Kiss Ferenc (1926-1956) Kedves Édesapám…

Bp. 1956 okt. 23 2130h.
Az új magyarság szent éjszakája.

Kedves Édesapám !

Ne haragudjon, hogy csak ilyenkor keresem meg soraimmal – de úgy gondolom, a magyar nép igazsága most jutott egyenes útra. Az egyetemi tanulmányaim folytán vizsgára a mai nap voltam rendelve. Vizsga helyett Bp. ifjúságával és magyar érzelmû dolgozókkal követve példánkat kb: 300.000-en az egyetemisták piros-fehér-zöld zászlókkal vonultunk fel. Minden tehergépkocsi az igaz ifjakat új magyar
kommunistákat szállította: hangorkán – le a piros ronggyal, le Gerõvel, ki az oroszokkal, akasszák fel Rákosit – le a vörös csillaggal, Kossuth címert akarunk. Kálvin-téren összetûzések – a rabszállító kocsit feltörték és szabadon engedték a rabokat. Megdobbantak az összetört szívek – mindenki kokárdát visel és nincs ellenállás –

Új március 15-nek nevezhetem e napot vidámabbak az emberek. Leállt a közlekedés mindenki tüntet – régi panaszait elbeszéli miközben csoportosulnak az emberek. Az újságokat amik újonnan jelentek meg harcok árán jut hozzá az ember „Szabad Ifjúság”, Irodalmi Újság stb. új tartalommal – igazsággal.

Öröm tölt el, hogy részt vehettem ami még mindig tart – az új szabadság zendülése a nyugodt demokratikus Lenini béke elõestéjének csatájában. Nagy Imre itt van velünk vezeti a meggyötört lelkekbõl vidult új erõket – a jövõ kádereit „az új értelmiséget” nincs többé suttogás – s most jött el az igazi szólásszabadság mikor még a rendõr is zöldre állítja a lámpát és szívesen kirúgná a pirosat. Nincs utca ahol virágcsokor vagy taps ne zúdulna ahol elmegyünk vagy állnak be sorainkba új ébredõk – ki mamuszban ki
öleléssel. Nincs az utcán egy orosz sem és karhatalom sem – talán jobb is – de a fiatal harckocsizók kb. 800 db tank, páncélautó velünk.

Én az egyik harckocsira kerületem, de még vezetõ is voltam mert a vezetõ is látni akarta a lelkes tömeget. A szívem dobogott amikor a szabadságért tudatban a moszkva téri szobrot kerülgettük, hogy ledöntsük. Bár a honvédséget Gerõ rendelte ki mert a Stúdiót nem tudta megközelíteni hogy beszédjét megtartsa – de velünk a honvédség is bár tûzharc az van – de az ellenállók csöndesednek. Tudomásunk van arról hogy
Rétságról ahol semmirõl semmit nem tudnak az egész ezredet a lecsöndesítésünkre indították útba, nincs akadály mert a felderítõink elõkészítve ilyesmire is a tüntetésbõl kivontak és nélkülünk Nagymaros felé indultak a harckocsik. Megcsókoltam a fõhadnagyot kit Tatán saját zászlóaljamban képeztem ki, Soóst – ne felejtsd Magyarországon újra magyarok lehetünk és mint az igazság szíved diktálja harcolj ha úgy kerül, mi figyelünk és ott leszünk. Vissza csókolt és mint régi parancsnokától búcsút vett, de lehet hogy még találkozunk adja az Isten úgy legyen.

A csizmanadrágom szétszakadt a térdemen, beakadt az ablakkilincsbe a harckocsin – de sebaj – élve még a feleségemhez is hazakerülök Ménesmajorba. Csak a leszállás pillanatában ültem vacsorázni ahol a sorokat írom, de már be is fejezem mert gondolom mint egy gépnek kis része, rám is szükség van az éjszakában. Két újságot küldök, egyiket Gyulának tessék átadni, tudom örömmel fogadja, és fõleg azt, hogy mi harcolunk helyettük a „fiatalok”. Ma kellett volna jelentkeznem a K.P.M.-ben is mert
felhívást kaptam hogy rehabilitálnak és Debrecenbe visszahelyeznek de nem tudtam jelentkezni – az sem érdekes most, mert mindnyájunk szebb jövõjéért harcolunk. Levelemrõl Gyulán kívül senkinek ne tudassa soraimat. A harcunkról úgy is mindenki elé tiszta képet fog nyújtani az újság, hogy mivel végzõdik.

Csókolom Apust.

fia Feri

A fenti levelet egy idõsebb férfi hozta el a szolnoki Kossuth Rádió stúdiójába 1990-ben. Az ügyeletes szerkesztõ, Szarvas Zoltán, elment a férfi lakására, elbeszélgetett a családdal, és a család engedélyével az elkövetkezendõ október 23-án elhangzott a levél a rádió adásában. Rövidesen utána a megyei Új Néplap napilapban is megjelent a levél. Szarvas Zoltán tulajdonában a mai napig is megtalálható az eredeti level másolata.

Kiss Ferencet másnap halálos lövés érte, 30 éves volt. Holttestét hazahozták Szolnokra, a katolikus temetõben nyugszik.