Farkas Imre – Kitörés a váci fegyházból
Azon a napon 1200 politikai fogolynak az alma vált valóvá, akik a hirhedt váci politikai fegyházban raboskodtak. Én életfogytiglani büntetésemnek 6. évét ültem, az életfogytiglani itélet halálos itéletböl lett átváltoztatva. A vád kommunista ellenes tevékenység, nyugati kapcsolatok, összeesküvés és hazaárulás a népi demokrácia és a Szovjet Unió ellen volt. Az 1200 fogolyból kb.500-an voltunk életfogytiglanra itélve.
Október 24.én reggel nem történt meg a szokásos 6 órás ébresztö és késöbb tudatták velünk, hogy a börtön mühely aznap be lesz zárva. Egész nap be voltunk zárva a cellákba. Kezdetben örültünk, hogy nem kell aznap dolgozni, bár az egész helyzet gyanusnak tünt. Éreztük, hogy valami történik, ami a jövõnket fogja befolyásolni .
Október 25.én este egy Ávós tiszt cigarettát osztott, mondván – Emberek, mindenkinek egy csomag jár! – Nem akartunk füleinknek hinni, hogy embereknek nevezett. Annyi sok évi megaláztatás, kinzás és szenvedés után, fogvatartóink emberként kezelnek?
Következõ nap séta volt engedélyezve a fegyház udvarán. A sápadt, vértelen arcok kipirultak az izgalmaktól. Apró, elfogott hirekböl sikerült annyit összetenni, hogy forradalom tört ki Magyarországon! A nép, akinek nevében Moszkva szolgái elkövették a sok kegyetlenkedést, a nép azt mondta – Elég! – és feltámadt a rendszer ellen.
Egész éjjel nem aludtunk. Elkövetkezett október 27-e reggele. Az elõzõ három nap alatt nagy feszültség gyûlt össze bennünk. Mindenki az ablakhoz rohant és látta, hogy a vörös csillag – a Szovjet zsarnokság jelképe – eltünt a fegyõrök egyenruhájáról és helyette piros-fehér-zöld nemzeti szinek jelentek meg.
Elénekeltük a Himnuszt és valaki elmondta Petõfi Nemzeti Dalát. Elértük türelmünk határát és valaki elkiáltotta – Törjunk ki! – A börtöncellákban lévö vaslétrákkal addig vertük a cella ajtaját, amig kinyílt. 2O percen belül mindenki kint volt a zárkákból. Rögtön megegyeztünk, hogy az õröket nem bántjuk, annak ellenére, hogy az elmult években milyen kegyetlenül bántak velünk. Senki nem nyúlt hozzájuk és büszkék vagyunk, hogy a kiszabadulásunk bosszu és megtorlás nélküli volt. Ezután el kellett határozzuk, hogy hogyan tudunk a fegyház négy egymásután következö, sulyos
vaskapuján keresztül törni és kijutni a váci föutcára, Voltak akik azt javasolták, hogy tárgyaljunk a börtön parancsnokkal, de kb. 50-en fiatalok ragaszkodtunk a kitöréshez. Nem tudtuk, hogy a fegyveres titkos rendörök, akik a fegyház falán kivül adták az örséget hogy fognak viselkedni, de ugy döntöttünk, hogy vállaljuk a kockázatot. Elindultunk a vaskapuk felé és egy barátságos belsö ör, aki nem tartozott az ÁVO-hoz
segitett, hogy a kapukon túljussunk. A kapun kivül több ezer váci lakós várt ránk, akik sirva öleltek át bennünket. A nép, akinek a nevében elitéltek, tárt karokkal várt reánk. Elénekeltük a Himnuszt és akkor hirtelen, ezekben a mélyen meghatott percekben géppisztoly sorozat dördült el. A tömeg próbált gyorsan szétoszlani, de voltak sokan, akik sebesülten vagy holtan estek el. Az ÁVO emberei löttek ránk a fegyház tetejéröl.
Mi, amilyen gyorsan lehetett, szaladtunk rabruháinkban. Ahogy rohantunk utcákon, udvarokon keresztül, keritéseken át, a lakósság civil ruhákat dobott felénk. Egy idõsebb ember egy kabátot adott, kisgyerekek a szüleik holmiját hozták. A legmeghatóbb jelenet az volt, amikor egy 8 év körüli kisfiu odaszaladt hozzám, mondván, hogy – Nem tudok mást adni, mint a fésümet, tessék elvenni, szüksége lesz rá! –
Egy pár nappal késöbb, október 30-án megérkeztem Budapestre, hogy 5 és fél év rabság után feleségemmel egymás nyakába borulhattunk.
Farkas Imre
Halálra itélve antikommunista tevékenység, nyugati kapcsolatok, összeesküvés és hazaárulás a népi demokrácia és a Szovjet Unió ellen, feleségével az Egyesült Államokba érkezett 1956 december 24-én, Karácsony estéjén. A Rockefeller Alapitvány támogatásával a Harvard Egyetemen dolgozott, majd utána a W.R.Grace céghez került vegyészmérnökként, ahonnan 1994-ben mint alelnök ment nyugdijba.
Vállalati aktivitásán kivül 1986-ban az Amerikai Beton Intézet – ACI – igazgatója, 1992-ben az Amerikai Szabványügyi Társaság – ASTM – elnöke volt. 1994 óta feleségével, Tersztyánszky Lilyvel Sarasotában, Floridában lakik.
