatnak és elvezetnek 1-2 embert az õrsbõl a színpadra (be van húzva a függöny és sötét van és ott áll a vörös csillagos nemzeti zászló), de nem mondják meg, hogy miért. Az õrs többi tagja a szobában marad. Majd, mikor minden õrsbõl össze vannak gyõjtve a többiek, kijelenti a pártitkár, hogy õk azért lettek kihívva, mert szüleik egyetemet végeztek és ezért munkaszolgálatba kell menjenek. Elvezeti õket a kényszermunkára (WC takarítás).

Majom õrs: Gratzl, Szentkirályi, Beodray
Páva õrs: Chiemelewski, Luksa, Jálics
Pinty õrs: Bogárdy, Sáfrán
Pipacs õrs: Popik, Petrulis, Stiasny
Tengelice õrs: Madzsar, Némethy, Ramsey

Már. 24
Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 5. csoport szó kiosztása.
Ajtócsengõt csengetve lép be 2 ÁVÓs külön-külön az õrsi szobákba. Igazoltatatnak és elvezetnek 1-2 embert az õrsbõl a színpadra (be van húzva a függöny és sötét van), de nem mondják meg, hogy miért. Az õrs többi tagja a szobában marad. Majd, mikor minden õrsbõl össze vannak gyõjtve a többiek, ki jelenti a párttitkár, hogy õk azért lettek kihívva, mert szüleik kulákok és ezért munkaszolgálatba kell menjenek. Elvezeti õket a kényszermunkára.
Majom õrs: Kovács
Páva õrs: Gáspár, Ország
Pinty õrs: Gáspár, Gáspár, Viiberg
Pipacs õrs: Szélpál
Tengelice õrs: Gráber, Horváth

Nincsenek munkaszolgálatba véve a következõk, mert szüleik “megbízhatóak”
Majom õrs: Duna
Páva õrs: Stiasny
Pinty õrs: Gyenge
Pipacs õrs: Kovács
Tengelice õrs: Kovács

Már. 31
Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 6. csoport szó kiosztása.
South Mastik/ Cottonwood Parkban Gyûlés (ha nincs túl hideg). Gyûlés alatt ki lesz hírdetve a cserkészrajnak, hogy az államosítás folyamatban van és elveszi a hivatalnok (vörös csillagos nemzeti zászlót hordja magával) a vagyonukat, a nyakkendõjüket. Ezek után a Gyûlés folyamán egyenruha szemle lesz, amelyen le lesz pontozva minden õrs egy arányuan, hogy nincs meg a nyakkendõjük. Késõbb, a Tábortûz után (együtt lesz a kcs.-ekkel), az egyik rajvezetõ észreveszi az elkobozott nyakkendõket, visszacsempészi a nyakkendõket és titkosan visszaadja a cserkészeknek. Azon a gyûlénsen már nem teszik fel újból a nyakkendõket.

Ápr. 7
Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 7. csoport szó kiosztása.
8:30-kor a cserkészek összegyûlnek húsvétra készülve egy kis elmélkedésre egy lelkipásztorral (NT.Tamássy Évával). 8:50-kor ÁVÓ-sok csengetnek a lelkészt elhurcolják és a tagok személyi igazolványaikba egy beírást kapnak a szabálysértésért.

Ápr. 14
Nincs Gyûlés.

Ápr. 21
Gyûlés kezdetén, szókincs játék és 8. csoport szó kiosztása.
A párttitkár el ment üdülni. A parancsnok bejelenti cserkészeinek csendben, hogy titkosan kezdett sztrájkot szervezni. A cserkészek írjanak egy levelet róvásírással (a Gyûlésen készüljenek el a levelek, legyen kéznél elég boriték és bélyeg) és küldjék postán a Gyûlésrõl hiányzó tagoknak, hogy Április 28.-án sztrájk lesz. Hangsúlyozza a parancsnok, hogy ne hívják fel telefonon a cserkésztestvéreiket, mert lehallgatják a beszélgetésüket.

Ápr. 28
South Mastik/ Cottonwood Parkban Gyûlés/ Tábortûz (kcs.-eknek külön lesz).

7-8	Õrsi Gyûlés
8-8:40	Forgószínpad (Okt. 16-22 napokat idézzük, a 4 állomás a különbözõ városokat, nem Bp., jelképezi, ahol az egyetemisták kezdték a tüntetéseket, legyen a város neve egy táblára felírvva)-Szókincs játék és 9. csoport szó kiosztása. -16 pontot játék formában átvenni/ ismételni [keresztkötés gyakorlása: 8 pár botra felírni a 16 pont 2 szavas frázisaiból egy-egy szót, például. ruszkik (egy botra), haza (egy másik botra). A botok egy kupacban hevernek. Egy botot kapnak, a párját megkeresik és kereszt-kötéssel összkötik.] -Tüntetésre táblákat és fáklyákat készíteni (Lécekbõl, kalpaccsal és szögekkel álítsák össze a tábla vázát és kemény papírra fessék a szlogeneket, amit majd rászögelnek a vázákra. Minden õrs készítsen egy fáklyát és egy táblát. Szerszám használatot is gyakorolják.)
8:40-9	Tábortûz / tüntetés Minden õrs máshonnan érkzik a tüntetõ tábla és fáklyájukkal. Versek, hazafias népdalok, nemzeti csatakiáltásokkal buzdítjuk a “népet.” A Himnuszal fejezzük be a Tábortûzet és Gyûlést.

Máj 5
Vezetõi Gyûlés

Máj 12
Okt. 23, du. 2. Bem szobornál tüntetés.
A Gyûlés utolsó 20 percében a szókincs játék végén elénekeljük a csapat indulót. Ennek a végére a párttitkár berohan vörös csillagos zászlójával, hogy többet ne énekeljük ezt és meg akar velünk taníttatni egy kommunista indulót. El is kezdi tanítani, de a parancsnok nem bírja többé és letépi magáról a vörös csillagot. Elküldi a párttitkárt, hogy menjen ahova akar, de õ többé nem viseli az elnyomást. Megfogja a zászlót és bicskával kivágatja a vörös csillagos címert belõle. Azzel elvonulnak a Bem szoborhoz (egy vezetõ beöltözik mint a Bem szobor és mozdulatlanúl áll), ahol már mások is vannak. Ott felolvassá

Máj 19-20
Okt. 23, este 9. Rádióhoz be akarnak menni a fegyvertelen tüntetõk, hogy felolvassák a 16 pontot. Az Avó rájuk lõ. Gyûlés után kirándulás a cserkész tanyára.

8 óra-kor a parancsnok gyülekezõt hív, mert megjött a hír, hogy a rádióhoz mennek sokan tüntetni. Kivonul mindenki a pincébõl tüntetõ táblákkal és elvonulunk a rádióhoz (a plebánia garázsához), ott be probálunk hatolni a rádióba, de az ÁVÓ a garázstetõrõl a tömegre dob egy füstbombát és közben kerékcsikorgatva megérkezik egy sötét autoban még több ÁVÓ-ssal és azok lökdösödnek és ordibálva haza akarják küldeni a tüntetõk. Két vezetõ felbátorodva szembeszálnak az AVÓ-val és azokat megverik az ÁVÓ-sok. Egy harmadikat meglõnek, felkapják és bevágják az autójukba és elviszik.
A parancsnok a többieket visszarendeli a pincébe, ahol megbeszélik, hogy elmennek a Csepeli gyárakba fegyverekért.
Indulás a tanyára…

Máj 26-28
Akadályverseny kerettörténete, amelynek vége a kivándorlás.

Jún 3-4
Évzáró kirándulás és piknik

Szept-Okt
CserkészGyûlésre lehívni 56-os szülõket/ nagyszülõket és a cserkészek meginterjúolják õket. Ebbõl az anyagból készítenek prezentációkat (poster presentations) az október 23.-i hétvégére szervezett kiállításra. (Kb. 5 Gyûlés)

Retorzió, kivégzések, ki-hova menekült


Összeállította: Szélpálné Daróczy Zsuzsa, st. és Pigniczky Eszti, cscst., pk.


Pigniczky Eszti
1968-ban született Lansdale, Pennsylvániában. Szülei 1956-ban menekültek. A philadelphiai magyar közösségében nõtt fel, majd New Brunswick, NJ-ben cserkészkedett, valamint San Francisco és Los Angeles magyar közösségeiben is. Házassága óta Cleveland környékén él, a clevelandi cserkész regös csoporttal 40 amerikai-magyar fiatal magyarországi, illetve erdélyi néprajzkutatóútjának volt szervezõje és vezetõje. Magyar népdal és népszokások aktív gyûjtõje, valamint 2005 óta a clevelandi Zrínyi Ilona leánycserkészcsapat parancsnoka. Férjével, Szentkirályi Endrével, aki szintén aktiv cserkészvezetõ, négy gyermekük van: Keve, Bendegúz, Vajk, és Enese.

A szerzõ 2004 óta nõvérével dokumentumfilmet készít édesapjáról, Pigniczky Lászlóról, aki 1956-ban Budapesten szabadságharcos volt. A film közel két éven át követi a két Amerikában nevelkedett lányt ahogy feltárják azóta elhunyt édesapjuk 56-os történetét Magyarországon. A lányok két utat tesznek meg: felderítik édesapjuk 56-os történetét és egyben megértik, hogy miért játszik továbbra is nagy szerepet az 56-os forradalom és szabadságharc saját életükben 50 évvel késõbb.


Miért készítjük ezt a filmet?
Semmi sem egyszerû ha édesapámról, Pigérõl van szó. Nem egyszerû történet az övé, fõként azért nem, mert õ volt története elmondásának szinte egyetlen forrása, legalábbis nekünk, akkor, Amerikában. Így sok minden tisztázatlan maradt: a szlogeneket leszámítva az õ története, 56-os múltja, hogy miért és pontosan hogyan ment el innen, hogy miért nem jött vissza, hogy tulajdonképpen ki van ezen a
töménytelen sok fekete-fehér fényképen amit egy cipõdobozban kaptam meg Pige harmadik feleségétõl, a kinti megemlékezés után. Pige nem tartotta szinte senkivel sem rendszeresen a kapcsolatot Magyarországon, nem volt testvére, a szülei korábban meghaltak, és akiktõl néha kapott levelet, azokat meg mi nem nagyon ismertük, fõleg nem az Internet korszaka illetve a rendszerváltás elõtt.

Minket, amerikai-magyarokat, úgy neveltek 56-os szüleink, mintha egy magyar inkubátorban lettünk volna, azzal a céllal, hogy ha egyszer kivonulnak az oroszok akkor úgy térhessünk ‘vissza’, hogy ne kelljen semmit sem pótolni. Nagyon
sokat tanultunk arról, valószínûleg többet mint a magyarországi gyerekek, hogy mi történt ?56-ban – ez része volt egy nagyon komoly és következetes nevelésnek amit kaptunk mint ?56-os gyerekek, cserkészek, menekültek gyerekei. Magyar neveltetésünknek egyik fõszereplõje és mozgatórugója volt Pige -édesanyámmal együtt, aki szüleivel szintén ’56-ban disszidált Magyarországról – csakhogy pont az õ személyes története marad meg foszlányokban, homályos emlékekben, tisztázatlan anekdotákban. Inkább 1956 lényegérõl mesélt édesapám és nem saját magáról.

Amire odáig jutottam korban, karrierben és önreflexióban, hogy végre valamilyen szinten dokumentáljam édesapám- fõként ’56-os – történetét, hogy végre rábeszéltem, hogy látogasson haza Magyarországra egy fél évszázad után, és engedje meg, hogy ezt lefilmezzem, addigra már késõ volt. Úgy ment el Pige, hogy minden befejezetlen maradt, kevés történet volt leírva és igazán nem tudtam meg a konkrét eseményeket, neveket, helyszíneket. Pige amúgy sem volt rendezett ember, sem életében, sem érzelmi világában és így sosem állította össze papírjait, fényképeit, memoir-ját. Ez tényleg az én dolgom lett volna, mint újságíró.

A papámról készülõ dokumentumfilmmel kapcsolatban, apám most azt mondaná mint mindig: ‘Lányom, ha rám hallgatsz, akkor azt csinálsz amit akarsz. ‘ Mindig mögöttünk állt, de részletekben, szervezésben, a dolgok megnyugtató elintézésében nem nyújtott sok segítséget, mert õ nem ilyen volt. Ezenkívül neki egyértelmû volt, hogy hova
tartozik – ide, Magyarországra – és hol komolyan, hol humorral fõként a régi hazájáról szeretett beszélni. Neki azon sem kellett sokat gondolkoznia, hogy Esztivel, a nõvéremmel hozzuk haza és temessük el ‘itthon,’ habár élete nagyobb részét nem itt töltötte, gyerekei kint nõttek fel, és azt sem tudta megmondani pontosan, hogy hol a családi sír meg, hogy kit hívjunk meg a temetésre.

De nem csak édesapám történetérõl van szó, hanem a miénkrõl is — azokról, akik ’56-os szüleink miatt nem Magyarországon nõttünk fel, hanem más országban.
A forradalom tragikus leverése után több mint 200,000 ember hagyta el Magyarországot – köztük sokan kényszerûségbõl mint édesapánk. Onnan ‘visszidáltunk’ százával a ’90-es évek elején, fõként 20-30 éves fiatalok. Sokan ingáznak, de sokan le is telepedtek, magyarországi férj-feleséggel vagy csak úgy. De miért jövünk vissza, miért csinálunk itthon (is) otthont, kik vagyunk mi és miért nem tudnak sokszor a gyerekeink angolul? Miért lakik itt Budapesten több amerikai-magyar barátom mint kint Amerikában? Vajon ez csak gazdasági menekvés vagy megmagyarázhatatlan honvágy? És mi köze ennek ’56-hoz?

Szüleinknek szinte könnyebb volt az életük abból a szempontból, hogy õk biztosak lehettek, hogy magyarok, születésük miatt és 1956 miatt, amely egy olyan életreszóló esemény volt, ami lelkileg összeforrasztotta mindazokat, aki emiatt elhagyták hazájukat (azokat is, akik otthon maradtak, csak õket máshogyan). Én mindig úgy éreztem, hogy szüleink és barátaink megkérdõjelezhetetlenül magyarok voltak. Nekünk a meghatározó identitás azért árnyaltabb, nem ilyen egyszerû.

Nekünk a hovatartozás kérdése bonyolultabb, mivel javarészt Amerikában nûttünk fel, ott jártunk egyetemre, és legyünk õszinték: jobban beszélünk angolul, mint magyarul. Sok mindent köszönhetünk Amerikának, és bevallom, örülök, hogy ott nõttem fel és nem Magyarországon a kommunizmus alatt. Ugyanakkor, a ‘honvágy’ Magyarország iránt bennünk is erõsen megvan, sokan azért költöztünk Magyarországra mert tenni akartunk valami hasznosat a rendszerváltás után. Magyarországon amerikaiak
vagyunk, de Amerikában magyarok. Gyerekeink, ha szerencsések vagyunk, jobban fognak tudni magyarul, jobban fogják ismeri ezt az országot mint mi, akik emigrációban nõttünk fel. Vajon bennük is el tudjuk ültetni az egészséges hazafiasságot mindkét ország iránt? Ez nagy kihívás, és ráadásul sokba is kerülhet. De engem így neveltek szüleim, hogy idetartozunk. Én meg már úgy nõttem fel, hogy ide-is, oda-is, és a gyerekeimnek már ezt adom át. Végülis amerikai-magyarok vagyunk, ezt szûrtem le abból az identitáskeresésbõl amely a film elkészítésének végig része volt.

Iskolában mindig azzal kezdtük, ha valaki piszkált: “Leave me alone, my dad was a freedom fighter. (Vagyis: “Szállj le rólam, az én apám szabadságharcos volt.”) Ezt a mondatot meg szeretnénk õrizni nõvéremmel, Esztivel, gyerekeinknek nagyapjukról, viszont szeretném, mint újságíró, hogy emögött hiteles történelmi tartalom is legyen, nem csak családi legenda. Errõl szól ez a film, hogy felkeressük a régi megmaradt
szálakat, Pige dossziéjaiból, írásaiból, fényképeibõl, amelyek elõkerültek halála után. Felkutatjuk azt, amit lehet errõl a zavaros, de inspiráló korszakról. Így lehet csak Pige hamvainak hazatérése lelki hazatérés, megnyugvás mindannyiunk számára. És így tudunk csak igazán továbblépni, saját gyerekeinket felnevelni, saját hovatartozásunkat megérteni.


Pigniczky Réka
Televíziós újságíró és producer, aki több mint 8 éve dolgozik az Associated Press-nél, fõként New Yorkban. 1992-1996-ig Budapesten élt, ahol többek között az egyik parlamenti ellenzéki párt tanácsadója volt, valamint a rendszerváltás után létrejövõ, nõ-témákban aktív NGO-k szervezõje illetve a MONA ügyvezetõ igazgatója. Jelenleg Budapesten él, ahol szabadúszóként dolgozik az AP-nek és más külföldi televízióknak, habár a Hazatérés lassan de biztosan minden idejét felemészti. Az Egyesült Államokban született és nevelkedett magyar emigránsok gyermekeként egy erõsen amerikai-magyar környezetben, így anyanyelvi szinten beszél magyarul is. A new yorki Columbia Egyetemen szerzett újságírói illetve nemzetközi kapcsolatok témában mesteri diplomát valamint a Közép-Európai Egyetemen politológiából mester diplomát. HAZATÉRÉS címû dokumentumfilmjét 2006-ben mutatják be. További információ a filmrõl: www.56films.com.

Ötven éve már, hogy az orosz tankok eltiporták a szabad Magyarország álmát. Hosszú idõ ez, de nem elég a felejtésre.

Festõmûvész voltam. Az volt a munkám, hogy Lenin és Sztálin életnagyságnál nagyobb portréit fessem meg. Nem volt ez olyan rossz. Szinte elégedett voltam a sorsommal. De aztán az oroszok visszajöttek, és fájdalmat kellett festenem a feleségem arcára, hogy megmentsem a katonák erõszakoskodásától.
Ekkor döntöttem úgy, hogy elhagyom Magyarországot.
Azóta is kísért ez a döntés.

1956-ot írtak. Az eufória eltûnt Budapest utcáiról. Az új orosz csapatok – ugyanannak a hadseregnek a katonái, amely 12 évvel azelõtt megmentette az életünket – házról házról jártak, és brutálisan állították vissza a rendet. Magamért az imádkozáson kívül keveset tehettem. Ám Lettinek, a feleségemnek az imádkozás nem volt elég. Liszttel, vízzel és olajfestékkel a kezemben megint komoly festõ lettem, és siettem befejezni a
legnagyobb munkámat. Dobogó szívvel és reszketõ kézzel próbáltam a fiatal feleségem sima bõrét csúnyává változtatni, elég csúnyává ahhoz, hogy elijessze a legbestiálisabb férfiakat is.

És sikerült a dolog. Amikor az orosz katonák berontottak Letti szüleinek házába, géppisztolysorozatot eresztettek a mennyezetbe, majd megálltak egy betegnek kinézõ nõ elõtt, aki egy sötét sarokban ült fején kendõvel. Nagyon beteg,- mondtam-, nagyon beteg. Az oroszok visszaborzadva, gyorsan hagyták el a házat.

Másnap Lettivel Ausztriába szöktünk.

Nem volt semmilyen tervünk. Csak annyit tudtam, ha valaki megkérdezné, merre tartunk, azt mondjuk, a rokonainkhoz indultunk látogatóba. Zsúfolt vonattal utaztunk Szombathelyre, a határ közelébe. Ám a vonaton azt hallottuk, hogy az állomást megszállva tartják az orosz csapatok. Leugrottunk a vonatról, amikor az a külvárosban lassított. Sötét volt, és nem tudtuk, mihez kezdjünk. Úgy döntöttünk, színházat fogunk játszani. Begyalogoltunk hát a városba és kivettünk egy szállodai szobát, úgy mintha
a barátainkhoz jöttünk volna. Hajnali kettõkor a folyosóról csizmás léptek dübörgése hallatszott. A katonák ököllel dörömböltek az ajtókon és parancsszavakat kiabáltak. Amikor bejöttek a szobánkba, én a takaró alatt lapultam. Emlékszem a tiszta kék szemekre a sapka alatt.

“Mi járatban vannak?” -kérdezte. Megborzongtam és kiszáradt a torkom.

“Rokonokhoz jöttünk látogatóba.”

Egy pillanatra a szemembe nézett. “Hihetetlen, hogy mennyi ember jön ide rokonlátogatóba. Érezzék jól magukat. Viszlát jövõre.” És elment.

Reggel felszálltunk egy nyugatra tartó vonatra. Magamon éreztem a vasutas-egyenruhás férfi pillantását. “Tudom, mit akarnak”-mondta. “Lehet, hogy tudok maguknak segíteni.”

Azt mondta, hogy a végállomáson nyüzsögnek az oroszok. Leszálltunk hát vele egy megállóval a végállomás elõtt, és keresztülmentünk egy kis falun. Elvezetett minket az erdõ széléig, és megmutatta tovább az utat. Mi azonban rossz irányba térhettünk le, mert órákon keresztül bolyongtunk a sötétben, keresve az ingoványos rét szélét, amely mint azt a vasutas mondta, a senki földjét jelölte köztünk és az osztrák határ között. Fáradtak voltunk már és pánikba estünk. Egyszer csak az eget foszforeszkáló
jelzõfények világították meg, és géppisztolylövések kerítettek be. Egy robbanás villanását láttam és erejét éreztem. A következõ dolog, amire emlékszem, az volt, hogy a hátamon fekszem a jeges vízben.

“Gyerünk!” -kiabálta Letti. “Másszál!”

A víz szélén másztunk, mígnem elértünk egy tanyaházhoz. Ott, még mindig négykézláb, egy osztrák cigarettacsomagot találtam. Bementünk a házba, még mindig reszketve a hidegtõl és a félelemtõl. Olyan kimerültek voltunk, hogy azt se néztük, osztrákok vannak-e ott vagy magyarok.

Egy férfi jött az ajtóhoz. “Mostanában nem találkoztunk magukfajtával,” – mondta. “Hogy sikerült átjutniuk?” Másnap reggel az osztrák határõrök elmondták, hogy hat magyar holttestére bukkantak az ingoványban, amelyen keresztül jöttünk.

Azt hittük, egyedül voltunk.


Muhl Tamás Pál
Ötven évvel ezelõtt hagyta el Magyarországot az orosz megszállás elõl menekülve, dacolva aknamezõkkel és orosz tankokkal. Jelenleg Dél-Floridában él, sikeres festõ és író, mûveiben a trópusi környezet szépségét és gazdagságát ábrázolja..Tudja, hogy az örök számûzetést tekintve van egy finom határ a bátorság és a gyávaság között.

Könyve, mely a “Retouching Stalin’s Moustache” címet viseli, papír-és kemény kötésben is megjelent, 366 oldal, 10 fénykép és 9 rajzvázlat található benne. Az 1956-os forradalom alatt átélt élményeket és az ezt követõ menekülés részletes leírását is tartalmazza. Kapható az Amazon.com és Barnes&Noble könyvesboltokban.

Tinédzserkorú fiú volt, aki Magyarországon élt 1956. október végzetes napjai alatt. Kispesten járt gimnáziumba és keményen tanult, hogy jó diák legyen.

Megvetette a kommunistákat az istentelen módszereikért és a magyar hagyományok és szokások gyûlöletéért. De még ettõl is jobban elítélte a megszálló szovjet hadsereget, akik terrorizálták a nemzetet 1945 óta.

Félt a titkos rendõrségtõl, mely csak azért kínozta a magyarokat, mert õk szót emeltek a szabadságért. Nem szeretett templomba járni a városba vasárnaponként, nehogy a helyi rendõrség felismerje és büntetést kapjon az Istentiszteletek látogatásáért.

Történelmi könyveket olvasott Kossuth és Hunyadi vitézségérõl, hõsiességérõl. Gyakran szavalta el Petõfi verseit, mely szerint:

„Talpra magyar, hí a haza!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!”

Ott volt 1956. október 6-án Rajk László temetésén, melyen 200.000-en vettek részt a hidegben, szakadó esõben és sivító szélben, hogy leróják tiszteletüket a terror áldozatáért.

Október 23-án számos diákkal a budai Bem szobor elõtt gyülekezett, hogy támogassák a lengyelországi kommunista rezsim elleni zendülést. Ugyanezen a napon tüntetett a Magyar Rádio épülete elõtt, ahol a rendõrség belelõtt a békés tüntetõ tömegbe.

Felvonult a Parlament épülete elé október 23-a elõestéjén 200.000 honfitársával együtt, hogy meghallgassa Nagy Imre reformer összefogásra hívó szavait.

15 évesen követte Édesapját és fegyvert ragadtak a kommunisták és az orosz megszállás elleni küzdelemért. Csodálatos módon az oroszok visszavonultak és a magyar hadsereg letette a fegyvert. Örvendezetett a szabadság gyõzelméért.

Tanúja volt a magyar kommunista rezsim teljes összeomlásának és az orosz megszállók visszavonulásának. De õ azon csodálkozott, hogy a Szabad Világ miért összpontosított a Szuezi Válságra és az egyiptomiakkal való angol -francia konfliktusra.

Hitt annak a híresztelésnek, mely szerint az orosz csapatok felsorakoztak, hogy visszatérjenek és szétverjék az újonnan alapított szabadságot. És bízott a Szabad Európa Rádioban, mely azt adta hírül, hogy a segítség úton van.

Annak is szemtanúja volt, mikor a szovjet tankok november 4-én egy ködös, nyirkos, és fagyos vasárnap kora reggelén támadtak. Megtöltötte puskáját, mindent elkövetett, hogy megállítsa a Ferihegyi repülõtértõl Budapest központjába vezetõ fõ útvonalakon gördülõ tankokat.

õ azon 10.000 harcos között volt, akiknek még esélyük sem volt a gyõzelemre a többszörös túlerõben lévõ Szovjet csapatok és tankjaik ellen. De szerencséje volt, mert nem tartozott a 3.000 halott és a 20.000 sebesült közé, akik kétségbeesetten harcoltak a függetlenségért. És szerencsére nem volt a 200.000 elítélt személy között sem, akikbõl 229-t a Kádár rezsim kivégeztetett.

Ehelyett õ egyike volt azon 200.000 magyarnak, akik elmenekültek Ausztriába és a szabadságba. Szívesen fogadták a demokrácia világában és ily módon megtalálta Petõfi kérdésére a választ: „Rabok legyünk,
vagy szabadok?”

Eljött Amerikába és megtalálta a szabadságot és a boldogságot. Az õ független és patrióta szelleme megújult új hazájában. Negyvennyolc év telt el, de a Magyar Szabadság Harcos még ma is él és erõs. Én vagyok ez a Szabadság harcos!

Megyeri László
Megyeri László okleveles könyvvizsgáló és ügyvéd. Jelenleg az Amerikai Magyar Református Egyesület, kölcsönös segíto életbiztosító társaság pénztárosa. Iskoláit
a U.S. Army War College-ban végezte. Az Egyesült Államok nyugalmazott
tartalékos ezredese

Habár mindig tudtam, hogy magyar vagyok – miután megszülettem, a családom évente kétszer hazalátogatott Magyarországra -, magyar identitásomra, annak valódi szellemiségére csak jóval késõbb találtam, csakúgy, mint ’56 örökségére. Annak ellenére, hogy nem emlékszem, mikor hallottam elõször ’56 történetét, mindig is ismertem, és büszke voltam a családom szerepére. Azonban csak az elmúlt évtized tájékán kezdtem az ország történelmében eme sorsfordító idõszaknak a mélyére ásni, és megvizsgálni, hogyan befolyásolta a forradalom családom életét. Visszatekintve,
nemcsak annak a jeleit látom, hogy családtagjaim akkoriban min mentek keresztül, és hogy ez milyen hatással volt rájuk, hanem annak is tudatában vagyok, hogy a leckék, melyeket õk ’56-ban az élettõl kaptak, milyen nagy hatással voltak az én életemre is.

Mostanában ébredek rá, hogy gyerekkorom sok kis részlete mennyire megkülönböztette családomat a barátaim családjaitól. Soha semmit nem pazaroltunk el, mindenünket, amink volt, értékeltük és megbecsültük. Például, mindent meg kellett enni, ami a tányérunkon volt, de nem az Amerikában szokásos – “a gyerekek éheznek Afrikában”- frázis miatt, hanem azért, mert édesanyám tudta, milyen volt heteken át csak zsíros kenyéren és zabkásán élni.

Nagyszüleim hajthatatlanok voltak az ügyben, hogy a fõiskolainál magasabb szintû diplomát szerezzünk, hiszen õk valóban ismerték a tudás adta erõ és szabadság lehetõségeit egy ember életében. Képzettségüknek köszönhették, hogy új életet tudtak kezdeni közel ötven éves életkorukban az Egyesült Államokban. A másik elvárás családunkban a nagyvilág eseményeinek figyelemmel kísérése volt. És, amikor
nagykorúak lettünk, megértettük, hogy a szavazás szent kötelesség, mert nagyszüleim tudták, milyen volt az a világ, amikor semmibe vették az emberek véleményét. Nagynéném kreativitásra és mûvészi kifejezésmódra inspirált bennünket, mert az elnyomó kommunista rendszerben mûvészként felnõve pontosan tudta, milyen fullasztó lehet a szabadság hiánya egy kreatív lélek számára.

Nagyszüleim, akik nem is egyszer, de kétszer veszítették el mindenüket, most mindenhez nagyon ragaszkodnak. Állandóan azzal viccelõdünk, hogy tavaszi nagytakarítást kellene csinálni a lakásban, de tartunk tõle, hogy miket fogunk találni elmúlt karácsonyokról. És végül édesanyám, aki a vásárlás terén különösen konzervatív, egy-egy nagyobb bevásárlás után mindig megkérdezi: “Ugye tudjátok, hogy ebbõl az összegbõl fel lehetett volna újítani egy magyar templomot?” vagy “Tudjátok hány erdélyi ösztöndíjat lehetne fedezni ebbõl az összegbõl?”

Az évek során, ahogy egyre közelebb kerültem magyar barátaimhoz, megismertem tágabb családom történeteit, és elsõkézbõl éltem át a kommunizmus igazságtalanságát és temérdek szenvedését. Az egyik legfájdalmasabb történet az egyik távoli rokontól származik, aki 1945-ben éppen kis unokahúgára vigyázott, miközben néhány szovjet katona részegen garázdálkodott a városban, ahol õ élt.
Hamarosan a házukhoz értek, és „a kislányt” keresték. Rokonom gyorsan elrejtette õt az egyik konyhaszekrényben, és bátran állt szembe a katonákkal az ajtóban. El lehet képzelni mi történt azután, de a lányka érintetlen maradt… kivéve lelkileg.

Miután 1990-ben Budapestre költöztem, elkezdtem beleásni magam az 1956-os Forradalom történetébe és örökségébe. Amint megismertem a részleteket, hirtelen sokkal jobban megértettem családom szerepét, az okot, amiért elhagyták Magyarországot, és a Forradalom történelmi jelentõségét. 1991-ben, mikor részt vettem a második szabad megemlékezésen, hihetetlenül megindult voltam. Élénken emlékszem a nagy, trikolor zászlóra, lyukkal a közepén, amely beborította a Parlament lépcsõit. A gyertyák százaira, melyeket az emberek gyújtottak, és a kis zászlókra,
melyeket lengettek. Emlékszem a történet foszlányokra, melyeket a tömegben haladva hallottam. És mindenek elõtt emlékszem egy idõsebb úrra, aki a lépcsõkön ülve, unokájával az ölében csöndesen mesélte neki 1956 történetét, miközben a könnyek patakzottak az arcán. Emlékszem arra a mély büszkeségre, ami eltöltött, amiért e nemzet része vagyok, amit a magyarság képviselt, és a kicsi, de jelentõs szerep miatt, amelyet családom az 1956-os Forradalomban betöltött. Amint meggyújtottam
a gyertyákat a Forradalomban részt vett családtagjaim tiszteletére, ünnepélyes ígéretet tettem magamnak, hogy részt fogok vállalni abban, hogy ez a történet soha ne merüljön feledésbe. És most 15 évvel késõbb, az 50. évforduló alkalmából, úgy érzem, az amerikai magyaroknak meg van a lehetõségük, ami kötelességük is, hogy biztosítsák 1956 történetének továbbadását. Ez az inspiráció vezetett a FreedomFighter56.com honlap és szóbeli történelmi projekt megvalósításában.

A Forradalom
Az eseményeket a forradalom magvát alkotó egyetemi diákok indították el, akiknek elegük lett a kommunista elnyomásból, és szabadságot, reformokat követeltek. Hamarosan az egész ország válaszolt a felhívásukra, még a gyári munkások is, akiktõl pedig a kommunista vezetés hûséget várt.
A gyerekektõl az idõsekig mindenki részt vett a forradalomban. A nagyrészt fegyvertelen és felkészületlen magyar nép minden lehetséges eszközt bevetett.
Csodálatos történetek keringenek leleményes gyerekekrõl, akik leveses tálakat tettek lefelé fordítva az utcakõre, hogy úgy nézzenek ki, mint az aknák. Kétségtelen, hogy
a leveses tál trükk bejött. A parancsnokok kiszálltak a tankokból, hogy megvizsgálják azokat, mire a gyerekek, akik addig az utca mentén a kapualjakban vártak, Molotov-koktélokat dobtak a tankokba, s harcképtelenné tették azokat. Mostanában tudtam csak meg, hogy az oroszok 2,000 tankot küldtek Budapest visszafoglalására november
4-én. Ugyanennyi tankot küldött Hitler Franciaországba (mely Magyarország területének hétszerese), az egész ország elfoglalására. Képzelje el, a Forradalom legdrámaibb pillanatában, amint tankok harcolnak leveses tálakat pakoló gyerekek ellen.
Mégis, valahogyan sikerült Magyarországnak térdre kényszerítenie a Szovjetuniót csaknem két hétig… a szabadság 13 napján át. Amikor leverték a forradalmat, az olyan brutális erõszakkal ért véget, hogy põrén hagyta a kommunizmus hazugságát, és lehullt a lepel arról, amit a szovjetek úgy próbáltak lefesteni, mint egy, az emberek által vágyott politikai rendszert. Kommunista szimpatizánsok szerte az akkori Nyugat-Európában – Franciaországban, Olaszországban és Angliában – végre meglátták
a kommunizmus igazi arcát a kegyetlenségeivel és igazságtalanságaival. Évekkel késõbb a világ ráébredt, hogy a térségben ez a Forradalom volt az elsõ szög a kommunizmus koporsójában. Ez volt a vég kezdete.

Magyar-amerikai büszkeség / Továbbadni a történetet…
Édesanyám többször mesélte, hogy az Amerikában letelepült magyar emigráció nem akart feltétlenül beszélni a foradalomról, muszáj volt beszélniük róla, megvitatni, min mentek keresztül, s ez milyen hatással volt az új életükre egy új országban. Míg az amerikai magyarok, akik ’56-ban elhagyták az országot, magasra tartották a szabadság lángját, egészen más volt a helyzet Magyarországon. Évekig tartott a megtorlás – a perek, a bebörtönzések, a kivégzések – a leleplezett szabadságharcosok ellen.
Az embereket hallgatásra kényszerítették a témáról, a kommunista elnyomás alatt nem beszélhettek a forradalomról, nem taníthatták az iskolákban, és nem is emlékezhettek meg róla. Úgy hiszem, ez az egyik fõ oka annak, hogy az amerikai magyarok annyira büszkék arra, amit a magyarok elértek 50 évvel ezelõtt, míg a magyarországi magyarok vegyes érzésekkel és bizonytalanul állnak hozzá ahhoz, hogy hogyan és mirõl is emlékezzenek meg ebben az évben.

A Wall Street Journal egy nemrégi cikkében ez áll: “a gyermek lelkében a család történetének jelentése összekapcsolódik az önértékeléssel és a lelki rugalmassággal… a szomorú vagy nehéz helyzetekkel való küzdelemrõl szóló történetek, a gyerekeknek azt a bölcsességet és perspektívát adhatják, mely a
boldogulásukhoz szükséges.” Majd így folytatja, “a gyerekek ítélõképességre tesznek szert önmagukról a többi családtaggal és a múlttal kapcsolatban, mely építi önbizalmukat.” Ehhez én még azt is hozzá tenném, hogy ez büszkeségüket is építi, valamint segíti kialakítani identitásukat.
A FreedomFighter56.com honlap nemcsak a történetek, hanem ’56 szellemiségének a továbbadását is célul tûzte ki a jövõ nemzedékeinek számára. Egy politikamentes fórumot kíván biztosítani az emberek számára, hogy megosszák történeteiket és beszélgessenek arról, milyen hatással volt rájuk a Forradalom, 50 év elmúltával.
Ez egy olyan hely, ahol büszkének lehet lenni mindarra, amit az ’56-osok elértek. Itt bátoríthatjuk a családtagokat, hogy szõjék bele egyéni történetüket a történelem nagy szövedékébe, hogy lassan megérthessük, hogy ’56 tanulságai hogyan köszönnek vissza a gyermekekben, unokákban, és a szabadságharcosok házastársaiban. Ez az a hely, ahol 50 év elteltével megválaszolhatjuk a kérdést: “Mi 1956 öröksége az amerikai magyar közösségnek?”

A családom története 1956-ból
Nagymami egy Móricz Zsigmond körtéri gyógyszertárban, Nagyapi a Nemzeti Bankban dolgozott. Édesanyám 14, nagynéném 17 éves volt, mindnyájan a körtér közelében laktak. 1956. október 23-án édesanyám és nagynéném az iskolából sétáltak hazafelé, amikor hirtelen õket is, mint sokan másokat, magával sodorta a tüntetés, mely a Parlament elõtti hatalmas tömegbe torkollott. Ez volt a forradalom kezdete. Néhány napon belül a forradalom az egész országban felerõsödött. Édesanyám és nagynéném aktívabb szerepet vállalt: papírt és élelmiszert gyûjtöttek a környéknek, felszedték az utcai burkolatköveit, hogy barikádokat építse
Nagyapám mindig mesélte, hogy amikor meghallotta a Forradalomról szóló elsõ jelentéseket, fogta kalapját, elköszönt kollégáitól, és hazasétált a körtérre, ahol csatlakozott a többiekhez, hogy barikádokat építsenek utcakövekbõl, elég magasat ahhoz, hogy megállítsák, vagy legalábbis lelassítsák az orosz tankokat. Nagymamám továbbra is a gyógyszertárban dolgozott, annak ellenére, hogy már csak õ maradt ott és, hogy az üzlet ablakai betörtek a harcok közben. Késõbb felállított egy szükségkórházat a gyógyszertár hátsó részében, hogy ellássa a sebesült szabadságharcosokat.
Ezeket a történeteket hallgatva, és elképzelve nagymamámat és nagyapámat a konfliktus középpontjában, kialakították bennem az elkötelezettséget, hogy életben tartsam ennek a rendkívüli eseménynek az emlékét. Ezek hát az én Forradalomról alkotott képeim, a mindenki számára ismerõs fotók mellett. De hallottam más történeteket is, amelyek szintén kitörölhetetlen nyomot hagytak bennem. Például, egy délután a nagymamám a patika kitört ablakain át egy fiatal parasztembert figyelt, aki átsétált a körtéren. A fiatalember mezõgazdasági szerszámokat cipelt a vállán,
s mindenféle harsonaszó nélkül egyenesen odasétált a körtéren lévõ állami hivatalhoz, amelyen ott virított a gyûlölt vörös csillag. Szerszámai segítségével felmászott az épület oldalán, és addig dolgozott kitartóan, míg meg nem szabadította a csillagot a rögzítéstõl. Mire végzett, tömeg gyûlt össze alatta, s kiabálva biztatta. Amint a csillag végül elszabadult, a fiatalember belegabalyodott az egyik tartó drótba, és ott lógott az általa olyannyira megvetett jelképpel együtt, haláláig.
1956. november végén, miután az oroszok leverték a forradalmat, a családom megrázó döntést hozott: elhagyják Magyarországot. Egy rémítõ menekülés és számos menekülttáborban töltött éjszaka után Maryland államban telepedtek le, Washington közelében. Gyakran hallottam a történeteket arról, hogy milyen volt itt az új életetüket elkezdeni, nem beszélve a nyelvet, s nagyon szûkös anyagi lehetõségekkel rendelkezve.
Nagyapám, akinek jogi végzettsége volt, a Sears lámpaosztályán kezdett el dolgozni eladóként. Nevetve mesélte ezt a történetet, állítva, hogy ez volt életének legsötétebb idõszaka. Nagymamám, szakképzett gyógyszerészként egy helyi orvosi
laboratóriumban talált munkát, ahol a kísérletekhez használt üvegeket mosogatta. Késõbb elõléptették: majom agyakat készített elõ a laboratóriumi munkához. Édesanyám középiskolába ment, ahol rendszeresen csúfolták, amiért mindig ugyanazt a két ruhát hordta. Nagynéném hozzáment ahhoz a férfihoz, aki segített a családnak elmenekülni.
A Kiss család nemcsak túlélte, de megvalósította az igazi amerikai álmot, miközben tisztelte, és soha nem feledte magyar gyökereit. Ezt megtartva adták át a történelmi leckéiket -büszke magyar örökségükrõl, a kommunizmus alatt elszenvedett nehézségekrõl és 1956 szellemiségérõl – gyermekeiknek és unokáiknak. Megfogadtam, hogy folytatom az általuk elkezdett hagyományt azáltal, hogy én is
átadom ezeket a leckéket és történeteket a saját gyermekeimnek. Ha minden ötvenhatos gyermeke és unokája ugyanígy tesz, a forradalom öröksége tovább él majd, és Magyarország szabadságharcosainak önfeláldozása soha nem vész feledésbe.


Lauer Rice Andrea
Lauer Rice Andrea alapítója és vezérigazgatója a Lauer Learning cégnek, egy multimédiás oktatási vállalkozásnak, amely innovatív módszerekkel próbálja oktatni a gyermekeket az idegen nyelvek, a történelmi események és a kultúra terén. Ugyanakkor támogató szervezete a FreedomFighter56.com szóbeli történelmi
projektnek, az “’56-os Történetek” címû könyvnek, és az FF56! oktatási számítógépes játéknak, mely tizenévesek számára dolgozza fel az 1956-os Forradalom történetét. Lauer Andrea büszke amerikai magyar, de még inkább büszke ötvenhatos szüleire és nagyszüleire. Egy 3 éves kisfiú édesanyjaként azon dolgozik, hogy segítse a szülõket a kétnyelvû nevelésben az interaktív Nyelvtanulási Csomagok megalkotásával.

Õsmagyar pogány vagyok
Lovon vágtatok, a kardom felemelve
Imádom kegyes föld anyát, nap anyát
Dícsérem a mindenség lelkét.

István híve vagyok
Lovon vágtatok, a kardom oldalamon
Országot alakítok
Helyemet kifaragom a Kárpátok keblében.

Egri nõ vagyok
A kardom a kezemben
Törökök ellen harcolok
Százötven évig kitartok.

Negyvennyolcas szabadságharcos vagyok
A kardommal védem a magyar koronát
Az ellenség volt barátom
Egyedül állok a nagyvilágban.

Elsõ világháború vesztese vagyok
A kardom széttörve
Lefaragják õshazámat
Lelkem kétharmada elvérzik.

Negyvenötös magyar vagyok
A kardom használhatatlan
Országomat látom széthasítva
Sors elõtt majdnem elsöpörve.

Ötvenhatos menekült vagyok
A kardom most ész és energia
Szétszóródok új világokba
Új földön életeket elélek.

Most, ma õsmagyar pogány vagyok
Lélekben lovon vágtatok, a kardom felemelve
Külföldön születtem de véremben õsmagyar vér folyik
S együtt táncolunk a hold alatt.

Gainesville, Florida, 1999


Kisvarsányi Erika
1964-ben született Missouri-ban. Szüleitõl tanult magyarul, akik az 1956-os forradalom leverése után jöttek Amerikába. Egyetemi tanulmányait a Missouri állami egyetemen (Bachelor of Science in Physics, 1986) és a Floridai egyetemen (University of Florida, Master of Science in Physics, Master of Science in Education, 1990, 1991) végezte. Jelenleg fizikát és matematikát tanít a Santa Fe Community College-ban, Gainesville-ben.