Most, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója közeledik, újra elolvastam azokat a könyveket, amik az évek folyamán könyvespolcomon összegyûltek errõl a témáról. Szerencsésnek tartom magam, hogy megérhettem a rendszer összeomlását, és hogy Magyarországnak végre lehetõsége van saját sorsának alakítására.

Sajnos, édesapám már nem örülhetett neki, szegény. Amikor 1986-ban utolsó napjait élte egy pennsylvaniai kórházban, elhatalmasodott demenciával, látogatásomkor kimutatott az ablakon, amin keresztül egy kis vörös jelzõ-zászlóra láthatott, amint lobogtatotta a szél. Hidegen, lenézõen megjegyezte, “komcsik”. Megdöbbentem, mennyire mélyen él az emberben egy megalázó élmény.

Eszembe jutott, amikor 1956-ban az orosz tankok Mosonmagyaróváron a háztömb körül monoton dübörgéssel szántották az aszfaltot, apám, hazajõve munkából szól anyámnak, “Ibi, csomagolj a gyerekeknek, megyünk nyugatra!” “Lajos, megõrültél? Három gyerekkel, nyelvtudás és használható szakma nélkül, mit fogunk csinálni?”
– jött anyám válasza. “Nem érdekel, én már úgyis kétkezi munkásként fogok meghalni, de a gyerekeknek legalább lesz jövõjük.” Mi gyerekek, 15, 13, 11-évesen, megértettük, mirõl volt szó. Apánk, amiért nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba, 35 évi tanítói munka után útkaparó, romeltakarító, vagonrakodó munkásként kereste meg kenyerünket.

Így is történt. Útunk Amerikába vezetett, ahol senki és semmi nem akadályozott abban, hogy azzá ne legyünk, amivé akarunk. Csak egy kis munkába, kitartásba került. Õ pedig gyári munkásként ment nyugdíjba és halt meg.

Emlékek tömkelege tör elõ, nemcsak bennem, hanem az 56-os nemzedék minden tagjában. Néhány nappal ezelõtt felkeresett az itteni Magyar Mérnökök, Tudósok és Mûszakiak Baráti Társaságának képviselõje, hogy felkérjen, vegyek részt a Berkeley megemlékezés szervezésében.

A University of California at Berkeley szépen kivette részét menekült diákok megsegítésében. Több mint 120 fiatalnak biztosított tanulási lehetõséget, többnyire tudós, mérnöki szakon, akik mind sikeres építõi lettek az amerikai gazdasági életnek. Berkeley indíttatásukra hálával gondolnak, ezért tartunk itt is egy megemlékezést, colloquium formában. El szeretnénk mondani a mostani diákoknak, hogy 1956-ban hasonló korú fiatalok készek voltak meghalni azokért az eszmékért, amelyeket itt Amerikában természetesnek vehetünk.


Vörös Katalin
Családjával menekülésük után elõszõr Svájcban élt, a Burgkastl-i magyar gimnáziumba járt. 1960-ban átköltöztek az Egyesült Államokba, Pennsylvániában telepedtek le. A philadelphiai Drexel egyetemen végzett, majd a Philco-Ford és RCA cégnél dolgozott elektromérnökként. Közben férjével a philadelphiai Magyar Tanya közösségében aktivan dolgozott és cserkészcsapatot vezetett. 1982-ben Kaliforniába került, ott tovább tanult a Berkeley egyetemen. Jelenleg a San Francisco Öböl
környéke magyar közösség számára elektrónikus levelezõlistát tart fenn. A University of California at Berkeley microchip kutatólaboratoriumja vezetõje. Mind a hat unokája beszél magyarul.

1956 õszén 15 éves második osztályos gimnazista voltam a budai Petõfi Gimnáziumban. Ekkoriban társaimmal még nem nagyon politizálódtunk, talán azért sem, mert politikai nézeteinket készen hoztuk hazulról és a szülõi házon kívül minden politika – az iskolában is – csak kommunista maszlag volt amirõl igyekeztünk nem venni tudomást. Írószövetség, Petõfi Kör, messze túl esett az érdeklõdési körünkön. Ahol inkább észrevettem, hogy valami változik az a Szabad Ifjúság címû lap volt.
Ez a kommunista ifjúsági szövetség (DISZ) hetilapja volt, de jobb híján ezt olvastuk a teenagereket érdeklõ témákról, mert más nem volt. 1956 õszén ez a lap határozottan nyitott a nyugati kultura felé. Én már akkor erõs jazz rajongó voltam, minden este hallgattam a Voice of America 45 perces jazz programját, és boldog voltam, hogy
egyszerre csak pozitív cikkeket olvashattam pl. Louis Armstrongról, vagy az akkor engem még szintén érdeklõ, és meglehetõsen új rock-and-roll-ról, pl. Elvis Presleyrõl.

A forradalom így engem teljesen váratlanul ért. A következõkben az 1956 október-novemberi események leírását csak vázlatosan fogom kezelni. Egyrészt mert ezt már mások jóval kompetensebben és hitelesebben megírták. Másrészt az én szerepem ezekben aligha volt több mint „egy arc a tömegben.” Így leginkább csak olyan momentumokkal fogok foglalkozni, amelyeknek van valami speciális egyéni vagy általános érdekessége.

1956 október 23-a délutánján családunk Attila úti lakásában (a Vérmezõre nézõ, a Déli pályaudvarral szemben) nagy sóhajtással leültem leckét írni. Okos gyerek voltam, így az átlag (vagy alacsony) intelligenciához szabott iskola végtelenül úntatott. Bár farkasétvággyal olvastam, értékeset is, vacakot is, nem éreztem semmi kihívást, hogy kitûnjek az iskolában. Nos, leckeírás közben felnéztem, és azt láttam, hogy egy
csoport, 20-30 ember vonul a Vérmezõn, nemzetiszín zászlókkal balról jobbra, azaz a Széll Kálmán tér felé. Ez is meglepett, bár akkor már tudtam, hogy valamiféle békés tüntetések készülõben vannak. Engem akkor az is el tudott vonni a leckétõl, ha egy veréb repült el az ablak elött, igy azonnal felugrottam és rohantam le, hogy megnézzem mi történik. Nem is sejtettem, hogy mire újra hazatérek, a világtörténelem egy (apró) szereplõjévé válok.

A kerekedõ vihar
A Bem térre tartottunk. Útközben valahol összeakadtam Leisz Béla osztálytársammal, és egy pár órát együtt voltunk. A Bem téren már nagy tömeg volt, az ott történteket sokan megírták. Nagy lelkesedést keltett, amikor a Bem szobor mögötti laktanyában (ez a 90-es évek elején MDF székház is volt) a katonák kitûzték a magyar zászlót. Itt most egy kis kitérõ: Szerintem általában kevés szó esik arról, hogy a magyar
honvédség és a közönséges u.n. „kékruhás” rendõrség milyen fényesen vizsgázott a forradalom során. A katonaság parasztgyerekei egy pillanatra sem hezitáltak, hogy az õ helyük hol is van ebben a harcban. Ugyanez állt a közrendõrségre. Ezek jórészt tahók voltak, proligyerekek, a korszellemnek megfelelõen rendszerint basáskodók
a polgárral szemben, de amikor a part szakadt, pontosan tudták, melyik oldalon a helyük. Számtalanszor láttam a forradalom napjaiban amint kék egyenruhás rendõrök nemzetõrként járõröztek, és senki egy rossz tekintetet nem vetett rájuk.

A Bem térrõl még csak annyit, hogy néha némi konfúzió van arról, hogy ki is szavalta ott el a Nemzeti Dalt. Ez Bessenyei Ferenc volt, míg a másik nagy szinész óriásunk, késõbbi felejthetetlen barátom, Sinkovits Imre, a Petõfi szobornál írta be magát – nem utoljára – a nemzet dicsõségalbumába.

A Parlamentnél
Innen a Parlamenthez vonultunk. Ez is ismert történet. Amire élesen emlékszem az az, hogy mennyire megdöbbentett, hogy Nagy Imre, amikor megjelent a Parlament erkélyén, és amikor már a tömeg azt skandálta, hogy „Ruszkik haza!” és „Ki az oroszokkal”, akkor Nagy Imre úgy szólított meg bennünket, hogy „Elvtársak!” Mire a tömeg, mintha begyakorolta volna, unisonoban üvöltött vissza: „Nem vagyunk
elvtársak!” Magamban azt gondoltam: ilyen ostoba ez az ember? Ennyire nem érti mirõl van szó? Persze Nagy Imrét a helyére kell tenni. Nem volt más. A legkevésbé vadállati moszkovitát követelte a tömeg, mert másról nem is tudott. Nagy Imre pedig abszolút nem volt felkészülve arra, hogy egy ilyen forradalmi mozgalmat vezessen, sodorták az események. Ami azt illeti, ebben a helyzetben egy Winston Churchill
se tudta volna elhárítani a várható brutális szovjet megtorlást. Nagy Imre élete végén vállalta a forradalmat. Ha gyáván viselkedik, mint némelyik társa, minden bizonnyal meg tudta volna menteni a bõrét. Õ nem ezt választotta. Bár életérõl nem vagyok nagy véleménnyel, mint jó keresztény úgy tartom, hogy mártiromságával megváltotta magát, és mélyen meghajolok emléke elött.

Még az fogott meg a Kossuth téren, hogy egy ponton az ÁVH-sok, vagy ki más, kioltotta a közvilágítást, gondolván, hogy majd félünk a sötétben. Ekkor már októberi korai este volt. Szinte egyszerre a tömeg tagjai megyujtották a náluk levõ újságokat és ezek 1-2 percig bevilágították a teret. Szivmelegítõ volt ennyi Szabad Népet égni látni.

A Rádióhoz!
Közben a „szocialista” munkásosztály is mozgásba lendült, és amikor valaki kiadta a jelszót, hogy „a Rádióhoz!”, az akkori Csepel teherautók tucatjai jelentek meg. (Biztos a C.I.A. rendezte meg ezt ilyen jól!) Magam az egyik elsõ Csepel jobb elsõ sárhányóján ültem és végig szorosan fogtuk egymás kezét a bal sárhányón ülõ fickóval, mert másképp leestünk volna, esetleg a kerék alá. A vezetõfülke tetején is ültek, és
emlékszem, hogy a sofõr állandóan ordítozott ki, hogy tegyék szét a lábukat mert nem lát. Az egyik, számomra legemlékezetesebb, bár apró momentum, ezen az úton történt. A mai Károly körúton haladtunk a Rádió felé, azt hiszem én eléggé a menet élén voltam a Csepelemmel. Elõttünk egy villamosmegállóban állt egy idõsebb házaspár, tartásukból, kinézésükbõl itélve az én szótáram szerint „régi vágású úriemberek”
a kommunista szótár szerint „vén reakciósok.” Amikor a közelükbe értünk, egy csepelnyi üvöltözõ vadállat, a férfi undorral nézett felénk, az arcára az volt írva „mi ez a rohadt kommunista vircsaft már megint?” Aztán még közelebb értünk, és az öregúr hirtelen felfogta, hogy azt ordítozzuk, hogy „ruszkik haza!”, meg „szabadságot akarunk!” stb. és ekkor egy másodperc alatt valami földöntúli boldogság öntötte el a képét,
szinte ugrálni kezdett, és két kézzel integetett nekünk. Ez az apróság nekem az egyik legfontosabb emlékem arról, hogy mirõl is szólt 1956.

Mikor a Rádióhoz értünk, ott már rengetegen voltak, a Múzeum körútról már alig lehetett bejutni a Bródy Sándor utcába, és addigra az ávósok már lõtték a könnygáz gránátokat. Itt kóstoltam elõször könnygázt, másodszor a Columbia Egyetemen 1971-72-ben a vietnami tüntetések idején, persze ott is csak a Ho-Ho-Ho-Shi-Minh féle hippikkel verekedtem össze. Innen arra emlékszem, hogy a honvédség is megmozdult, tucatjával jöttek a fiatal katonák, gondolom a közeli Kilián laktanyából.
Mint rõzsekötegeket, úgy hozták a fegyvereket összeölelve 6-8-at. Gondoltam, hogy egyet hazaviszek késõbbi használatra, de aztán azt is gondoltam, hogy Anyám frászt kap tõle. Már a golyók is elkezdtek kopogni, én egy villamosban dekkoltam a Múzeum körúton, pont a Bródy Sándor utcával szemben, és határozottan kaptunk belövéseket.

Ekkor már rettenetesen elõvett a büntudat Anyámmal kapcsolatban, mert a szüleim elváltak, és én Anyámmal és húgommal éltem, és tudtam, hogy Anyám egy teljes frászban van, mert õ meg volt gyõzõdve arról, hogy ahol ebben a városban a legnagyobb balhé van, akkor én valahol ott vagyok, amiben igaza is volt. Akkor már ugyanis a lövöldözést az egész városban hallották, Budán is. Azt is gondoltam, hogy
ha hõsi halált akarnék halni, ahhoz ez még egy kicsit túl korai lenne, nem beszélve arról, hogy ez a háború úgyse itt a Rádiónál fog eldõlni. Még csak annyit, hogy keresztény meggyõzõdésem szerint az ott elesettek is, így például Hegedûs István a kiváló öttusázó a Jóisten jobbján ülnek. Legyen áldott az emlékük!

Így aztán hazamentem, Anyámat megnyugtatandó, de erõszakoskodtam, hogy vissza akarok menni. Ebbe csak azzal egyezett bele, hogy õ is jön velem, el is jutottunk a Kálvin térig, de onnan nem volt tovább, ha csak nem akartam volna Anyámat a lövöldözés közepébe vonszolni.

Szobafogság, majd barangolás
Október 23-ért megkaptam a jutalmam, Anyám másnapra teljes szobafogságra itélt. Persze el tudtam volna szökni, de Anyám minden szeretete és lágysága mellett azt is pontosan tudta, hogyan lehet vaskézzel fogni szeretett fiacskáját. 25-ére viszont elültek a harcok, és hosszas kunyerálás után Anyám elengedett hogy körülnézzek a városban, szigorúan megszabva hogy melyik koradélutáni órában kell hazaérjek. Ez esetleg az életemet mentette meg.

Kiváncsiságomban hatalmas távolságot jártam le aznap, közforgalmi jármûvek persze nem voltak. Felkerestem Apámat aki akkor a Visegrádi utcában lakott, majd a Nyugati pályaudvarral szemben, ahol – a mostani áruház elötti aluljáró helyén egy afféle bazársor volt, a hirhedt Ilkovics kocsmával a végén – életemben elõször láttam halott embereket. Az egyik egy idõsebb úr volt, akin még a kalapja is rajta volt, de akit a
homloka közepén ért egy golyó, a másik egy fiatal katona volt, aki az egyik üzlet bejárati lépcsõjén ült békésen a falnak dõlve, és akinek elõbb az állán ment át a golyó, majd a torkán is. Remélem nem hangzik túl morbidnak, hogy percekig nem tudtam elszakadni ennek a fiatal katonának a látványától, mert nem tudtam felfogni, hogy ez a jóarcú valószinûleg parasztgyerek még egy vagy két napja élt, remélt, szeretett, hitt,
és persze áldozatot vállalt, csak ilyen egyszerûen elmúlhat. Nehezen tudtam elszakadni onnan, bár egy imát elmondtam mindkettõjükért.

Utamba esett valahogy a Gorkij könyvesbolt, ami a szovjet kulturát hirdette, és ami ki volt égetve, a könyvek, hanglemezek kiszórva az utcára. Nem vagyok nagy híve a könyv és lemez égetésnek, de a „szovjetszkaja kultyura” ezt is megérdemelte. Így vagyok egyébként a különféle lincselésekkel is, így a Köztársaság tériekkel is.
Az én vezérgondolatom ebben az, hogy egy forradalomban a megdöntendõ rendszer a saját vadállatiságának gyümölcseit aratja le, úgy kell nekik! Semmi nem történt a Köztársaság téren október végén ami túlment volna a Rákosiék brutalitásán. Én az ott történt lincseléseket ma is elfogadom, vállalom, bár persze nem voltam ott.

Hazafelé mentemben egy békés tüntetéshez csatlakoztam a Károly körút körül, fegyvertelen felvonulás volt a Parlamenthez menõben. Pár száz métert mentem velük, de aztán eszembe kellett jusson Anyám szigorú parancsa, és hazafelé vettem az utam. Még egyszer ez 25-e, csütörtök volt, és ezt a tüntetést lõtték aztán szét az ávósok a Kossuth téren, megölve mintegy 110 embert. Ha velük maradok, talán én is kapok egy skulót (golyót) a fenekembe, hogy rosszabb helyrõl ne is beszéljek.

A Szabad Európa Rádió
Ezután eltelt csaknem tíz nap, harcok nélkül, és mi persze azt hittük, hogy minden rendben lesz. Hallgattuk a Szabad Európát és reménykedtünk. Itt szeretnék leszámolni egy, a mi oldalunkon is elég általánosan elfogadott hazugsággal.
A Szabad Európa Rádió sose uszított senkit a fegyveres harcra. Õk tanácsoltak, lelkesítettek, de csak arra, hogy ne dõljünk be a kommunistáknak, ne adjuk fel az elért eredményeket, lényegében, hogy ne hagyjuk kiénekeltetni a sajtot a szánkból. Mindenki aki mást állít, az vagy ostoba, vagy hazudik. Ugyan mi mást mondhattak volna akkor Münchenbõl? „Gyerekek, ne hülyéskedjetek, menjetek haza, tegyétek le
a fegyvert, majd visszajönnek a jóságos szovjet bácsik és minden rendben lesz???” Ki hitt volna az ilyen maszlagnak? És szerintem mélységes alábecsülése 56 október – novembere hõseinek azt terjeszteni, hogy õk azért fogtak fegyvert, mert meghülyítette õket a Szabad Európa. No és még annyit, én is naivul hittem egy esetleges amerikai beavatkozásban. Hogy ez nem következett be, az nem azt bizonyítja, hogy Amerika milyen cinikus és álnok volt, hanem hogy mi milyen tájékozatlanok voltunk.
12 éves amerikai szenátusi szolgálatom alatt az egyik legnehezebb feladatom volt azt elmagyarázni szülõföldi honfitársaimnak, hogy Magyarország egy mennyire kis vacak légypiszok a világpolitika térképén. Hogy Amerika ezért a kis „real estate”-ért egy világháborút kellett volna kockáztasson, az szamárság. A Vörös Hadsereg végig benn maradt az országban, csak volt egy idõleges fegyvernyugvás. A forradalom után
Amerika ezer tonnaszám küldte nekünk a segélyt, konzervet, sajtot, csokoládét, még rágógumit és cigarettát is (elõször szívtam Chesterfieldet és Camelt, de errõl késõbb okosan leszoktam) és részben fel is öltöztem a küldött ruhanemûkbõl. Több tízezer odamenekülõ honfitársunkat pedig a legnagyobb szeretettel, állásokkal, ösztöndíjakkal fogadta Amerika. Aki ennél többet várt, pl. egy amerikai inváziót, annak fogalma se volt a világpolitikai realitásokról.

A Vérmezõ-i csata
November 4-én, vasárnap hajnalban, ágyúdörgésre ébredtünk. Bár még hallottuk Nagy Imre azóta százszor újrajátszott drámai rádiószózatát, hamarosan rájöttünk, hogy le kell kotródjunk a lakóházunk pincéjébe. A Vérmezõ ugyanis csatatérré vált, mintegy 8-10 szovjet tank vert tanyát ott. Gyalogság is volt, de ezek a tankok mögött bújkáltak. Egyrészt a Széll Kálmán tér feletti hatalmas postapalota volt a szabadságharcosok
egyik fõ támaszpontja, másrészt felettünk a Várhegy bástyáiról kaptak az Alkotás utca felõl beözönlõ ruszkik alapos fogadjistent. Ebben kitûnt két barátom, a Kolompár Öcsi és Dódi. Ezek egy cigány család sarjai voltak, akik az Attila út feletti Logodi utca egy lakásába költöztek be néhány évvel korábban. Voltak vagy hatan-heten testvérek,
Öcsi és Dódi 2-3 évvel idõsebbek voltak nálam, ami ebben a korban nagy különbség volt, tehát nem voltunk éppen puszipajtások. Mindenesetre rendkívül barátságos fickók voltak, sosem éreztették nyilvánvaló fizikai erejüket. Nos 56-ban hõsiesen harcoltak
a Vár-beli forradalmárok között, amibõl megtanultam egy újabb leckét. Nevezetesen, hogy a tisztességes, becsületes hazafias magyar cigány pontosan olyan magyar testvérem, mint bárki más aki megfelel ennek a körülírásnak. A Kolompár testvérek egyébként súlyos börtönéveket kaptak, utoljára az édesanyjukkal találkoztam valamikor 1957-ben amikor a Markó utcai börtön udvarán álltunk sorba, hogy leadjuk az u.n „tisztasági csomagot,” én a szintén lecsukott Apám érdekében voltam ott.

A vérmezõi csata során egyébként foszforos gyújtólövedékkel a felszabadító Vörös Hadsereg felgyújtotta az elõszobaszekrényünket, gondosan átlõve a szomszéd lakáson. Hogy erre miért volt szükség, arról mindíg meg akartam kérdezni Nyikita Szergejevics Hruscsovot, de nem nyílt alkalmam erre. Szerencsére a házon belül rendszeresen járõröztünk, így hamar felfedeztük a tüzet és eloltottuk, de addigra már az egész téli holmink, kabátok, sálak, sapkák, használhatatlanná égtek. Az égés
büdössége pedig hónapokig csípte az orrunkat, az után is miután kipucoltuk a romokat. Még annyit, hogy éjszaka is lestük a ruszkikat, éjjelre általában elhalt a lövöldözés, és láttuk, amint a Vérmezõ túloldalán az Alkotás utca környékén minden üzletet kifosztott ez a hadseregnek nevezett csürhe. Feltörték az édességboltot (likõrök), a virágüzletet, a kocsmát (naná!) még a papirüzletet is. Egyedül az óra
és ékszerbolt menekült meg mert a ruszkik nyilván nem tudták elolvasni a cégtáblát, és az alkalmazottak korábban gondosan beszedtek minden árulkodó tárgyat a kirakatból.

Tûzszünet és kenyérsor
November 7-én reggel nagy csöndre ébredtünk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a ruszkik úgy látszik tüzet szüntess-t rendeltek el. Két-három férfivel elhatároztuk, hogy elmegyünk kenyérért. Valahogyan tudomásunkra jutott, hogy a Kékgolyó utca és a Ráth György utca sarkán levõ pékség dolgozott. Anyámnak nem is mertem szólni, csak leüzentem neki a pincébe, hogy elmentem kenyérért. Nem mertünk rövid úton átvágni a Vérmezõn a ruszkik miatt, hanem körbe mentünk
a Krisztina körút felé. Nagyon be voltam tojva hogy ránk lõnek, de szerencsére eljutottunk a pékséghez, ahol viszont hatalmas sor állt, talán fél Buda ott volt. 8 órát álltunk sorba, de beszélgetéssel eltelt az idõ. Nagy diadallal tértem aztán haza 2 db. két kilós még meleg veknivel a hónom alatt. Azt hiszem Anyám azért nekem jobban örült mint a kenyérnek. Két baráti családnak adtam fél-fél kilót, de a többit eszembe
se volt szétosztani. „Kopogjon csak a szemetek, én vittem a bõröm a vásárra, én álltam 8 órát sorba” – gondoltam.

Utoljára még egy epizódot szeretnék felidézni. November napjaiban amikor még tényleges fizikai szovjet megszállás volt a városban, egy ruszki katona egy igazoltatáskor a Nyugati pályaudvarnál egy hatalmasat rúgott Apámba a csizmájával, ott ahol az a legjobban fáj. Bár nem lakott messze, alig tudott hazamászni, mint mondta félig-meddig négykézláb. Ezután napokig jártam reggelente át hozzá
a Visegrádi utcába biciklivel, befûteni, ellátni õt élelemmel, stb. Egy alkalommal hazafelé tapostam a Szent István körúton a Margit híd felé. Ekkor már járt néhány busz, villamos még nem nagyon a feltépett sinek miatt. Elhagyott egy tömött busz, aminek a hátsó lépcsõjén állt Sinkovits Imre. Ekkor a buszok hátsó peronja még nyitva volt, és
a lépcsõn is lehetett utazni, ha a busz zsúfolt volt. A hidfõnél egy-egy ruszki tank állt mindkét oldalon, a mi oldalunkon egy ruszki ácsorgott a tankja elött. Mikor a busz odaért – én ekkor kb. 5 méterrel voltam hátrább – Imre egy hatalmasat köpött a ruszki lába elé. A ruszki nem reagált, talán azt hitte, hogy nálunk is ez a köszöntés módja. Imrét persze még nem ismertem személyesen, de sok évvel késõbbb megosztottam vele ezt az élményt, roppant örült neki.

1957-ben tagja lettem egy diákszervezkedésnek, melynek nyomán börtönbe is kerültem. Gondolkoztam, hogy azt írjam meg inkább, vagy a fentieket, és az utóbbi mellett döntöttem. Az elõbbit ugyanis már többször megírták, pl. egy a velem és 5 társammal készült kitûnõ hosszú interjúban a Magyar Nemzet 2006. március 11-i számában. Ez az Interneten megtalálható, címe „A Népköztársaság nevében…” a riporter Stefka István. Ehhez nem sokat tudnék hozzátenni.


Veress Bulcsú

Debrecen
Elsõ éves hallgató voltam a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, nukleáris fizikát tanultam. Október 21-?én diákok érkeztek egyetemünkre a szegedi egyetemrõl s elmondták 16 pontjukat az egyetemi autonómiáról és támogatásunkat kérték. A következõ napon az egész egyetemre kiterjedõ gyûlést tartottak, és elhatározták, hogy tüntetni fogunk. 23-?án az egyetemrõl a városközpontba vonultunk, a Marseilles?t énekelve! Franciául énekeltem, mivel egy francia líceumban tanultam Gödöllõn 10 éves koromban, amit a Norbertine barátok mûködtettek. Két évvel késõbb az iskolát bezárták, és az épületbe aztán a Mezõgazdasági Egyetem költözött be, ahol anyám 1956?ban laborsegédként dolgozott, és ahol részt vettem a torna és síelés egyetemi sportjaiban, miközben még középiskolába jártam a Petõfi Gimnáziumban, Aszódon. 1956 júniusában érettségiztem és felvettek Debrecenbe, ahol csatlakoztam az új nukleáris fizika programhoz – egyike voltam annak a 16 embernek, akiket a 200-?ból felvettek.

Az október 23-i tüntetés után hírek jöttek, hogy Budapesten lövöldözés volt aznap este, ezért csoportokat alkottunk, és védelmeztük az egyetemünket a ROTC csapatok fegyvereivel, aminek mindannyian tagjai voltunk. De nem volt muníciónk, és reméltük, ha bárki is fog megtámadni, nem tud majd errõl! Ugyanakkor a hallgatói tanács felvette a kapcsolatot a honvédségi kaszárnyájával a városban, akik úgy döntöttek, hogy támogatnak minket. Jött a hír, hogy Pesten gyõzött a forradalom; mi azt hittük, hogy egyedül mi csináltunk forradalmat, ahogy errõl egy szüleimnek írt képeslap is tanúskodott – volna. De sohasem kapták meg a lapot.

Gyûlések a falvakban
Jelentkeztem a hallgatói tanácsba egy barátommal, akivel szobatársak voltunk, Bõdy Zoltánnal (nyugodjék békében, körülbelül 10 éve halt meg, miután professzor lett alma materünkben, Debrecenben, ahová kb. öt éve ismét ellátogattam…). Reggel felvett minket egy busz a hallgatók szállásánál és Debrecen környékén minden faluban kitettek két hallgatót és egy katonát (akiket a kaszárnyáknál szedtünk fel, hasonlóképp önkéntesek voltak, de hivatalos honvédségi engedéllyel), hogy gyûlést szervezzenek, tájékoztassák az embereket a budapesti eseményekrõl. Hogy lefegyverezzék a rendõröket és a segítségükkel szervezzék meg a nemzetõrséget. Fiatal és lelkes tizennyolc évesként ezt habozás nélkül megtettük, és nem volt semmi veszélyérzetünk, úgy?hogy a végén az egész falu a nemzeti himnuszt énekelte, aztán meghívtak minket egy esküvõre, ahonnét a visszatérõ busz felvett minket kb. este tízkor, hogy mind a harminchatunkat visszavigye Debrecenbe.

Az én falum Görbeháza volt, amit tavaly, negyvenkilenc év után újra meglátogattam, és alig ismertem rá. A templom és a kultúrház, ahol a gyûlést tartottam, még ott voltak, de a mély sár már sehol, betonozott utak, sok új épület. A másik 11 csapat katona és diák, akik más környezõ falvakban jártak, hasonlóan fáradtak, de sikeresek voltak.

Ggye Szuez?
A következõ napon (kedden) elhatároztam, hogy autóstoppal felmegyek Budapestre, hogy megtaláljam szüleimet Gödöllõn. Mikor az étellel megrakott teherautókon utaztunk, amelyek disznókat és búzát szállítottak a fõváros élelmezésére, éjszaka az orosz hadsereg teherautó-konvoja haladt el mellettünk. Valaki átkiáltott: Ggye Szuez? (Hol van a Szuezi csatorna?) Ez lehetett a szovjet csapatok visszavonulása, amirõl az új kormány egyezett meg… Kb. este tízkor értem Budapestre, az Üllõi útra, ahol lepakolták az ennivalót. Elkezdtem sétálni, majd lövéseket hallottam a távolból. Egy õrjárat megállított: „Ki vagy?” „Tanuló Debrecenbõl”. Megmutattam a diákigazolványomat. Forradalmárok járõröztek az utcákon, megpróbálták elkapni a rejtõzködõ vagy szökni próbáló titkosrendõröket. Engem is megállítottak körülbelül háromszor a sötét utcákon, mielõtt elértem volna unokatestvérem házát a Kálvin tér közelében. A nadrágon teljesen nedves volt, mikor felmentem a lépcsõn a harmadik emeletre és beengedtek…

A következõ nap november 1-je volt és a HÉV?-vel kimentem Gödöllõre, begyûjtve az összes ingyenes újságot a Keleti pályaudvarig vezetõ úton. Eufórikus érzés volt: végre gyõztünk! Anyám és apám boldogok voltak, hogy láthatnak. Apám különben motorbiciklivel elment a szállásomra, hogy elhozzon. Ott hallotta meg, hogy már eljöttem! De legalább visszahozta a ruháimat és a könyveimet. De nem tudtam elfelejteni a szovjet konvojt, amivel Pest felé jövet találkoztunk: meddig tarthat ez? Azt gondoltam, Nagy Imre épp most jelentette be Magyarország függetlenségét és tiszteletben fogják tartani?

A forradalom tényleg beledobott az élet sûrûjébe, úgy, hogy a saját lábamra kellett álljak. Azt gondolom, hogy talán ez volt a legfontosabb esemény a XX. században, ami megfordította a kommunizmus áradatát.

Gyalog Ausztriába
A november 4?-i orosz invázió után egy középiskolai barátommal elhatároztuk, hogy egy állami gazdaságban bújunk meg, ahol apám dolgozott. Balatonfenyvesen, közel a Balatonhoz. November 10-e körül, mikor már láttuk, hogy nem jön segítség, félteni kezdtük biztonságunkat. Majd 23-?án elindultunk a határ felé, miután apám odament motorbiciklivel az elõzõ napon, hogy megnézze, lehetséges?-e még az átkelés?! Keszthelytõl kb. 120 kilométeres séta volt, de stoppal felszállhattunk a buszra egészen Zalaegerszegig. Ott a sofõr elmondta, hogy szálljunk ki és kerüljünk a zalalövõi hegyek felé, mert Zalaegerszeget már az oroszok irányítják. Így is tettünk, és elérkeztünk egy házhoz, ahol apám már járt az elõzõ napon és szállást kaptunk éjszakára. Esküvõ volt aznap éjjel: ittunk, táncoltunk, és az emberek, akik tudták, hová megyünk, azt mondták: “Menjetek, és mondjátok meg nekik, hogy nagyon csalódtunk bennük!” Máig emlékszem annak az apró öregasszonynak az arcára, aki ezt mondta nekem.

A következõ reggel korán elindultunk a mezõkön keresztül és délután elértünk a Murához, amin át kellett kelnünk. Éppen friss hó volt, köd és eltévedtünk. Apám azt hitte, csak Jugoszlávia felé tudjuk átlépni a határt, de a folyó, az úttest, az erdõ és a vonat mentén az osztrák határ közelébe keveredtünk. A hídon õrjárat volt, ezért kicsit lejjebb sétáltunk a folyón, ahol egy csónakos átvitt minket és elrejtett egy istállóban. Az úttestet és a vasúti síneket már õrizték, ezért azt javasolta, hogy várjunk éjszakáig, akkor majd megpróbál átvinni minket. Éjfélre kettõnk helyett tucatnyian rejtõzködtünk az istállóban, akiket hasonlóan a csónakos férfi szedett össze a nap során, ahogy jöttek a mezõn át. Néhányan magyar katonák voltak, néhányan diákok, családok is voltak közöttük.

Éjfélkor libasorban indultunk a határ felé. Elõször egy járõrözõ autó haladt el az úton, és átszaladtunk, miután elment. A vasútnál két orosz katona járõrözött gyalogosan. De tizenketten voltunk, és nem tudták, van?-e nálunk fegyver (nem volt), ezért visszafordultak és átengedtek minket. Majd az erdõben a hóban gyalogoltunk a határ felé. Kísérõnk visszafordult, odaadtuk neki minden magyar pénzünket. Figyelmeztetett, hogy nyugat, és ne észak felé menjünk, mert akkor visszakerülhetnénk Magyarországra. Deutschbillingsnél léptük át a határt, Csáktornya közelében, november 24?-én éjjel. Elértünk egy osztrák határállomáshoz, németül köszöntem nekik, és elvittek egy iskolaépületbe, ahová már körülbelül száz embert gyûjtöttek össze az éjszaka során. Megéztünk egy filmet, amire még ma is emlékszem: “Ferien in Tirol…” Aztán egy ideiglenes szállásra vittek minket az iskolában, ahol hozzáláttam a sajthoz, amit apám csomagolt be nekem… Biztonságban voltam!


Dr. Török István Gyula
1938?-ban született, részt vett a debreceni és budapesti eseményekben. Miután Ausztrián keresztül nyugatra szökött, Japánba ment, ahol ezt a történetet 1963?ban leközölte középiskolai újságja, a Koni Course. Dr. Török az Egyesült Államok?ban is élt, a Stanford Egyetemre járt Kaliforniában, és PhD. fokozatot szerzett a Columbia Egyetemen 1976?-ban. Miután 1998?-ban visszavonult az ENSZ szolgálatból, visszaköltözött Magyarországra, ahol most õsei otthonában él.

Ha a fiam megkérdezné tõlem… „Apukám, Te hol voltál 56. októberében?”, akkor bizonyosan az életem legszebb, legizgalmasabb része jutna eszembe.

SZEPTEMBER
Részemrõl úgy érzem a forradalom akkor kezdõdött, mikor egy egyetemista korú fiúval a vonaton munkából hazafelé menet beszélgettem 56. Szeptemberében. Hangosan panaszkodott, évek óta várt az idõre, hogy végre az egyetemre járhasson és most nem vehették fel mert minden egyetem tele van kínai vagy más kommunista ország fiataljaival. Saját hazájában nem tanulhat tovább, és erre mutatta milyen röpcédulákat szerkesztett. Nem emlékszem a tartalmára, de tudom még ma is, hogy akkor milyen félelem fogott el; ijesztõ volt a röpcédula tartalma.

KEZDET
Albertírsáról jártam Pestre dolgozni a Parafa kõgyárba. Október 24.-én reggel szokás szerint a vasútállomáson reggel négykor vártunk az elsõ vonatra Abonyi Miskával, ki távoli unokatestvérem. A szokásos félalvást a vonaton ma nem tudtuk megtenni, mert mindenki élénken beszélgetett, vitázott, hogy a kalauzok, kik az éjféli vonattal jöttek most azt mondják, Pesten a belvárosban lövöldözés van és vadásznak a
kommunistákra. A legnagyobb balhé a Rádiónal van. És a Miskával úgy beszéltük meg, jobb lesz ha nem szállunk le Kispesten a munkába, hanem lemegyünk Kõbányáig. Beérkezve, a vonatról ahogy lenéztünk a Zalka Máté térre, már tudtuk, nincs minden rendben. Az emberek nem siettek munkahelyük felé. Lementünk a sok tömeg, egy teherautón egy fiatalember torkaszakadtából átkozta a kommunizmust és mondta, hogy a Rádiónál lövik az Ávósok a Magyart. Kért, hogy önként ki akar jönni
segíteni. Miska meg én nem is szóltunk egymásnak, de már másztunk is a teherautóra. A Körút után az Üllõi úton letettek. Mivel a belvárost és az utcák neveit nem nagyon ismerem az olvasó tudhatja, hogy az utcát vagy környéket mikor megnevezem nem vagyok biztos benne, fõleg 33 év után Kanadából visszapillantva.

HARC
Hogy a teherautókról leugrottunk, több 9-10 éves gyerek jött oda és puskagolyókat — melyek zsírpapírba voltak csomagolva — nyomtak a kezembe. „Nincs puskám,” mondtam a gyerekeknek. Erre õk: „majd lesz.” És mutatták merre menjünk a Rádió felé. Csak egy pár lövést hallottunk ahogy az épület elé értünk. A bejárat elõtt vettem észre öt halott Ávóst; feküdtek egymás mellett. Észrevettem, ahogy az egyik feküdt, a keze a feje felett kinyújtva a középsõ ujja is le lett lõve és hiányzott az üres hely ahol az ujja volt. Megütötte a szemem. Hirtelen nagy lövöldözés, géppisztoly sorozatok.
Berohantunk az épület udvarába. A Miska eltûnt mellõlem, valaki az emeletrõl ránk lõtt. Mindenki felbõszült “felfelé, nyírjuk ki!” Én az egyik lépcsõjárathoz rohantam és ugrottam a lépcsõkön, hirtelen megmerevedtem, mert a lépcsõ kapunál két vöröskeresztes nõvér egy katonát ápolt. Az egyik a homlokát simogatta, a mellén alul vért láttam folyni. A katona jajgatott, „Édesanyám, sohase látlak többé.” Borzasztó hatással volt rám. De abban a pillanatban láttam mellette a puskáját. Odarohantam, felkaptam, csak a nõvérek néztek rám ijedten.

És a lépcsõn felfutás közben raktam a golyókat a tárba. Milyen jó, hogy a gyerekek adták a golyókat mert a puska tára üres volt. A másik emeletre érve már minden újra csendes lett, valaki kiüvöltözött az ablakon. „Ne lövöldözzetek, hülyék.” Leértem az udvarra, ott látom Miskát, nála is puska. „Hol vetted?” kérdem, erre õ „gyere
megmutatom,” bevezetett egy nagy hodály terembe hol százával puskák szépen sorban rakva a plafonig. Mentünk ki a Bródy utcába, jobbra nézve láttam az Ávósnak kinek hiányzott az ujja, valaki úgy látszik megtalálta, mert oda lett téve a csonka részhez egy pár centire és itt ez felfordította a gyomrom. Lehet, hogy ez a sok halott sebesült hozta ki. Az utcán a Rádió épületével szemben az erkélyen egy fiatalember szavalt, de olyan rekedt volt a hangja, hogy alig lehetett érteni a szavát. Újra lövések, valaki mutatta melyik ablakból lõttek ránk. Behúzódtunk egy kapu alá és lõttünk az
ablak felé de mindenki, micsoda felfordulás. Egy erõs vidéki kiejtéssel beszélõ fiú szólt hozzánk, hogy mi is menjünk velük be az épületekbe mert a piszkos Ávósok itt bújkálnak, és egy kórház-féle épületen mentünk keresztül. Az egyik szobában egy rendõr-félét rendõregyenruhába. A fiú ment is oda hozzá: 25 körül lehetett, látszott az arcán, hogy milyen félelemben volt, egy orvos féle ott állt és mondá “de kérem, ez kórház.” A gyerekek körülfogták, ráirányított puskával. Én a Miskával mentem tovább és le az utcára.

Most vettem észre, hogy a cipõtalpam le van szakadva és próbáltam egy spárgával felkötni. Egy egyetemista féle gyerek jött oda hozzám. Egy-két utcán át láttunk az Üllõi útra ahol most tankok, russzki tankok robogtak a Kõrút felé. E fiú hozzám szólt és a kezembe nyomott egy csomó töltényt. “Nézd,” mondta, “ezek a golyók olyanok, hogy egy tankot is ki tudnak lõni.” Én láttam, egy hülye is tudta volna, hogy a színes hegyû golyó az nyomjelzõ és nem lõ ki tankot, de annyira erõsködött, hogy “félsz, vagy
gyerünk.” Hát kicseréltem a golyókat, a tárba beraktam amit adott. És a falak mellett kezdtem az Üllõi út felé menni. Õ jött nem messze utánam, félúton a fal mellett megálltam. A tankok még mindig jöttek úgy néhány perc szünettel néha. Hallottam a dübörgést, hogy egy új csoport jön a lánctalp irányába, mikor beértek, lõttem, még
utána még egyet elkaptam, újra sehol semmi. Persze, hogy semmi. Ránéztem a diákra, hátul mutattam, hogy “mit akarsz még?” és mentem vissza, de a Miska ott állt, mondja, “menjünk az Üllõi út másik oldalára.” Átszaladtunk egy áruház mellett. Az Üllõi útról az elsõ utcáig kirakatjai voltak derék magasságba. Az elsõ utcán megálltunk. Volt már ott egy csapat fegyveres fiú, a kirakatban sehol üveg és ott egy szép cipõ. De fájt a szívem mert az én cipõm talpát egy madzag tartotta, de nem bírtam magam rávenni, hogy kivegyem.

ÁGYU
Egyszer csak látjuk az úton egy teherautót, katonákkal rajta jön felénk. Mikor odaért, mindannyian rájuk fogtuk a fegyvert, leállítottuk õket. Egy fiatal hadnagy ugrott ki és kérdezte, “mi van itt?” Most láttuk a teherkocsi után egy kis ágyút húztak. Mondtuk neki, hogy Ávósokat meg russzkikat lövünk. Erre Õ mondta, “Ez hihetetlen.” Nem értette, mikor kérdeztük, hogy kivel van, velünk, vagy a russzkikkal? Mikor a fiúk kezdték
lecsatolni az ágyút csak azt mondta, “azt a parancsot kaptam, hogy induljak Pestre… de hová? Kivel vagyok?” Erre szólt az autón lévõ katonáknak, hogy rakják le az ágyúlõszert és adják nekünk, de Õ megy tovább. El is ment. Nagy diadal; van ágyúnk. Egyszer csak egy Albertírsai fiút, a Kucit látjuk jönni két társával, fegyverrel, de azok nem Alberírsai fiúk voltak. Nagyon megörültünk a Miskával. Abban az idõben még Albertírsán mindenki ismerte egymást ha másképpen nem, úgy látásból.
A Kuci itt maradt és az ágyút segített felállítani, hogy az Üllõi útra nézzen tank magasságra állítva. Betöltötték, több fiú felállt a kirakatba, onnan jobban lehetett lõni az Üllõi út felé. Valaki kitalálta, hogy mikor elsül az ágyú, akkor ez nagyot fog ugrani és így az elsütõ zsinórhoz hozzá kötöttek egy hosszú spárgát és így messzirõl húzzák meg. A zsinórt letették az útra mert nem jöttek a tankok. Csend, mindenki vár. Én a fal mellett álltam, egyszer csak nagy dübörgés de a tankok nem jöttek. A kis utcán látjuk,
hogy a Körúton mennek a tankok. Többen oda ugrottak, ki a talpát, ki a csövét az ágyúnak, fordították, nyomták a Körút felé a csövét, egyszer csak egy borzasztó robbanás; az ágyú elsült. A talpra ráment a madzag és meghúzta a zsinórt. A fiúk, kik a kirakatban álltak mind estek. A golyó két fiú közt ment be az épületbe. Az a két fiú
valósággal felemelkedtek a levegõbe és leestek az utcára, de a rohanás ment tovább. Újra töltöttek. Tûz! De láttuk, hogy a golyó a sarki házat találta el, alul a Körútnál és nem jött több tank. Valaki szaladt mentõkért telefonálni. Néztem a két fiú derekán alul a ruhájuk le volt égve és láttam a fiú meztelen combja szemmel láthatólag nõtt és dagadt. A mentõk rögtön ott voltak és elvitték õket. Esteledett. Miska meg én behúzódtunk egy kapu aljába és próbáltunk szundikálni.

ALBERTÍRSA, MAJD VISSZA A VÁROSBA
Késõbb Miska felébresztett, hogy az égvilágon sehol senki nincs. Egy forradalmárt nem látni, jobb ha megyünk mi is haza, a puskákat eldugtuk a lépcsõ alá és indultunk a Nyugati pályaudvar irányába és a reggeli vonattal hazaértünk Albertírsába. Mivel munkába nem jártunk általában vagy a fõúton sétáltunk Albertírsán vagy az
úgynevezett 1-es ben söröztünk. Ez a régi Kúszka nevezetû italbolt volt, mely ma egy ortopéd cipõgyár. És a fiúk mikor hallották, hogy meséltük a Rádiónál esett dolgokat, mind mondták, hogy menjünk újra Pestre mert ennek nincs vége. Talán egy vagy két napra rá avasútállomásnál találkoztunk reggel. Andrásik Miska, Varga Karcsi öccse, kit csak Vörös néven ismertünk, Radics Gyurka, Radics Laci, Abonyi Miska, Mahalek Jancsi, és én, Terényi Feri, és Kóhut Pista. Ahogy a belvárosban csavarogtunk, bárhol kérdezõsködtünk, sehol senki nem tudott felvilágosítani, merre lehet egy
szabadságharcos felvételi helyet találni, amíg végre nagy lövöldözést hallottunk és abba az irányba mentünk. Az utcába értünk, melyben eszeveszett lövöldözés meg gránátrobbanás. Egy ajtó mögül egy fiú ki-ki ugrott, elengedett egy sorozatot az ellenkezõ irányba. Amikor ránk nézett, megkérdeztük, hová menjünk beállni és fegyverekért. Válaszolta, “Menjetek a Práter utcába.” Innen tudtuk merre kell menni oda. A Práter utcához érve láttuk, hogy jó helyen járunk, mert a Práter utca mindkét oldalán kisebb ágyúk álltak és kifelé voltak irányítva, tehát ezek ott bent védtek
valamit. Az õröknek nem kellett sokat mondani, õk kezdték:”Ha beállni jöttetek majd õ fel vezet.” Az egyik fiú bevezetett bennünket a Práter utcai iskolába, egy szobábába ahol egy fiatal fiú egy asztal elõtt ült. Mellette egy idõsebb megtörtnek nézõ bácsi állt. A fiú kérte a személyazonosságit meg munkahelyi belépõt és írt egy könyvbe. Az idõs bácsi mondta, hogy õ a parancsnok, most jött ki a börtönbõl és egy erõs nemzetõr csapatot akar itt kiképzeni. A szavaira nem vagyok biztos. Felvezettek az emeletre, hol azt mondták, hogy mi ebben a teremben mi vagyunk a második század és mi
Albertírsai fiúkhoz még hozzánk adtak egy csomó fiút és így lettünk a század második tizede.

Másnap reggeli után, tûzoltó egyenruhát kaptunk, csizmát. Civilruhánkat le bírtuk rakni, utána puskát kaptunk. Századparancsnoknak egy kiszolgált katonát választottunk kit névre nem emlékszem de nem nehéz megtalálni, mivel mesélte, hogy magyar katonai újságban sokat írtak róla. Nemrég szerelt le de míg katona volt megszökött a honvédségtõl és egy TSZ-ben dolgozott hosszabb ideig. Mikor megfogták, jóformán semmi büntetést nem kapott a szökéséért, mert a TSZ-ben dolgozott. A
tizedparancsnok meg Radics Gyurka lett, mert õ már volt tisztiiskolás, helyettese meg én lettem. Utána csendes napok következtek. Nappal fegyverkezelést tanultunk. Háromszor kaptunk enni, minden evésnél egy csomag cigit, ezt sehol nem lehetett kapni. Nappal járõrök ki jártak igazoltatni és mindig hoztak egy ÁVÓ-st, vagy akinek nem volt igazolványa. Az ÁVÓ-sokat az iskolába bal szárnyú teremben tartották, ha jól emlékszem csak egyetlenegy lett megtartva, aki biztos ÁVÓ-s volt. A többit elengedték. Ezzel az ÁVÓ-ssal 24 órán át egy õr volt egy szobában. Csak november 3.-án vagy 2.-án tört meg a csend mikor egy géppisztoly-sorozat jött a kapu felõl. Az ablakon
kinézve láttuk, hogy a mi kapunk õre áll az úton, egy személygépkocsi meg ott áll. Kaptunk puskát és lerohantunk. Még több parancsnok is jött és kérdezték, hogy mi történt. Az õr mondta, hogy “parancsoltam a gépkocsinak, hogy álljon meg és nem állt meg, a kocsiból kiszállt a sofõr és utas. Egy kínai – a sofõr – magyarázta, hogy ez diplomata kocsi és diplomata jog és el lettek engedve.

HEVES HARC
November 4.-én reggel nagyon korán lehetett négy-öt órakor nagy lárma: “Mindenki a második századból le a tornaterembe!” lett parancsolva, ott nagy ládák tele gránátokkal, fegyverekkel. Mi egy ládához álltunk. Egy férfi ott rögtön magyarázni kezdte, hogyan kell a gránát biztosítót helyesen berakni és mindenki rakja össze saját gránátját. Én csináltam magamnak hármat és mind a háromra még kettõt rá-belecsavartam. Három nyél, kilenc gránát. A Radics meg is kérdezte, hogy egy
husángot építek a gránátokból, és azzal akarom a russzkikat ütni? A földszinten vártunk, hogy valaki adjon valami parancsot mikor egy másik századparancsnok mondta, hogy menjünk fel az iskolapadlására, onnan tüzelhetünk az Üllõi úton haladó russzkikra. Fent a tetõn, a ház oldalán puskatussal kívertük a téglát, hogy kilövõ rések legyenek. Az Andrásik Miskának golyószórója volt. Bizony mentek a tankok meg páncélautók, a russzkik nagyon ravaszok voltak, a páncélautók mindig úgy öt vagy hat tank után jöttek, a tankra is lõttünk de hiába, sokszor nem jött páncélautó és az csak
egy két másodperc míg mi látjuk, mert csak az utcát keresztezi és már el is tûnt. Dél felé feljött egy repülõs hadnagy. Mondtuk neki, hogy mi a probléma és nem megyünk semmire. “Nem baj,” mondta, “mindenki tele tárral készen legyen a lõrésekben amikor a tankok jönnek, senki ne lõjjön csak amikor a harmadik tank elment.” Úgy is lett, a negyedik vagy ötödik tank után jött egy páncél autó. Na az aztán kapott… szét lõttük minden gumiját és az út közepén lesüllyedt. Volt ám diadal, üvöltözés. De azért lõttünk, mikor megálltunk akkor a russzkik lõttek és ez így ment egy darabig.

MAGYAR TANK
Akkor a hadnagy kért önkénteseket. Egy fiú és én jelentkeztünk. Mondta, hogy hozzunk sok lõszert, benzinpalackokat és gránátokat és Õ vezetett, de hogy hová… A háztetõkön, szószerint a ház kúpján mentünk. A sok robbanást, lövöldözést a fülem mellett ezrével éreztem. Hallottam a golyók süvítését. Végre leértünk a földszintre, egy folyosón megálltunk és a hadnagy mondá “A páncélkocsitól legközelebb fel kell mennünk az emeletre és le dobáljuk a gránátokat meg benzines üvegeket a
páncélautó nyitott tetejébe.” Újra elindultunk mi utána és a hadnagy térdre esett, azt mondta “Meg lõttek. De honnan?” Még mindig a folyosón voltunk, mondja a hadnagy “A lábamban a golyó.” Kiláttunk az utcára, ami a Práter utca és Üllõi út között van. A másik fiú ott felvette a hátára a hadnagyot és vitte vissza az iskolába. Én meg egyedül maradtam, az út másik felén állt egy tank egy kis közben (Corvin), de senki élõt nem láttam. Egyszerre csak láttam, jön ki az épületből egy magyar katona, tankos
sisak rajta. Rögtön szóltam neki, hogy “Ott a fal mellett az Üllõi úton egy páncélauto. Nem bír tovább menni, mert ki lõttük a gumiját, nem-e jönne ki a tankjával szétlõni?” “Nem, sajnos!” mondta a katona. “De bajtárs,” kiabáltam át, “a harckocsi tele russzkikkal és állandóan ránk lõnek!” De már engem ekkor annyira nem érdekelt semmi, leültem (azaz leroskadtam) a folyosón és rágyújtottam a robbanásokban,
lövöldözésekben. Nem is figyeltem semmire. A füstöt fújva jobbra néztem és az örömtõl felugrottam. A tank már kihúzódott az út közepére és az ágyú-tornyát fordította a russzki páncélautó felé. Kinéztem az ajtón, Istenem az ajtó alatt kint az úton egy magyar nõ holtan feküdt, munkás kék ruha rajta. Balra ott a russzki páncélautó, egy nagy robbanás és a páncélautó mintha felemelkedett volna és a falravágódott tank
visszahúzott a kis Corvin közbe. Vagy öt percig tartott a golyók robbanása a páncélautó felõl. Mikor a tankos katona kiszállt, örömmel intettem neki, hirtelen nagy csend lett. A tankos katona hozzám szólt, mondá “Tudja, fiatalember, én azért nem akartam azt a kocsit kilõni mert teljesen egyedül vagyok; ha a russzkiknak a harckocsiban lett volna valami tankelhárító fegyverük, akkor még ki sem értem volna az út közepére, ők lõttek volna engem szanaszéjjel. Tudja maga, hogy mennyi idõ az, hogy egy legény ki hozza a tankot? Tornyot beállítani, tölteni, lõni?” Én nem nagyon értettem. De büszke voltam a fiúra.

AZ ISKOLA
Mostmár az úton indultam, fütyürészve, vissza a Práter utcai iskola felé. Mielõtt a Práter utcához értem volna, a jobb oldalon egy russzki tank füstölgött. Mindkét ajtó, a teteje és elõl kinyitva. “Ezt is valaki kinyírta,” gondoltam. De késõbb délután az iskolából láttuk, hogy becsukódnak az ajtók és elvánszorgott a tank. Az iskolából visszaérve bent a lépcsõnél ott látok minden Albertírsai barátot. “Hát ti?” kérdeztem, “miért nem vagytok fent a tetõn? Miért jöttetek le?” A Radics odahúzott az ablakhoz “Gyere, nézd meg
miért!” Oda néztünk … nem volt tetõ az épület jobb szárnyán, hamar kilõttük a páncélautót és akkor mutatja a bal szárnyat. Oda egy lövés sem volt. Már tudtam … ott volt az ÁVÓ-s fogoly tartva. “De különben az ÁVÓ-s megszökött.” mondja Radics, „az õrrel együtt egy nõ volt.” Most újra hoztak vagy húsz foglyot, nem tudom kik voltak. Az egyik kiállt a parancsnok elé és mondja “Mi is magyarok vagyunk, engedjenek minket is harcolni.” A parancsnok mondja “jól van” és fegyvereket osztottak ki nekik. Az egyik parancsnok adta az utasítást, hogy éjszakára senki ne maradjon az iskolában.
Felmentünk az osztályba civil ruháinkat összeszedni és mit láttunk? a századparancsnok egyenruhája ledobva szanaszét. A Kóhut Pista mondja, “Na ez hamar megszökött, a hõs vezérünk.” De több egyenruha volt széjjel dobálva. Az Abonyi Miska mondja, hogy a puskája nem jó és keres másikat. A szoba tele volt eldobott puskákkal. Mutatta már a harmadik puskát, hogy nézzétek, a zárában az a kis kiálló rész bütyök mely elsüti a golyót, mind le voltak törve, végre talált egy jót. De úgy látszik, valaki a kommunistáknak dolgozott, hogy annyi idõt vett, hogy ezeket sorba letörje. A Radics vezetett el, úgy gondoltuk éjszakára valahol helyet kell találjunk.

KI A BELVÁROSBÓL
Már esteledett és ma nem is ettünk. Egy-két úttal tovább egy épületbe bementünk. Az elsõ emeleten egy nagy terembe mindenki lefeküdt. Én meg az Abonyi lettünk az elsõ õrök. Lementünk a földszintre, már sötét volt. De nagyon éhes voltam, mondtam a Miskának, én körülnézek valami kaja után. Sehol egy civil személyt nem lehetett látni. Talán mindenki a pincékbe volt családok, gyerekek. Egyik lakásból a másikba mentem, míg végre egy tûzhelyen egy lábost láttam… meleg vízet éreztem, belenyúltam és csoda! Egy darab fõtt húst találtam. Csakúgy kézzel ketté téptem és Miskával
lenyeltük. Reggel újra visszamentünk a Práter utcai iskolába. Lõszert kaptunk de semmi ennivalót. A szakácsok mind eltûntek de láttuk, a félmarhák ott lógtak a konyhában. Kaptunk egy-egy kis csomagot, parányi kis pirított kenyeret, rá írva: Made in Sweden. Megbeszéltük, hogy lassan húzódunk ki a belvárosból Kõbánya felé. Az utcán csend, ahogy mentünk. Hirtelen lövések jöttek távolról. A Radics bevezetett egy zöldes, fás környékre. “Hol vagyunk?” kérdem. “A Füvészkertekben” mondja Radics.
Még máig sem tudom, hogy valóban ez volt vagy nem. Most aztán erõs, újabb lövöldözés de már a süvítéseket is lehet hallani. A Radicsot kezdtem hülyézni, hogy hová vezetett ahol lõnek ránk és nem tudjuk honnan? Ahogy vitáztunk egy mély dobbanást hallottunk. Ahogy egymás mellett álltunk, kettõnk között egy fa állt és látjuk egy kis darab fakéreg esik le. Odanéztünk, ott volt egy kis lyuk. Tehát a kettõnk
közé a fába valaki odalõtt, a Radics lekapta a golyószórót a nyakából, rám akasztotta, elvette a puskám és mondja “Na most vezessen, õrmester úr.” Ezzel átadta a tizedparancsnokságát. Rögtön mondtam, szedjük össze a gyerekeket kik szanaszét feküdtek, és indulunk. Egy kis utcába érve hirtelen nagy csend támadt. A hátam borzongott a félelemtõl, ijesztõ csend, gondolom a többi gyerek így érzett. Megálltunk.
A Radics gúnyosan kérdi “Na most mi lesz, õrmesterúr?” Miska mondja “Te vagy az õrmester, te menj be elõre.” Az Andrásik Miskát a golyószóróval leállítottam. A kis utcába nézve mondtam “én bemegyek egyedül de ha valami van, akkor tüzeljetek.” És az út közepén befelé indultam. Én hülye az út közepén, talán félúton jártam, mikor az út végén egy keresztutca ajtójában egy olyan kis csapó ajtó a kapun kinyílik és mintha
egy fegyver csövét látnám… oda célzok a golyószóróval, meghúzom a két ravaszt… semmit nem lõtt. Pánikba estem, visszakiáltottam a gyerekeknek “lõjjetek!” és ledobtam a golyószórót és a fal mellé rohantam. A kis csapó ajtó becsukódott, a gyerekek nem lõttek. Andrásik kérdezte “hova lõjek, ha nem láttam semmit?”

Ahogy tanácskoztunk merre menjünk, hirtelen nagy lövöldözést hallunk, de nehéz aknatûz, vagy ágyú, mert nehezen sûvítõ golyók repkedtek fent. És mi a falak mellett néha-néha megálltunk vagy lefeküdtünk. Visszafelé mentünk egy kis térre melyet elõbb elhagytunk. Balra a kis téren van valami színház-féle… Ady Endre, vagy József Attila, nem emlékszem. A Radics szerint ez a József Attila tér. Közepén egy egészségügyi vagy orvosi rendelõ-féle. Jobbra fordulnak a villamos sínek, 26-os vagy 36-os, nem
tudom, Kõbánya felöl. Bementünk az orvosi rendelõbe. Se ablak, se ajtó. Hála Istennek találtam puskát, ugyanolyan golyó jár bele mint a golyószóróba. Látom, ahol a villamosok fordulnak a téren, egy szép autó, megy a motorja és sehol egy lélek. “Na, ez szép,” gondoltam, jó lenne szép autón az Albertírsai Nemzetõrök hazatérésére. Már indultam is érte, de talán félúton sem lehettem, mikor nagy dübörgés és egy ágyú
csövet látok haladni lassan Kõbánya felöli bal oldalú útról. A tankot még nem láttam, de tudtam, hogy a csõ hozzá tartozik. Mint egy maratoni õrült vágtáztam vissza és egy felfordított trolibusz mögé bújtam, az fedezett és a rendelõbe visszamentem.
A tank felénk fordult a téren és megállt. Utána jött egy másik és szintén melléje állt. Már sötét volt és nagy bosszúságunkra a tér másik felén egy villany égett, tehát nem mertünk a másik utcába átszaladni mert a tank észrevett volna. A nagy csendben egy lövés és a villany eltûnt. Jól lõtt a gyerek, rögtön tudtuk, hogy ott is vannak
forradalmárok. Megbeszéltük, hogy baloldali kis utcába kell átjutnunk. Kettesével szaladtunk, én és Abonyi Miska futottunk át, a tankos russzki utánunk eresztett egy hosszú sorozatot. Mindketten káromkodtunk, hogy “hogy az anyjába tud ez a russzki ilyen sötétben minket látni?” A második vagy harmadik házba behúzódtunk, hogy megvárjuk a többit, de sokáig nem jöttek.

A TÖBBI NEMZETÕR
Egy néni jött, kérdezte “Gyõzünk-e fiaim?” Én nem szóltam de majdnem sírtam, mert tudtam itt nekünk nem sok a remény.A néni újra visszajött a házból és meleg teát adott, nagyon megköszöntük. Még cukor nélkül is jól esett. Egyszer csak a ház udvara felõl jön Kohut Pista és utána a többiek. A csapatnak egyik fele káromkodik, a másik fele röhög. “Mi van?” kérdezem Pistát, mondja „Tudtuk, hogy mi már nem tudunk átszaladni mert a russzki tankos már titeket észre vett és hátul az épületnek a tetején jöttünk
létrán. Csak két létra kellett és mindenki a fenti létrán volt, senki nem akart az alsó létráért lemenni azaz feladni, így nem tudtunk tovább menni. Míg a legalsó gyerek látta, hogy út tovább nincs létra nélkül, akkor lement érte.” Ezért volt nagy káromkodás. Az út másik felén az ablakból fiatal nemzetõrök néztek ránk, mondták, hogy jöjjünk oda
éjszakára, voltak vagy 20-25-en, mind vidéki gyerek, lehet, hogy egy helyrõl valók voltak, mert mind ismerte közelrõl egymást. Volt köztük egy púpos gyerek, aki állandóan bohóckodott és mindenkit nagyon felvidított. Az egyik közülükvaló
mesélte, hogy az elõzõ nap a púpos kérte õket, hogy engedjék meg neki, hogy dobjon egy gránátot, mert õ még sohase dobott azt. Bevitték egy szobába, megmutatták neki, hogy húzza ki a szeget és dobja az utcára és mikor a Púpos dobta ki a gránátot, az ablak eresztfájához vágta és a gránát visszaesett közéjük, de az egyik fiú gyorsan kidobta és a Púpost felpofozták. De az még akkor is nevetett az egészen.
A parancsnokuk mint e csapat vezetõjét, engem megkért, hogy üljünk be a többi vezetõvel és beszéljük meg, mi lesz ezután.Többen arról beszéltek, hogy induljunk ki vidékre és partizán háborút kezdünk el, de nem mentünk sokra, mert senki nem tudta, hová menjünk, honnan lesz élelmiszer és lõszer? De abban megegyeztünk,
hogy csapatunk egyben marad és tovább megyünk másnap. Mikor vacsorát adtak, én a tányéromon kaptam két szem nokkedlit és egy kis sáv zöldpaprikát. Azt is a szerencsétlen lakók adták össze részünkre.

Még az éjjel nagy tûzharc keletkezett. A másik épületbõl ránk lõttek, aztán mi, és itt a fiúknak volt egy maximkájuk amit a kapu elé tolták és még avval is tüzeltünk, míg végre onnan átkiáltott valaki, hogy “Kik vagytok?” mi mondjuk, “Forradalmárok!” Õk is, mondja, erre szidtuk egymást egy darabig és ezzel vége lett és senkinek nem lett baja. Reggel hajnalban indultunk és a térre érve a tankok már nem voltak ott és ott baloldalt valami kis temetõn keresztül vezettek. A téren láttunk egy fiút hanyadt feküdt, holtan, megdermedve. A kezében még fogta a pisztolyát. Már messze elhagytuk a
vasútvonalakat, mikor 9-10 éves gyerekek szaladtak hozzánk a nagy bérház-félékbõl. “Bácsi,” mondja, “itt vannak a bozótban géppisztolyok ha kell” megmutatta. Felvettem egyet, tiszta új volt, még be volt zsírozva de örültem neki. Eldobtam a puskát. A gyerekek szülei is jöttek, kérdezték “Mikor mennek a russzkik?” Nem tudtunk sokat mondani. Egy csendes fákkal tele úthoz értünk. Itt a Radics felismert egy Albertírsai
fiút. A kis téren rengeteg ágyú minden irányba, meg légvédelmi-féle ágyúk is, örültünk, hogy biztosabb helyre értünk. Beküldtek egy épületbe ami a sörgyárhoz tartozott, kaptunk egy kis doboz konzervet enni, de már nagyon ki voltunk éhezve. Adtak egy teherautót, hogy portyázzuk ki a környéket, merre van a russzki gyalogság vagy tankok. Csatlakozott hozzánk még egy pár másvidékrõl való fiú. És a Zalka Máté térnél a vasút vonal mellett Pestszentlõrincz felé hajtottunk.

MUNKAHELYI LÁTOGATÁS
Mivel Kispest felé haladtunk, az a hülye gondolat jutott az eszembe, hogy be kellene menni a munkahelyemre. Bekopogtam a sofõrnek, hogy a Nószlópy utcába forduljon be. És megálltunk a Parafa kõgyárnál. Abonyi Miska, Kóhut Pista, és én, akik ott dolgoztunk, bementünk. Senki nem dolgozott most. A beszélgetésünkre az irodából jött valaki. De ki? Novák Árpi bácsi, a Párttítkár, egy Antal nevû üzemigazgató és a személyzeti osztályfõnök, üdvözöltek, kezet ráztunk. Be hívtak a tanácsterembe, ahol mint munkás soha nem voltam. Csak akkor látszott rajtuk valami félelem, mikor
lekapcsoltam a derékszíjamat és az asztalra raktam a gránátjaimat meg a géppisztolyt. De szépen elbeszélgettünk, Árpi bácsit mindig tiszteltem. A kérdésükre, hogy mi forradalmárok mit akarunk, csak azt tudtam mondani, “Az elsõ és a legfontosabb, hogy a russzkik hagyják el Magyarországot. Mi nem kívánunk ellenségeskedést s Szovjetúnióval, de menjenek el.” Bólogattak, nem szóltak, de a személyzeti osztályfõnök mondta, “ez érthetõ.”

PORTYÁZÓKBÓL TÜZÉRSEGÉDEK
Már hívtak kintrõl és felmásztunk a teherautóra és Pestszentlõrincz irányába indultunk. Egyszer csak egy közutcából utánunk fordult egy tank, a szívem a torkomban dobogott. Nem tudtuk, melyik pillanatban lõ ránk az ágyújával. A russzki tankos biztosan tudta kik vagyunk, állig felfegyverzett civil ruhába gyerekek nyitott teherautón, vertük a sofõr ablakát, hogy forduljon el valamerre. És a Pestszentlõrinczi állomásnál az Üllõi út irányába fordultunk. Szerencsére a tank nem fordult utánunk.

Az Üllõi úthoz érve egy szép látvány fogadott az út közepén. Egy hatalmas ágyú, de én soha nem láttam ilyen hatalmas és hosszúcsövû ágyút. Két honvéd ült az ágyú mögött és egy tiszt az út mellett állt. Ha jól emlékszem, negyven év körüli fõhadnagy lehetett. A sofõr kiszólt mielõtt odaértünk, “vigyázzatok mert nem tudni kivel vannak,” erre többen talán mindnyájan csõre töltöttük a fegyvereinket. A tiszt intett, hogy hajtsunk át az Üllõi út másik felére, egy kis közútra. Leugráltunk és látjuk a kis úton messzebb két kis
bóforcfélét. Többen odamentünk, szórakoztunk vele, hogy lehet azokat a nagy töltényeket felülrõl belerakni és a csövet hogy lehet irányítani. Egyszer csak az Andrásik Miska szalad felénk és kiáltott. Ijedtság látszott rajta. Kérdésemre elmondta, hogy a tiszttel beszélgetett. Utána így szólt: „Mi portyázó csapat vagyunk, és nemsokára megyünk tovább.” Erre a tiszt kihúzta a pisztolyát és azt mondta, hogy aki el akar menni azt lelövi. A többi gyerekek már kezdték a beszédet figyelni, erre mondtam, “Gyerünk, beszéljünk vele.” Észrevettem, hogy több fiú levette a válláról a fegyvert ahogy mentünk vissza.

Kérdem a tisztet, mi a terve velünk mert mi tovább kell portyáznunk. “Nagyon egyszerû,” mondja, “ott az Üllõi út teteje, onnan fognak a russzki tankok lejönni Vecsés felõl, de ha gyalogságot küldenek ellenem, semmi nem tudja védeni az ágyúmat és önök azért maradnak. De különben is, a rangomnál fogva parancsolom, ha a katonáim lõttek, önök azonnal hozzák a lõszert.” Az Üllõi és e kis utca sarkán van egy temetõ, oda
bementünk mindnyájan. Ott volt a rengeteg lõszer. Senki nem vitázott, mert úgy látszik mindenki megértette az igazat. Egyszer csak hallottunk egy tank távoli dübörgését. A tiszt odaszólt a két katonának: “cél, gyerekek” azok csavargatták a kereket és emelték az ágyú csövét. A temetõben az Üllõi úti oldalon magas kõkerítés volt, és onnan néztük hol a mi ágyúnkat, hol fel az Üllõi útra, hogy mikor jelenik meg a tank. És egyszer a tiszt elkiáltotta magát “tûz!” és abban a pillanatban a tank teteje, tornya eltûnt. Fent mi
néztük még, hogy a tank zörögve, kattogva még jött lefelé egy kicsit, és utána céltalanul jobbra fordult. Utána halálos csend. A tiszt intett, mi megrohantunk, a nagy golyót vagy négyen cipeltük az ágyúhoz. Betöltöttük. A két katona újra irányította a csövet. Még egy tank jött. Újra egy lövés a mi ágyúnkkal. Újra egy roncs russzki tank, nagy diadal, üvöltés.

Nagy csend támadt, egyszer csak egy öreg csattogó, zörgõ repülõgép jött a fejünk felé. Ott megfordult. Erre a katonák emelték a nagy ágyút, lõtték a repülõt. Mi meg szaladva hordtuk bele a lõszert. A két bóforcot valakik kezelték, de senki nem találta a gépet. Láttuk a kis füstcsomót közel a repülõhöz, de semmi siker. Utána újra csend. Egyszerre egy nagy süvöltés, utána száz rengeteg nagy robbanás, ki merre tudott bújt és én is, mint a többi, bevetettem magam két sírhalom közé. És ezek a robbanások mind a
fejünk felett voltak. Itt ezek nem estek a földre és robbantak. Mind a fejünk felé ért, úgy robbantak. A Mahalek Jancsi hangját hallottuk, segítségért kiabált, én is odamásztam, a feje a homok és föld alatt volt, letisztítottuk és semmi baja nem volt, csak egy nagy szilánk a feje mellett esett le és a földet rávágta a fejére. Ahogy hirtelen csend lett, a tiszt kiabált felénk. “Azonnal hozzák ide a teherautót és csak a nagyágyúhoz lõszert kezdjék felrakni. Megmutatom hová húzassák az ágyút, utána elmehetnek,” mondá.
Visszafelé mentünk, a Pestszentlõrinczi állomás felé, és jobbra utána. E távolból feltûnt a Ferihegy repülõtér. Itt megálltunk. Felszerelték az ágyút és a Ferihegy felé irányították, a kilátó tornyot innen tisztán láttuk. De lehet, hogy a russzkik szintén láttak minket, mert a tiszt távcsõvel nézte és mondta, hogy nagy a sürgés-forgás. Már esteledett és a tiszt mondta, hogy nincs szüksége ránk és búcsút vett tõlünk.

VÉGE
És most újra valahol helyet kerestünk, ahol megalhatunk. Találtunk egy iskolát, ahol hátsó ajtók nyitva voltak és a kazánfûtõ gépek közt aludtunk. És itt találtunk több fegyvert is. Másnap a hírekbõl tudtuk, hogy jóformán már sehol nincs szervezett ellenállás és megbeszéltük, hogy jobb ha mindnyájan megyünk haza. Az emberek az utcán mondták, hogy ne menjünk annyian együtt mert a russzkik ha látnak több gyereket együtt mint mi, akkor vagy lelövik, vagy összeszedik õket. És úgy beszéltük meg, hogy egyenként megyünk amíg elhagyjuk a russzki gyûrût a négyes számú
útvonalon túl, a russzki szobortól egy-két kilóméterre megvárjuk egymást és onnan együtt megyünk haza, gyalog. Monornál voltunk már, mikor egy öreg bácsi a kertbõl szólt hozzánk, talán érezte vagy tudta, hogy a forradalomból jövünk. Kérdezte “Nyerünk-e fiúk?” Mondtuk hogy vége mindennek, erre hozott nekünk egy kis kenyeret és sajtot, micsoda áldozat volt ez mikor sehol semmiféle élelmet nem lehetett kapni. Pár nap múlva újra együtt végleg elhagytuk Albertírsát és nyugatra indultunk. Ha
egyszer valaha valaki egy találkozót rendezne nem csak 56-osoknak, hanem bizonyos részen együtt harcolókat, szeretnék találkozni azzal a Pestszentlõrinczi katonatiszttel aki olyan katonásan és derékül harcolt.


Terényi Ferenc
Története a budapesti Hunnia folyóiratban, valamint egy a Magyar Hadsereg Tisztképzõ Egyeteme(Zrínyi Akadémia) által kiadott könyvben már megjelent. Rövidesen a szabadságharc után elhagyta az országot, és Kanadában érkezett 1957 január közepén. Timmins-ben és Elliot Lake-ben (Ontario) dolgozott arany és urániumbányában, végül 1962-ben visszakerült Torontóba. Kitanulta a nyomdászatot, és az Ontario-i kormánynál talált munkát, majd a Montreal Trust vállalatnál. Az
American Express vállalatnál igazgató lett, és jelenleg igazgató a Royal Bank of Canada-nál. Van két gyermeke és lányától két kis unokája, fia tavaly nyáron fejezte be az egyetemet. Két gyermeke között tizenhárom év különbség van, így tizenhat évig majdnem minden szombatát azzal töltötte, hogy hordoztaõket a torontói Magyar Iskolába.

Téglás Csaba angol nyelvû könyve, BUDAPEST EXIT: A Memoir of Fascism, Communism, and Freedom a Texas A&M University Press kiadó által jelent meg 1998-ban. Erre utal a következõ rövid történetben.


Örülök, hogy az én gyermekeim nem kellett átessenek olyan nehézségeken, mint amilyeneket a családom, barátaim, és én kellett elviseljünk a kommunizmus és az 1956-os forradalom alatt. Könyvemet nagyrészt azért írtam mert szeretném, ha õk és mások is átéreznék azokat a tragikus eseményeket, melyeket mi nehéz életünk során tapasztaltunk. Még ma is milliók élnek idegen elnyomás vagy diktátorok hatalma alatt, sokszor nyomorban, a számunkra oly természetes szabadság lehetõsége nélkül. A kommunizmus összeomlása sokak életét javította meg. Sajnos, néhány úgynevezett “demokratikus” országban kisebbségek ma is elnyomásban élnek, amint azt a jelenlegi Közép és Kelet- Európai események igazolják.

Nem állíthatom hogy a mi családunk nem részesült diszkriminációban Amerikában az én idegen származásom miatt. Az egyetlen ilyen esemény akkor történt amikor fiaim még csak pár évesek voltak. Egy állatkertben voltunk; gyermekeim a házi állatokat nézegették. Miklós fiam mellett állt egy vele egyidõs amerikai kislány. Miklós mint mindig, ez alkalommal is nagyon barátkozó volt. “Nyuszi, nyuszi” mondta magyarúl a kislánynak, és a tapsifülesre mutatott. Akkoriban még nem ismerte a nyuszi szó angol megfelelõjét.

Az nem egy nyuszi, hanem egy “bunny rabbit” mondta a kislány, akit láthatóan bosszantott Miklós megállapítasa.

Miklós nem hagyta magát. “De igen, az egy nyuszi.”

Gordon, kisebbik fiam, aki még alig tudott beszélni, bátyja segítségére sietett. Csak annyit tudott kinyögni hogy “nyuszi, nyuszi,” de nyomatékosan mutogatott a szegény állatka felé, amelynek fogalma sem volt arról, hogy egy nemzetközi vita középpontjába került.

Fiaim határozott fellépésének váratlanúl nagy hatása volt. Az nem egy nyuszi, hanem egy “bunny rabbit!” kiáltotta a kislány felindultan, és az anyjához rohant.

“Anyu, Anyu! Ezek a fiuk azt mondják hogy az egy nyuszi, pedig én tudom, hogy nem az, hanem egy ‘bunny rabbit.’ Ugy-e igazam van?”

“Igen, az egy ‘bunny rabbit.’” A mama igyekezett csítítani kislányát. “De az az állat szintén egy nyuszi. Az angolon kivûl ezek a fiuk egy más nyelven is beszélnek, és azon a nyelven a ‘bunny rabbit’-et nyuszinak hívják.”

“Oh!” mondta a kislány, megértve hogy fiaim idegen szavaiban nem volt ellenséges szándék.

“Érted most kislányom?”

“Igen, Anyu.”

“Akkor menj oda a fiukhoz és mondd meg nekik hogy az a tapsifüles ‘bunny rabbit’ is, és nyuszi is.”

Most már teljesen higgadtan, a kislány Miklóshoz lépett és anyja felvilágosítása ellenére, büszkén kijelentette: “Anyu azt mondta, hogy az nem egy nyuszi, hanem egy ‘bunny rabbit.’” Nyomaték kedvéért lábával nagyot dobbantott, majd igazának megmásíthatatlan tudatában, fennsõbbséges arckifejezéssel hátat fordított fiamnak.

A kislány makacs viselkedése olyan országokra emlékeztet mint Szerbia, Bosznia, Románia és Szlovákia, ahol mai napig nem tudják azt elfogadni hogy népeknek, amelyek ott éltek évszázadokon át, joguk van arra hogy megtartsák a nyelvüket, kultúrájukat, és vallásukat. A kislány azóta felnõtt. Mikor fognak ezeknek az országoknak a népei és vezetõi felnõni?


Téglás Csaba
1930-ban született, 1956 októberében Budapesten részt vett a forradalomban, majd nyugatra szökött. Várostervezõként dolgozott elõszõr Kanadában, majd az Egyesûlt Államokba került, és már közel negyven éve New York város mellett, White Plains-ben él. Felesége Rowena skót születésû, két fiuk Miklós és Gordon. Félig nyugdíjba vonult, így több ideje van kedvenc sportját, a teniszezést ûzni. Tagja annak a bizottságnak amelyik a forradalom 50-ik évfordulójának megünneplését készíti elõ New York városában és környékén. Budapest Exit kapható a kiadótól, a Barnes & Noble könyvkereskedésben, és az Internet-en (www.amazon.com).

Miután két leányom, Martha és Kathy, az angol részben leirták az ö emlékezésüket, én már csak magam írhatom le azt, mivel szeretett férjem 2000-ben elhunyt. A clevelandi Sunset Memorial temetö magyar parcellájában nyugszik, idegen földben ugyan, de volt bajtársak, honfitársak között. A hazai földet tartalmazó kis földhalom tövében lévö márvány alapzaton álló, kiterjesztett szárnyu turulmadár tekint le reájuk, és örzi álmukat. Ez az a hely, ahol minden évben Hösök napján összejövünk, emlékezve a II-ik világháboru hös katonáira, és az 56-os Forradalmunk martírjaira.

1956 October 23
Ez a nagy nap úgy indult mint a többi hétköznap. Kora délután azonban, mint a futótüz terjedt a hir hivatalomban, hogy a budai Dunaparton a Müegyetem felöl az egyetemisták nagy tömegben, zárt sorokban vonulnak a Bem szobor felé nemzetszinü zászlókat lobogtatva, nemzeti dalokat énekelve, és a hozzájuk való csatlakozásra buzdítják a többieket. Én a belvárosi Dorottya utcában lévö Technoimpex
Külkereskedelmi Vállalatnál dolgoztam. Izgatottan mentünk fel a felsö emeletre, onnan az ablakokból át lehetett látni a budai partra. Néhány kollega, akik igyekeztek bövebb hireket megtudni, lelkesedve jött vissza, mondván, hogy a tömeg egyre nagyobbodik, megkoszorúzzák Bem tábornok szobrát, rokonszenvet, együttérzést kifejezve a szomszédos Lengyelországban a szabadságért felvonulók mellett. Azt
is megtudtuk, hogy az egyetemisták elkészitették, és felolvassák a 16 pontban összeállított kiáltványt, amely többek között követeli a szovjet csapatok kivonását országunkból, uj kormány alakitását, szabad választásokat, a vörös csillag, sarló-kalapács megszüntetését nemzetszinü zászlónkból és a Kossuth cimer visszahelyezését oda, a gyülölt Stalin szobor eltávolítását, és nagy nemzeti ünnepünk március 15 visszaállitását.

Hazaérve izgatottan meséltem a történteket édesapámnak, aki gyerekeinkre vigyázott (8 és 9 évesek voltak). Bekapcsoltuk a rádiót, vajon mit közölnek a felvonulásról. Nemsokára férjem is hazaérkezett, látva izgatott, fellelkesedett hangulatom, ahogy neki is beszámoltam az egytemistákról, ö probált nyugtatni, nem volt olyan optimista mint én. Vacsora után emlékeztetett hogy estére szinház jegyünk van a Madách szinházba. Az elöadás 8-kor kezdödött, telt ház volt. Az emberek arcán látszódott némi izgalom, de még nem volt tudható hová fejlödnek a délutáni események. Egyszer csak hirtelen
megszakitották az elöadást, kivülröl messzebbröl hangzó puskalövések hangzottak. Nagy lett az izgalom, mikor Bárdy György szinmüvész a függöny elé lépett és egy Ady vers szavalásába kezdett, majd közölte, az elöadást nem folytatják, mindenki menjen haza. Kivül a Kossuth Lajos utca felöl, valamint a Rákóczi uton lelkes tömeg vonult a Magyar Rádio felé, kiabálva, hogy Forradalom van, irány a rádió, ahol majd beolvassák a 16 pont követelményt, hogy az egész ország és a világ is értesüljenek a budapesti történtekröl.

Férjemmel gyalogosan haladtunk a Rákóczi uton a Keleti pu. felé, mivel ekkor már nem volt sem villamos, sem autóbusz közlekedés. A Bródy Sándor utca felöl, amelyik párhuzamos a Rákóczi úttal, lövöldözések hallattszottak. A Rádió épületnél, az ÁVO lötte a fegyvertelen felvonulókat, hogy megfélemlítse, feloszlásra kényszerítse azokat. Ez csak olaj volt a tüzre, a tömeg felháborodása csak növekedett, s megindult a
Városliget felé a Stalin szobor ledöntésére. Jóval éjfél után értünk haza, édesapám már aggódott, neki még haza kellett mennie. A rádiót bekapcsolva hallottuk, hogy a kommunisták ellenforradalmi csõcseléknek bélyegezték a szabadságért tüntetõket, õszerintük mindenki az, aki nem hajlandó elfogadni a szovjet-kommunista ideológiát.

Szovjet-kommunista Zsarnokságból- a Magyar-a Nemzeti Szabadságért
Az 50-es évek kezdetétöl az emberekben egyre jobban és jobban növekedett az ellenszenv, keserüség a kommunista diktatura ellen. Utáltuk a választási csalásokkal ránk eröszakolt szovjetet kiszolgáló vezetöket, a Szovjetunió állandó dicsöitését, a vörös zászlókat, vörös csillagokat a sarló kalapácsal, az Internationálét, nemzeti himnuszunk helyett. Utáltuk az általuk ránkeröszakolt Aprilis 4-et, amit ök
felszabadulásnak neveztek, a cirkuszi jellegü Május 1 felvonulásokat. Megvetettük a kétszinüséget, a sok hazugságot, csalásokat, nemzeti üntudatunk lebecsmérelését, magyar nem lehetett magyar saját hazájában. Elkeseritõ volt a jövõ, gyermekeink sorsát is ök akarták irányitani, megszabva ki milyen iskolába mehet, milyen pályát választhat, függetlenül attól, hogy mihez van kedve, vagy tehetsége. Csodálatos, szinte mámoritó érzés volt ujra szabadon véleményt nyilvánitani, ujra énekelni: „Éljen a
Magyar Szabadság, Éljen a Haza”. Úgy érzem nehéz ezt megértetni, elmagyarázni a mai generációnak. Aki nem élte mindezt át, aki nem volt ott, nem tudom, tudja-e érzékelni 56 szellemiségét.

A Forradalom Dicsö Napjai
Megdöbbentö és félelmetes volt látni ahogy 24-én az orosz tankok ezrei megszállták a föváros utcáit. Probáltam hivatalomba eljutni, a Belvárosban mindenfelöl lelkes csoportok egybevegyülve meneteltek a Parlament felé. Közéjük csatlakozva ütemesen lépkedtünk a „russzkik haza” jelszóra. A Bajcsy Zsilinszky úton vonulva, én a Deák térnél kiváltam, hogy elérjem hivatalom. Nagyon kevesen voltunk, szinte üres volt az egész épület. Elhatároztuk, hogy a következö néhány napban nem fogunk bejönni, mert hallottuk a híreket, hogy több helyen rálöttek a felvonulókra. Motorbiciklis futárok vitték a hireket, röplapokat a város különbözö pontjaira. Igy hallottuk, hogy a
Nyugatinál kilöttek egy orosz tankot, a Köruton lévö szovjet könyvesboltnál égetik a szovjet könyveket, hogy a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztériumból lötték a nemzetiszinü zászlóval vonuló diákokat. Okt. 25-t követöen szervezetté vált az ellenállás, mind a pesti, mind a budai oldalon. Reménytkeltö hirek hangzottak az oroszok kivonulásárol, a Forradalom gyözelméröl, az uj miniszterelnök Nagy Imre tárgyalásai Moszkvával, ezt igérték. Ennek hatására néhány csendes nap igérkezett, az emberek kezdték eltakaritani a romokat, tisztitani az utcákat. Mivel hallottunk a
Ferencváros-i sulyos harcokról és károkról, férjemmel elhatároztuk, hogy megpróbálunk eljutni özvegy növéréhez, aki két gyermekével az Ipar utcában lakott.

Utközben át kellett haladnunk a Köztársaság téren. Itt láthattuk a hirhedt Pártház elfoglalásáért lefolyt harcok nyomait. A Pártházban lévö ÁVO-sok fehér kendöket lobogtatva azt a látszatot keltették, hogy megadják magukat a szabadságharcosoknak. Mikor ezek az épület közelébe értek az ÁVO-sok sortüzzel fogadták öket. Rengeteg halott volt, még a vöröskeresztes karszalagot viselö mentöket is könyörtelenül lelötték. Ennek következtében nem csoda, hogy a felkelök gyülölete tetöfokra hágott, és
elfoglalva az épületet, ök is ezt tették az ott elfogott ÁVO-sokkal. Mikor mi áthaladtunk a téren, még ott voltak a halottak. Az elesett hösök virággal beborítva, kis égö mécsesekkel körülvéve, az ÁVO-sokon pedig a partigazolványuk, néhány pedig lábnál fára akasztva. Rettenetes látvány volt, de sajnálatot nem tudtunk érezni. Továbbhaladva mindenfelé láthattuk az utcai harcok nyomait, a tank belövések pusztitását, jóformán alig volt érintetlen épület. A légnyomástól betört üzletek
kirakataihoz senki nem nyult, sok helyen nagy dobozok voltak kitéve adományt kérö felirással a hösi halottak hozzátartozói részére. Megható volt látni, hogy nem kellett õrizni ezeket a már megtelt dobozokat, mindenki csak adott.

Nagy Imre bejelentette a Forradalom gyözelmét és a szovjet kivonulását, és ez némileg folyamatban is volt. Mindenki arcán a gyözelem boldog mosolya sugárzott. Megpróbáltam hivatalomba bemenni, ha csak néhány órára is. Többnyire csak kicseréltük a hallott hireket, megtudtuk azt, hogy a személyzeti osztályon ki lehet kérni az egyénekröl vezetett „káder-naplókat”. Mindenkiröl készült ilyen jelentés, s ettöl függött esetleges elömenetele, állasa. Én is kikértem az enyémet, s kiváncsian olvasva így tudtam meg, hogy, mint „értelmiségi származásu, ideológiailag képzetlen,
politikailag elmaradt, a közömbösök közé tartozó, viszonya a vallással kapcsolatban klerikális beállítottságu, baráti köre a régi iskolatársakból tevõdik össze, szorgalmas, lelkiismeretes munkaerö, politikailag további fejlödésre szorul…” voltam jellemezve.

A Szabadság Dicsö Napjai Eltiporva
Megtudtuk, hogy a szovjet tankok a város határainál leálltak, söt kelet felöl, Záhony, Debrecen irányábol özönlenek az ujabb tankvonulások, elkerülve Budapestet vonulnak az osztrák határ felé. Nagy Imre hiába tiltakozott, fordult segitségért az Egyesült Nemzetekhez, a nyugati országokhoz, USA-hoz. Sehonnan nem mutatkozott remény s segitésre, még az SOS kérésre sem volt válasz. A szovjet látva mindezt megindította tankinvázióját a föváros ellen. A kommunistáknak volt hova fordulni segitségért – a Szovjethez – és ezt meg is kapták. A szabadságért harcolók csak magukra számithattak, magukra maradtak.

Nov. 4-én tanklánctalpak zörejére ébredt a város. Sokfelé ujból feléledtek az utcai harcok. Lányaim, akik akkor 8 és 9 évesek voltak, mai napig is emlékeznek az erkélyünk alatt “parkoló” hatalmas tankra, amelynek hosszu ágyucsöve a szemben lévö elöljárosági épületre volt irányítva. A nappali szobánk ablakai a légnyomástól már szilánkokban voltak. Ha az utcai harci zaj néha felélénkült, szaladtunk le a pincébe, ahol készitettünk fekvöhelyet, takarókat, és némi élelmet, ha esetleg hosszabb ideig kell ott tartózkodni.

A Szovjet és kommunista vezetök utasitására elkezdödött a Forradalommal rokonszenvezö vezetök letartóztatása (Nagy Imre, Maléter Pál). Hasonló utasitást kaptak a vállalatoknál, gyáraknál, és minden munkahelyen visszaállitott kommunista párttitkárok egy lista összeállitására mindazok nevével, akik résztvettek bármilyen módon, vagy rokonszenveztek a Forradalommal.

1957 Január elején egy “jóindulatu” párttag férjemmel is tudatta, hogy neve a vállalati listán van. Férjem a Magyar Nemzeti Banknál a devisa engedélyezési osztályon dolgozott. A Forradalom elsö napjaiban megszervezték a Forradalom Bizottságot. Öreá hárult a feladat, mely szerint ideiglegesen zárolni kell a bank külföldi számláit, ezzel megakadályozni azt, hogy a szovjet a magyar kommunisták segitségével ezekkel rendelkezhessen. Ketten egy kollegájával átmentek az angol követségre erre vonatkozólag informáciot kérni, és végre is hajtották.

Eldönteni – Megyünk, vagy Maradunk?
A hir hogy férjem neve a “rokonszenvezök” listáján van, kényszeritett arra, hogy találjunk valami módót a menekülésre. Ekkor – 57 januárban már szigoru rendelkezések voltak, hogy megállitsák a menekülök özönlését Ausztria és Jugoszlávia felé. Köztudott volt, hogy 56 november végéig több, mint 100 ezer hagyta el az országot. Ezek még aránylag könnyen tudtak átjutni a határon. 57 elején törvényt hoztak, mely szerint ha valakit elfognak egyböl 10 évet kap, s aki segitséget nyujt ilyen próbálkozáshoz, szintén ugyanezt. Létre jött a hirhedt vasfüggöny, “Iron Curtain”, õrtornyokkal, vérebekkel, és szovjet tankokkal vigyázták a határt.

Váratlanul egyik nap egy rokonunk Szombathelyröl, toppant be hozzánk rövid üdvözlésre, s mesélte, hogy az öcsém és családja részére hozott hamis igazolványokat, de azok nem tudnak elindulni, mivel 6 éves kisfiuk tüdõgyulladásban fekszik. Buzdított, miért nem ragadjuk meg ezt a lehetöséget? Ez a nem várt fordulat gyors cselekvésre serkentett. 24 órán belül meghozta az uj személyi igazolványainkat, mely szerint mi 1953 óta Szombathely-i lakósok vagyunk. Ekkor már Gyõrön túl csak az utazhatott, aki azon túli helységben lakott, vagy külön engedélye volt ebben az úgynevezett határsáv területen tartózkodni.

Hivatalunkból mindketten egy hét sí-vakációt kértünk, ez nem keltett különösebb feltünést, mivel minden évben ezt tettük, férjem síbíró is volt. Egyedül csak édesanyám tudott a tervünkröl. A legszükségesebb néhány holmit csomagolva kis kézi bõröndbe, indultunk a Keleti pályaudvarhoz. Férjem hálókocsi jegyeket vett Szombathelyig. Gyerekeink izgatottak voltak, mert így még nem utaztak, csak azt nem értették, hogy a nagymama miért sir? Én halkan egyre csak azt kértem édesanyámtól, hogy ne sírjon, mert esetleg feltünést kelt, de õ csak állt ott összeszorított ajakkal, és a könnyek
folytak arcán, azt gondolva, hogy soha többé nem lát bennünket. A vonat elindulása után gyerekeink lefeküdtek és elég hamar el is aludtak. Néhány óra után miután a vonat beérkezett Györ állomásra, katonák szálltak fel, és végigmenve mindenkit igazoltattak, aki a vonaton maradt. Mikor az egyik katona a mi fülkénkhöz ért, férjem kinyitva annak ajtaját, mutatta a katonának, hogy a család alszik, majd odaadta az igazolványokat. A katona megnézve azokat, udvariasan tisztelgett, és elment. Szombathelyre érkezve joval éjfél után, rokonunk várt az állomáson, vele mentünk házukhoz. Ö már elkészitette a tervet a másnapi határátlépéshez.

Elsö Kisérlet
A következö nap, az esti órákban rokonunk kikisért a vasutallomásra, ahol vezetönk már várt, de egymással nem beszéltünk. Ö jó barátja volt rokonunknak, és már többször segitett a menekülön. Felszállva a vonatra rövid távolságra ültünk egymástól, hogy láthassuk egymást. Rokonunk elõzõleg utasított, hogy ha igazoltatnak a vonaton, és kérdezik hová megyünk, csak mondjuk, hogy temetésre. Kabátjainkon viseltük az ilyen alkalomkor szokásos fekete gyászszalagot. A terv az volt, hogy amelyik
állomáson vezetönk leszáll, mi is azt tegyük, majd utána rövid távolságot tartva kövessük. Látva midön vezetönk készülödik a leszálláshoz, mi is azt tettük. Keresztülmenve néhány vágányon az állomás épülete felé észrevettük, hogy az tele van katonákkal. Néhány közelünkben lépkedö, akik szintén a vonatról jöttek, megjegyezték hogy biztos megint razzia van. Vezetönk nyilván tudta, hogy ilyesmi elöfordul, pánikba esett, s eltünt a sötét éjszakában.

Férjem hála Istennek nem vesztette el a lélekjelentétét, kicsiny bizonytalanság látszata végzetes lehetett volna. Mint aki ismerös a környezettel, nem mentünk be az állomásépületbe, hanem az mellett kivül sikerült észrevétlenül kijutni a keskeny országutra. Itt sem lehetett tétovázni, mert esetleg a néhány arramenö megkérdezheti, hogy merre, hová megyünk. Még azt reméltük hogy vezetönk esetleg vár ránk valahol a közelben, de tévedtünk. Pillanatok alatt kellett dönteni, mit tegyünk. Férjem észrevett egy útjelzö táblát, rajta egy falu nevét, 6 km. távolságra, az állomással ellentétes
irányba. Elindultunk abba az irányba, a koromsötét éjszakában, még nem tudva mit fogunk csinálni, csak mentünk.

Egyszer csak egy kis patakocskához érve, az azt keresztezö keskeny hid alol katonák ugrottak elénk, elemlámpák fénye az arcunkra világitva igazoltattak, kérdezve hová megyünk. Férjem megnevezte a falut, amit az utjelzön láttunk, mondván hogy másnapi temetésre megyünk. Szerencsére a katonák nem kérdezték, hogy kinek lesz a temetése. Tovább haladva egy kis erdöhöz értünk, amely mögött a távolban látszottak a falu lámpái. Elhatároztuk, hogy nem megyünk be a faluba, hanem ebben a kis erdöben, talán park is lehetett, várjuk meg a kora reggelt, s visszamegyünk a vonatállomásra, vissza Szombathelyre. Szerencsére nem volt hó, igy szorosan
összebujva, hogy melegitsük egymást, gyerekeinket az ölünkbe fektetve – ök el is aludtak – vártuk a virradatot. Arra számitottunk, hogy addigra a hidnál leváltják a katonákat, nem fogunk ugyanazokkal találkozni. Minden feltünés nélkül sikerült visszajutni az állomásra, senkivel nem találkoztunk, még a katonák sem voltak a
hidnál. Visszaérkezve, mikor rokonaink megláttak bennünket, nemcsak megdöbbentek a meglepetéstöl, de rendkivül örültek, miután elmeséltük a történteket. Ök azt hitték, hogy a rendörség fog jönni értük, ugyanis vezetönk még az éjszaka folyamán biciklivel visszament hozzájuk Szombathelyre, és azt mondta hogy a razzián minket elfogtak. Kipihenve a sikertelen probálkozás izgalmait, a nap folyamán arra gondoltunk, hogy talán legjobb lenne visszamenni Budapestre, mert tul nagy a veszély, és kockázat a sikerre. A határmenti falvak tele voltak magyar és orosz katonákkal, orosz tankokkal, ekkor már mindenki tudta, mi a „vasfüggöny” (Iron Curtain).

Második Kisérlet
Rokonunk nem tudott belenyugodni a kudarcba, egyrecsak buzditott, hogy mégegyszer meg kell próbálnunk, s oly meggyözöen, szinte biztos sikert biztositva beszélt, hogy végülis beleegyeztünk. Két nap elteltével ismét kikisért bennünket a vasutállomásra, a kora esti órákban. Elbúcsúzva, magunk szálltunk fel a vonatra. Azt az utasitást adta, hogy Egyházasrádoc állomásnál szálljunk le a vonatról, s ott az állomásépület külsö falán lévö piros póstaláda mellett egy nöszemély fog várni, ö fog elvezetni egy közeli parasztházba. Itt kell majd megvárnunk a fiatal parasztfiut, aki elvezet a Kiskölked nevü határmenti faluba.

Már besötétedett, mikor a fiatalember megérkezett a biciklijén. 1957 Február 17-ke volt. Szokatlanul ebben a honapban, esni kezdett az esö, de úgy, mintha dézsából öntötték volna. A fiatalember utasitott, hogy ne beszéljünk, csak kövessük öt. Ö, tólva a biciklijét, elõttünk haladt mintegy 10 lépésnyire. Meglepetésünkre letért az utról és a szántóföldeken keresztül mentünk a falu irányába. A nagy esõtõl a szántóföld teljesen átázott, bokán felül süllyedt lábunk a sárba, minden lépés egy küzdelem volt. Én el is vesztettem egyik cipõmet, beleragadt a sárba, de nem volt idö a megállásra. Igy
folytatva az utat, kicsordultak a könnyeim, arra gondolva, hogy ime visszatart az “anyaföld,” nem akarja, hogy elmenjek. A fiunak nem volt nehéz menni, mivel térdig érö gumicsizma volt rajta. Kétórás ilyen küzködés után, teljesen átázva, végre elérkeztünk a fiatalember szüleinek a parasztházához. Látva állapotunkat, mindjárt adtak száraz holmikat, takarókat, gyerekeinket mindjárt ágyba tettük a jól befütött meleg szobában, el is aludtak pillanatok alatt. Átázott holminkat pedig a kályha köré terítettük, hogy némileg legalább megszáradjanak. Közben a férjem a gazdától tudott venni egy pár gumicsizmát a részemre, máskülönben nem tudtam volna folytatni az utat.
háziak minket is pihenésre biztattak, és közölték hogy éjfél után fog jönni a magyar határör katona, aki majd elvezet a határhoz.

Alig egy órát, ha pihentünk, a gazda felébresztett, hogy a katona korábban érkezett, öltözködjünk azonnal, mert indulni akar. Ugyanis szerinte a vastag-felhös égbolt miatti rendkivüli sötétség elõnyünkre van, s attól tartott, hogy késöbb esetleg a hold kibukkan a felhök mögül. Tehát fel kellett vennünk alig megszikkadt ruháinkat, nem volt valami jó érzés. Elindultunk. A katona elöl, fegyver a vállán, férjem utána, fogva Márta kislányunk kezét, én pedig utánuk, erösen fogva Katika kezét. Ö még a mai napig is emlékszik, hogy mennyire szorítottam a kezét, és hogy az én kezem mennyire reszketett. Az
indulásnál a katona utasított, hogyha látunk világitó rakétákat fellõni, azonnal földrehasalni, és ha esetleg elfognak bennünket, ö azt fogja mondani, hogy ö talált ránk, mikor probáltunk átjutni a határon. Most is a szántóföldeken mentünk, emlékszem egyszer csak egy szélesebb árokhoz értünk, amely a nagy esötöl megtelt vizzel. Nem volt más választás, át kellett menni a derékig érö vizen. Férjem ölbevette Mártát, a katona meg egyik karján fegyverét magasra tartva, másik karján Katit vitte keresztül, söt még nekem is segített felkúszni az árok oldalán.

Jóval éjfél után lehetett, 6-7 km. mehettünk, távolból hallottuk a kutyák ugatását az örtornyok irányából. A mi határör katonánk pontosan tudta az örtornyok közti járörök idörendjét, és melyik a legjobb pillanat az átjutásra. A magyar és osztrák határ közötti földterület mélyen volt felszántva, 3-talán 5 méteres csikban, ez jelezte a határvonalat, u.n. határsáv volt a neve. Itt a katona kezett fogott férjemmel. Jó szerencsét kivánt mindnyájunknak, és felhívta figyelmünket a messzi távolból látszódó fényekre, hogy az egy osztrák falu, valamint arra hogy a határ ezen a vidéken nagyon hullámos vonalu,
tehát legyünk nagyon óvatosak, nehogy visszakerüljünk magyar területre. Férjem még átadott neki egy mandzsettagombot, hogy juttassa el rokonunknak, akinél ott hagytuk a másikat. Ez volt a jel, hogy a határátlépés megtörtént.

Menekültek Ugyan – de Végre Szabadok
Miután átlépkedtünk a “határsáv” szántáson folytattuk útunkat még egy darabig, de szükséges volt megpihenni, mivel gyerekeink már nagyon fáradtak voltak. Férjem elövette zsebéböl a kis laposüveg „Kecskemétit”. Mindnyájan ittunk egy kortyot, remélve hogy átmelegit kissé, talán elkerüljük a tüdögyulladást, hiszen ruháink még nedvesek voltak, a nyirkoshideg februári éjszakában. Ujra elindulva, tartottuk az irányt a messze távolban látszó apró fények irányába. Egyszercsak észrevettünk egy kis
fabódét, valószinü a határörök részére. Belül volt egy kis fapadka, és egy kisméretü vaskályha. Lányaink azonnal leültek a padkára, és egymásra borulva el is aludtak. Férjem öngyujtóval megvilágitotta a bodé belsö oldalait, amelyek németnyelvü ujságokkal voltak betakarva. Ebböl mostmár biztosan tudtuk, hogy Ausztriában vagyunk. Férjem letördelt néhány vékony fagallyat a közeli fákról, és letépve az ujságpapirokat próbált tüzet gyujtani a kis kályhában, hogy nedves ruháink kissé száradjanak. Azonban a nedves gallyak föleg füstöt okoztak, nem meleget. Néhány
óra multán kezdett hajnalodni. Én a bodé oldalának dülve állva próbáltam szunditani, hisz leülni nem lehetett. Férjem kinézve a bodé ajtaján lévö kis 10 X 15 cm. üveglapon, észrevett a határmentén két menetelö katonát, de a távolság miatt nem tudtuk megállapitani, vajon osztrákok-e, vagy magyarok. Kilépett a kis bodé elé, és mindkét karjával integetve jelt adott rólunk. Láttuk, hogy a katonák irányt változtatnak, és közelednek felénk. Nagy megkönnyebbüléssel, és Istennek hálát rebegve felismertük, hogy osztrák határörök voltak. Mikor hozzánk értek, udvariasan tisztelegtek, mi
mindketten sirva mutatkoztunk be. Jól beszéltünk németül, igy elmondtuk, hogy menekültek vagyunk, és kértük segitségüket. Megnyugtattak bennünket, és közölték, hogy a legközelebbi falu – amelynek fényeit éjszaka láttuk a távolból – Moschendorf, és oda fognak kisérni bennünket, s ott majd a Vöröskereszt gondoskodik rólunk. A faluba érve, a reánk csodálkozo tekintetekböl következtettük, hogy milyen látvány lehetünk sáros, nedves, erösen füstszagu ruháinkban.

Miután személyi adatainkat feljegyezték, és csodálva hallgatták menekülésünk történetét, mivel 1957 februárjában már oly szigoru volt a határellenörzés, hogy talán kissé gyanusnak is találták, hogy ez nekünk sikerült. Közölték velünk, hogy egy katonai tiszt van útban – úgy emlékszem Graz-ból, aki szintén ki fog hallgatni bennünket. Néhány óra várakozás után, a tiszt meg is érkezett. Elmondtuk neki ugyanazt, de ö arra volt kiváncsi mit láttunk, tapasztaltunk a magyar oldalon, föleg láttunk-e orosz tankokat, katonákat nagy számban. Az osztrákok attól féltek, hogy miután oly szeretett
támogatást és segitséget adtak a menekülteknek, és rokonszenveztek a magyar forradalommal, esetleg a szovjet ezért megtámadja Ausztriát büntetésül. Miután lehetöségünk volt végre kissé rendbehozni külsönket, és bõven kaptunk élelmet, közölték velünk, hogy másnap elvisznek a Wöllensdorf-i menekült táborba (Flüchtling Lager), amelyet az angolok tartanak fenn. Még meg kell említenem egy kis Moschendorf-i emléket, amelyet sohasem tudtunk elfelejteni. Miközben férjem beszélgetett az egyik határörrel, megkérdezte töle volna-e lehetöség telefonon, vagy egyéb módón a Wienben lakó barátunkat értesiteni menekülésünkröl. A határör
benyult a zsebébe és 20 schillinget odaadva csak annyit mondott „táviratozzon a barátjának”. Örökké sajnáltuk, hogy akkor ott nem kérdeztük meg a nevét, hogy késöbb visszafizetve megháláljuk ezt a nemes cselekedetet.

Élet a Menekült Táborban (Flüchtling Lager)
Néhány hét után baráti segitség közbejárásával, és a Caritas segitségével áthelyeztek bennünket a Bécshez közel levö Klosterneuburg táborba. Egyuttal két kislányunkat a „Rettet das Kind” (Mentsd meg a gyermeket) segélyszervezet elhelyezte a Sacre Coeur leanyintézetbe, hogy megkezdhessék az iskolát, és a nyelvtanulást. Ez közel volt Bécshez, Pressbaumban, a vadregényes Wienerwald „Bécsierdö” területén. Részünkre ez óriási segitség volt, mert férjemmel együtt tudtunk foglalkozni további életünk elindításának. Bejelentkeztünk az USA követségen az USA-ba való
kivándorlásra. Itt sajnálattal közölték velünk, hogy egyenlöre a további kivándorlás szünetel, de várjunk türelemmel, majd újra megszavazzák a segitõ alapot. Ekkor már csak azok mehettek, akiknek „sponsor” segitségük volt. Én magam szivesen maradtam volna Ausztriában. E rövid idö alatt nagyon megszerettem a várost, az embereket, beszéltem a nyelvet, és hát hazám is közel volt.

A levelezés ekkor már folyamatban volt az otthonnal. Igy édesanyámtól megtudtuk, hogy két hét elteltével kezdtek keresni bennünket. Ö addigra már butoraink, és egyéb holmik nagy részét eladta, és egy fiatal házaspárnak szólt, hogy igényeljék ki lakásunkat. A pénzt átváltotta a fekete piacon angol fontra, és „virágnyelven” értesitett bennünket, hogy egy ismerös jön üzleti uton, akivel elküldi férjem egyik öltönyét. Mi ezt nem kértük, ezért mindjárt tudtuk, hogy ennek valami oka van. Az öltönyt megkaptuk, centiröl-centire áttapogatva, a váltömésbe bevarrva megtaláltuk a pénzt. Anyám
nagyon aggodott értünk, így akart segiteni rajtunk – a szeretet nem ismer határt.

A politikai hangulat nem volt békesnek mondhato Europában. Az úgynevezett „hideg háboru” a Szovjet és a Nyugat között egyre bizonytalanabb jövöre adott reményt. Féltünk hogy egy napon majd arra ébredünk, hogy a Szovjet megtámadja Ausztriát. Elhatároztuk, nem várunk tovább az USA quota megnyitására, hanem választunk a még menekülteket befogadó országok közül valamelyiket. Ezek voltak: Anglia, Kanada, Ausztrália, Délamerika. Kanada is már csak két csoportot fogadott el. Idejelentkezésünk után elég gyorsan be is osztottak az elsö csoportba. Abban is reménykedtünk, hogy valamikép egyszer majd csak átjutunk az USA-ba.

1958 Septemberében, 12 napi hajóut után partraszálltunk Montreálban. A kanadai kormány fizette utunkat, valamint elszállásolásunkat, élelmezést, mégpedig ugy, hogy a helyi börtönépületbe vittek, mivel az az állami költségvetés alá tartozott, és az egyéb segitöforrások a menekültek részére már kiapadtak. Részünkre ez rettentö meglepetés, és lehangoló csalódás volt.

Azonnal jelentkezni kellett az Immigration hivatalnál, ahol nem épen „kesztyüs kézzel” közölték, hogy minél elöbb munkát kell kezdeni. Mutattak egy listát, amiröl lehetett választani. Részünkre nyomatékosan ajánlották egy házaspár részére szóló szakácsnö, és inas-chauffeur munkahelyet, lányainkat Ottowába vitték egy katolikus leányintézetbe. Családunk ezen szétválasztásán nagyon elkeseredtünk, fõleg gyerekeink siró arcára emlékezve, midõn elbúcsuztunk, ugyhogy férjem 3 nap
elteltével felült a buszra, elment Ottowába és visszahozta gyerekeinket Montreal-ba. Utána az Immigratiós hivatalban kijelentette, hogyha kitesznek az utcára emiatt, akkor sem hagyjuk a családot szétválasztani. Rövidesen mindketten találtunk munkahelyet, igy két hét után elhagytuk az állami-börtön szálláshelyet, s megkezdtük életünket az új hazában. Szorgalmas munkával, a nyelv tanulással, és gyakorlásával végül mindketten elértük azt a munkahelyet, amivel meg voltunk elégedve. Férjem a müszaki pályán, mint müszaki tervezö-rajzoló, én pedig mint könyvelö a Volkswagen of Canada
Ltd. vállalatnál, ahol a német tudásomnak is nagy hasznát vetten, 5 év után megkaptuk a kanadai állampolgárságot.

Az Álom Megvalósul
Egy napon férjem egy nagy hirdetést vett észre a Montreal Star ujságban, mely szerint egy amerikai vállallat keres mûszaki gyakorlattal rendelkezõ személyeket. Férjem elment az interview-ra, kitöltve a papirokat, kitünõen letette a vizsgát, a vállalat képviselõje kezétrázva gratulált neki, mondván „Isten hozta a United States-be”. Nem felejtem el, milyen boldogan jött haza, mindezt elmesélni. A vállalat 5-6 hónap alatt elintézte a hivatalos engedélyeket, és megkaptuk a „first preference quota”-t (elsöbbségiengedély), és a vállalat költöztetett mindnyájunkat Beloit, Wisconsin-ba,
1964-ben. A 60-as években igen nagy volt a kereslet mûszakilag képzett egyének után. Két év leteltével, férjem egy igen jó ajánlatot kapott Cleveland-ba. Ide is a vállalat költöztetett 1966-ban. Nagyon boldogok voltunk Cleveland-ba jönni, egyrészt kitünö földrajzi helyzete miatt, másrészt nagyszámu magyar lakossága miatt. Gyerekeink is elérték az egyetemre lépés idejét, s ez is könnyebben volt megoldható. Azóta Cleveland az otthonunk, s itt értük meg az emlékezetes napot, mikor magkaptuk az amerikai állampolgárságot, amelynek dátuma arra a februári napra esett midön átléptük a magyar-osztrák határt.

Családunk minden tagja számtalanszor visszatért látogatóba Magyarországra az elmult évek folyamán. Temetõlátogatás alkalmával mindig elmegyünk a 301-es parcella sirjaihoz, emlékezni a több mint 300 vértanura, és hösre, akiket kivégeztek az 56-os Forradalom után.

Cleveland magyarsága is tart minden évben megemlékezést 1956 October 23-ra. Minden alkalommal résztveszek ezen, emlékezni, és emlékeztetni. Nem felejtünk! Habár idegen földön élünk, és itt fogunk meghalni, de a Hazához rendületlenül hûek vagyunk.


Takács Lajosné
Az Angolkisasszonyok budapesti Tanitoképzöjét végezte, és ott kapta diplomáját 1944-ben. A pedagógiai pályáról sajnos kénytelen volt lemondani, mivel a kommunista rendszer tanitási követelményeit nem volt hajlandó elfogadni. Jólesö érzéssel emlékezik vissza hogy munkahelyein az uj hazában mint Montreal-ban, majd Beloit-ban, mennyire méltányolták és elismerték szaktudatását, és szorgalmát. Cleveland-ban letelepedve, a bank szakmát választotta, és mint könyvelö dolgozott 21 évig. Innen ment korai nyugdijba, hogy férjével (aki ekkor már nyugdijban volt), még együtt élvezzék az aranykor éveit.
Ezen idö alatt, férje elhatározta a II-ik világháboruban, a Don-nál átélt emlékeinek leirását. Ebben segített gépelni, összeállítani és kinyomtatásra kész állapotba elõkészíteni a könyvet, amely a Don-i tragédia 50-ik évfordulórája lett kiadva. Ezzel egyidõben férje a doktori dissertációjának megírásán is dolgozott. Ennek gépelése is sok idõt, türelmet-igénylõ segítség volt férje részére, melyet végül is siker koronázott. Férje megkapta a „bölcsész doktor” cimet a Budapesti ELTE egyetemen. 79 éves volt.

1956 különleges esztendõ volt.

Január elsõ napjaiban egy hajnali villamos a Margit hídról a Dunába zuhant.
Pár napra rá a soroksári földrengés rázta fel Budapestet álmaiból.
Februárban, szökõnapon házasodtunk össze dr. Szokolay Dénessel. Az idõk körülményei nem engedték, hogy közös lakásunk legyen: külön-külön laktunk albérletben Budán, abban a reményben, hogy egy-két év alatt sikerül egy ismerõsünk villa-lakásából egy stúdió-szerû kuckót leválasztani. Ifjú építész lévén, már rajzolgattam is a terveket.

Mindketten dolgoztunk. õszre körülményeink nem változtak: hivatali telefonon érintkeztünk és általában együtt vacsoráztunk, többnyire szüleimnél.
Október 23-án futótûzként terjedt Budapesten a hír: demonstráció lesz délután a Parlament elõtt, ahol az emberi jogok érdekében és a szovjet megszállás ellen diákok által összeállított 16 pontos petíciót fogják felterjeszteni. Dénessel csak annyit beszéltünk meg, hogy õ is, én is kollégáinkkal együtt megyünk a Parlamenthez, és meglátjuk, mi lesz.

Mint mindenki más (mint kiderült, százezrek), a Parlamenthez mentünk, meghallgattuk a petíciót, részt vettünk a kommunista címernek a magyar zászlóból való kivágásában és az összecsavart újságokból rögtönzött fáklyák fényében énekeltük a Himnuszt. Onnan a Bem szoborhoz mentünk és éltük végig a dicsõséges estét, amit már sokszor sokan megírtak és megénekeltek. Azzal a felejthetetlen emlékkel tértem haza, hogy a világ legcivilizáltabb forradalmának voltam részese. Dénes átjött hozzám, mivel telefonunk nem volt. Megbeszéltük a történteket, aztán õ is hazament.

Másnap bementünk az irodáinkba, de persze senki nem dolgozott. Híreket cseréltünk, hallottuk, hogy az éjszaka lövöldözések is történtek. Latolgattuk az eseményeket és a reményeket.

Este megint nálam találkoztunk. Talán nászajándékba kaptam volt a kis világvevõ rádiót, amin az Amerika Hangját és a BBC híreit hallgattuk a szomszéd lakás falától távol, a fürdõszobában. Dénes régi gyorsíró tudását felelevenítve jegyezte a hallottakat, én pedig egy párnákkal letakart kölcsönkapott táskaírógépen írtam át belõle karbonpapírral annyi kópiát, amennyit a gép elbírt. Aztán egy új csomót, aztán még néhányat, amíg a papírból futotta.

Reggel senki nem ment már dolgozni. A frissen gépelt híreket a kabátom alá, „kebelembe” rejtettem. Valahányszor az utcán gyerek jött szembe velem, egy csomó „híres” papírt a kezébe nyomtam, hogy vigye haza és ossza szét a szomszédoknak. Idegenek, akik máskor tartózkodva, leszegett fejjel jártak az utcán, most ujjongva szólítottak meg a Lánchídon: „Hallotta? Az ENSZ ejtõernyõs csapatai leszálltak a Dunántúlon!”

Dénes barátaival találkozott Pesten. A Kisgazdapárt már szervezkedni kezdett. Indítani akarták õt három különbözõ listán is: városi, megyei, országos szinten. A lövöldözések, atrocitások közepette folyt a jövõ tervezése. Egy zsidó ügyvéd barátunk egy kereszténydemokrata párt szervezésén dolgozott. És mire „gyõzött” a forradalom, az ideiglenes kormányhoz a pár nap alatt állítólag 120 párt-alapítási kérelem futott be….A hosszú egypártrendszer meghozta gyümölcsét.

Én úgy éreztem, elõször van igazán hazám. A kisgyerekkoromban dívó irredentizmus még gyerekfejjel is hamisnak tûnt. Az évenként visszacsatolt trianoni országrészek talán adtak valami reményt. De hamarosan követte õket a német megszállás, aztán a romok fölött az újabb, a szovjet.

Most, 1956 október végén voltam elõször igazán magyar

A „gyõzelem” napjainak egyik estéjén Dénes azzal a hírrel jött, hogy a kisgazdák szerint három lehetõség van a jövõt illetõleg:

A Szovjet visszavonul, szabad választásokat tartunk és egy koalíciós kormány létesül, mely földrajzi helyzetünkre való tekintettel természetesen rózsaszín árnyalatú lesz

A Szovjetunió nem nyugszik bele és második Korea leszünk

A Nyugat beavatkozik és kitör fölöttünk a harmadik világháború.
Erre csak annyit tudtam csendesen mondani: „Ebbõl egyetlen tanulság van: innen el kell menni.”

Másnap hírek érkeztek, hogy a keletrõl jövõ, csapatvisszavonásnak vélt mozgás újabb szovjet erõk bevetését jelenti. Egyetértettünk: nem szabad maradni.

El kell menni, de hogyan? Mivel?

Még aznap este felkerestük Tóni barátunkat, akinek volt egy dzsippje. Mivel osztrák felesége, Steffi éppen rokonokat látogatott Bécsben, valószínû volt, hogy Tóni szívesen menne utána két kislányával és talán hozzájuk csatlakozhatnánk. Ez így is volt, de õ csak úgy vállalkozott, ha mindkét gyereke osztrák útlevéllel mehet. Egyik kislányának volt, a másikét másnap reggel kellett kérvényeznie az osztrák konzulátuson.

Csomagnak álcázottan…

Hajnalban mentünk fel vele és a kislányokkal a dzsippen a rózsadombi konzulátusra. Már két osztrák jármû várakozott: egy nyitott teherautó és egy VW minibusz. Élelmet és gyógyszert hoztak Budapestre, és most a visszatérési papírjaikra vártak, na meg néhány utasra. Bár a tervek szerint a dzsippen utaztunk volna a másik két jármû kíséretében, a hûvös idõre való tekintettel, na meg mivel mindenki ugyanoda készült, én a többi nõvel és gyerekkel a minibuszban kaptam helyet. A férfiakat a nyitott teherautóra irányították. Egy család és jómagunk kivételével mindenkinek volt papírja. A háromtagú konvoj menetkészen állt, Tóni kétéves kislánya, akinek útlevele volt, már az ölemben ült, de közben az irodában hatéves nõvérének a konzul megtagadta az útlevelet!
Budapest határáig elkísért bennünket Tóni a dzsippen kislányaival, aztán könnyek között visszafordult, nem merte reszkírozni…

Steffi Bécsben hisztérikusan zokogott, mikor elmondtuk neki a történteket. Végül is visszament Budapestre, és hosszú évek múlva sikerült csak mindnyájuknak nyugatra kerülniük.

Mi vegyes szerencsével pár nap múltán egymásra találtunk Bécsben, miután én csomagnak álcázva még az indulás napján szabad földre értem, de Dénest a határon a nyitott teherautó ponyvája alól kihúzva egy éjszakára bezártak, és csak másnap vághatott neki gyalog a földeknek, míg õ is sikeresen osztrák földre érkezett.

November 3-án azt hittük, az utolsók között sikerült átlépnünk a határt. Nem álmodtuk, hogy a huszadik század magyar népvándorlását indítottuk el.


Vagy 40 évvel késõbb, a 90-es években, vitorlázó klubunk akkori kommodorja mondja nekem kedveskedve, hogy õ osztrák, de élt Budapesten az 50-es években.
Apja volt a budapesti osztrák konzul….

Többé nem beszéltem vele.


Szokolay Dénesné Vallay Olga
Szokolay Dénesné Vallay Olga építészmérnök, pedagógus. A budapesti Mûszaki Egyetemen és a Connecticut állambeli Bridgeport Egyetemen szerzett diplomát, majd tiszteletbeli professzora lett a Norwalk Community College-nak. 2003-as nyugdíjba vonulása ota kizárólag az építészmérnöki praxisára koncentrál. Magyarországról 1956-ban menekült el férjével, Szokolay Dénessel, aki 2000-ben hunyt el. Jelenleg a Connecticut állambeli Reddingben él, két lánya es unokája van.

Szodfridt Mária megemlékezése a 2003-ban elhunyt férjérõl Józsefrõl, aki 1964-tõl haláláig a Magyar Tanya elnöke volt.

“Szabadságunkat köszönjük nektek, 56-os hõsök”
Ez a felirat van bevésve a Philadelphia és Környéke Magyar Sportegyesület területén lévö 56-os Emlékm?be, amit az Egyesület tagjai a 40. évfordulóra emeltek. Ezt az Egyesületet az 1956-ban kimenekült magyarok alapították. Köznyelven mint “Magyar Tanyát” emlegetik. 120 acre terület, Dunántúlra hasonlíto erdös-dombos vidékkel. $20,000-ért vettük, ma már több milliót ér.

Egy 15 évig elhagyott, dülledezõ 125 éves farmházból építettünk Klubházat. Van nagy uszodánk, mellette nagy épületünk bálteremmel és konyhával felszerelve. Minden év júliusába nagy Magyar Napot tartunk, ami a keleti part magyarjainak nagy eseménye. Több mint 30 lakókocsis táborhelyünk van, vízzel, villannyal, szennyvíz elvezetéssel ellátva. Mindezt a magunk erejéböl építettük 95%-ban a saját kezünk munkájával mindennemü ellenszolgáltatás nélkül.

Itt felnött egy magyar ifjúság, volt magyar cserkész csapatunk, magyar iskolánk, magyar tánccsoportunk. Örizzük hagyományainkat. Nemzeti ünnepeink megemlékezése, március 15, Hõsök Napja, 1956-os ünnepély, stb. még mindig fontos és szép esemény nálunk.

Ennek a Magyar Tanyának egyik alapítója és több mint 40 éven keresztül elnöke volt az én férjem Szodfridt József (1922-2003). Neki nagy része volt ennek az Egyesületnek a felepítésében, vezetésében. Szinte menekült életének célját látta benne.

Itt szerétnem közölni egyik barátjához küldött levélet, amelyben leírja 1945-töl 1956-ig a szovjet és magyar börtönökben töltött raboskodásának idejét. Az Ö sorsa sok-sok mással együtt jellemzö volt erre a korra és elökészítöje az 56-os Magyar Forradalomnak, amikor is azt mondta az ifjúsag: “Elég Volt!”

Férjem levele
Katonai rangom: hadnagy volt. A Ludovika Akadémiát végeztem. 1944. augusztus 20-án avattak fel mint tüzérhadnagyot. A frontra a soproni 101-es nehéz gépkocsizó tüzérosztállyal kerültem ki 1944. szeptember elején, mint elsõtiszt. Rövid idõn belöl ütegparancsnok lettem.

1945. május 9-én estem fogságba Wratikau község mellett (Csehszlovákia). Megjártam az Olmützi hadifogoly tábort és azok közé a kevés keresztény emberek közé tartozom, akik voltak az Auschwitz-i táborban is. A köztudatba úgy lett bedobva, hogy a németek felrobbantották az egészet mielõtt visszavonultak. Ez szemenszedett hazugság! Ott semmi sem volt felrobbantva, vagy felgyújtva. Az oroszok használták
hadifogoly iranyítótábornak; 53 ezren voltunk összezsúfolva ott, ahol az elöttünk lévök 9 ezren “embertelen zsúfoltságban éltek.”

Az állomásról a táborba vezetõ 3 km-es út mindkét árka tele volt tarkonlött hullákkal, akik olyan betegek voltak, hogy nem bírtak menni. Nekem szerencsém volt, mert két legény az ütegemböl végig húzott a három kilométeren, holott ök is alig tudtak járni a betegségtöl és a gyengeségtöl.

Mondanom sem kell, a táborban az állapotok siralmasak voltak: Az emberek hullottak, mint õsszel a legyek. Én 12 nap multán lábraálltam a járványkórházban, köszönet egy ütegbeli katonámnak, aki szinte élete kockáztatásával a villámhárítón felmászva szénnéégetett kenyérrel és valami teával megmentette az életemet.

A járványkórházi állapotok kimondhatatlanok voltak. Nekem szerencsém volt, mert feldobtak a legfelsö (harmadik) priccsre, így felülröl nem folyt rám semmi. 12 napig magam alá piszkítottam. A 12-ik napon elindultam a latrina felé, ekkor látott meg az orvos és kiírt egészségesnek.

Így jutottam be ugyanabba a szerelvénybe, amelyben az ütegem emberei voltak. A szerelvényen meghalt valaki amíg a mozdonyra vártak, és én lettem a kiegészítés, mint utolsó magyar, akit Auschwitz-ból Oroszországba vittek.

Szibériából magyar börtönbe
1947 öszéig voltam Akmolinszk-i 330-as hadifogolytáborban. Október 23-án érkeztem Debrecenbe. 1947 novemberében beiratkoztam a Müegyetemre a gépészmérnöki szakra.

1949. február 3-ától voltam börtönben. Megjártam a Györ-i Rendörséget, ugyanott az ÁVO-t, 53 napig voltam Budán Bartók Béla úti Katona Politikai Osztályon kihallgatáson (jobbára kegyetlen verés Berkesi András és pribékei által: kiverték 8 fogamat, eltörték néhány bordámat, szétverték a jobb vesémet, eltörték az orromat, ütlegelték a herémet, tenyereimet és talpaimat cafattá verték; mindenáron beismerö vallomást akartak
belölem kicsikarni.) A nyomozás után, végigjártam a Margit Körúti Katonai fogházat, a Pestvidéki Törvényszéki Fogházat, a Markót. Elítélésünk után eleinte a Gyüjtöfogházban “építettem a demokráciát.”

Voltam csõszerelõ, villanyszerelõ, orosz fordíto, kovács, m?szaki rajzoló, lakatos, mérnök, kazánf?tõ, esztergályos, villamos és lánghegesztõ, kõm?ves és irógépm?szerész, hogy csak néhányat említsek (Ezeknek az ismereteknek most is sok esetben nagy hasznát veszem). 1952. június 3-án egy szökéssel (Karácsony Szilárd) kapcsolatban alapos ruhát szakítottam, mint egyik fö gyanusított. Szétrúgták a végbél zaróizmomat, beverték a szememet (többek között). Szerencsére bevittek az ÁVO
központba nyomozásra, talán ennek köszönhetem az életemet.

A szökés miatt Bánkúti intézetvezetõt lefokozták õrnagyról századosra. Ettõl teljesen megvadulva számos tanú (minden munkabrigádból) szemeláttára egyet közülünk (Kurucz Ferencet) agyonveretett. Gondolom én is könnyen hasonló sorsra juthattam volna, ha nem visznek el.

1953-ban kerültem a csolnoki szénbányába. Ott elöször a szénfalon dolgoztam, kesõbb pedig mint villanyszerelõ. Szereztem újabb szakmákat, mint például elektrolakatos és bányagépkezelõ. 1953. decemberében sztrájk szervezés miatt a Márianosztra-i büntetõ házba vittek, majd onnan Várpalotára szállítottak. 1956-ban ismét Csolnokra kerültem, mint szakmunkás. Onnan szabadultam augusztus 18-án.

Szabadság
1957 februárban kellett volna visszemennem tárgyalásra, ezalatt rendöri felügyelet alatt álltam. November 13-án kaptam az üzenetet, hogy már megint rajta vagyok a listán. Feleségemmel (3 hetes házasok voltunk), rövid megbeszélés után elhatároztuk hogy elhagyjuk az országot. Az Andau-i hídon mentünk át a novemberi éjszakában, esös, sáros úton haladva az ismeretlenbe és szerencsésen átértünk Ausztriába.

Visszagondolva rá, milyen a sors, hogy akkor voltunk a legboldogabbak, amikor elvesztettük a hazánkat, de visszanyertük a szabadságunkat.


Szodfridt Józsefné Mária
Szodfridt József 1957-ben az Egyesült Államokba menekült. Itt rövid ideig mint villanyszerelõ dolgozott, ezután egy Vacuum Platers vállalatnál, késöbb bicikli gyárban volt plant manager. Dolgozó életének utolsó 20 évében a Stabilus cégnél volt mérnök, föleg automata gépek tervezésével foglalkozott. Ezek mellett azonban nagy
alkotása a Magyar Tanya volt, ahol felhasználta m?szaki tudását, vezetö képességét, nagy hazaszeretetét. Ahogy Ö mondta, sok lelkes magyar társával együtt “kis Magyarországot építettek,” ez a Magyar Tanya.

Az Egyesület alapításának gondolata 1961-ben Nagy Gézáé volt. Az alapító tagok száma 70 fõ, 95%-ban 1956-os menekült. A területet egy düledezõ farmházzal együtt 1962-ben vette meg az Egyesület. Szodfridt József 1964-ben lett elnök. Összefogással, önkéntes munkával minden anyagi térítés nélkül épült fel ez a gyönyörü hely és lett otthona a menekült magyaroknak. A forradalomból a szívükben hozott kis láng itt fénylik tovább.

Felesége Szodfridt Mária, képesítése testnevelõ tanár. Az Egyesült Államokban mint kötõgyári munkás kezdte, késöbb a Merck vállalatnak a minõségi ellenörzõ laboratóriumában volt kémiai technikus. Két gyermekük született, Judit (iskolai könyvtáros) és a Magyar Tanya igazgatóságának tagja. József elektromérnök, mindkettö tökéletesen beszél magyarul.

Milyen volt 56-osok gyermeke lenni? Úgy érzem nagyon is meghatározó tényezõ volt életemben.

SZÜLEIM
Szüleim se nem harcoltak, se nem voltak kimagasló hõsök, de mégis 1956 lett magyarságom egyik legfontosabb tényezõje. Meséltek élményeikrõl, tapasztalataikról. Apám osztályidegen létére volt buszsofõr, és így betegeket szállított haza kórházakból, hogy hely legyen a sebesült szabadságharcosoknak, meg kiment Ausztriába gyógyszerért. Édesanyám sem sokat mesélt tapasztalatairól, de az elbeszéléseknél fontosabbak voltak a kis elejtett megjegyzések. Például egyszer gyerekként kérdeztem édesanyámat, miért megy el minden évben a clevelandi Október 23-i
megemlékezésre? Csendesen csak annyit mondott, hogy emiatt került Amerikába, ez a legkevesebb, amit tehet. A mondat sokkal többet mondott számomra, mint akármilyen hosszú szöveg mondhatott volna.

BARÁTI LÉGKÖR
De fontos tényezõ volt szüleim baráti köre is. Valahogy többségük börtönviselt ember volt. Nem közbûnözõk, hanem politikai okok miatt elítéltek, a rendszer által meghurcoltak a Rákosi korszakban. Apám a katonaságban MUSZ-os volt, 15 hónapot ült is egy hétvégi sztrájk szervezéséért. És pont a múltjuk miatt egy olyan értékrendszert vettem át tõlük, ami a magyarországi kommunizmus alatti életükbõl származott, de származott szintén a második világháboru elõtti életükbõl és majd átvetetten a nyugati magyar közösségek életébõl: hogy az ember összetart,
megkérdõjelzi a hatalmon lévõ rendszert, értékeli a szabadságot és azt közösségépítõ célokra használja fel. Ezeket az értékeket tudat alatt átvettem, ahogy tizenévesként itt-ott a baráti kör beszélgetéseit hallgattam, és személyes példájukból is láttam, ahogy élték életüket. Szüleim barátai mind adományoztak és dolgoztak a magyar közösségért, magyar irodalmat olvastak, és ismerték történelmünket, amellett hogy amerikai munkakörükbe és a mindennapi életbe is sikeresen beilleszkedtek. Beilleszkedtek de nem adták fel magyarságukat sem.

NYUGATI MAGYAR KÖZÖSSÉGEK
De nemcsak a családban, hanem a clevelandi magyar közösségben is láttam 1956 értékeit. Szüleim beírattak a clevelandi magyar iskolába, ahol hétfû esténként szülõk tanítottak ellenszolgáltatás nélkõl, magyar templomba vittek, és a külföldi magyar cserkészetbe járattak. Késõbb pedig magyar társadalmi eseményekre, bálokra jártam, és megismertem Cleveland szélesebb magyar köreit. Majd elkerültem a philadelphiai Magyar Tanyára, annak munkáját is megismertem.
És mint felnõtt jártam Chicagóban, Torontóban, New Jerseyben, San Franciscóban, Frankfurtban, és ezekben a nyugati magyar közösségekben is láttam ugyanazokat az értékeket, amiket az 1956-os szabadságharcról hallottam.
Feleségem szülei is végigélték a szabadságharc mozzanatait, Eszti édesanyja Mosonmagyaróváron volt szemtanúja az eseményeknek, édesapja pedig mint katona a pesti Royal szállói felkelõ csoportnak volt az egyik vezetõségi tagja. Késõbb, Amerikába jövetelük után õk is hasonló magyar közösségben éltek, és ahogy jobban megismerkedtem velük, megint ugyanazokkal az értékekkel találkoztam.

1956 ÉRTÉKEI
Nem voltam ott, de sem szüleim, sem baráti körük, sem feleségem szülei nem nagyzoló típusok. Ahogy ez események átélõivel beszélgettem, ezeket az értékeket szûrtem le:

Elsõsorban, a tett, a munka. Volt, aki harcolt, volt aki gyógyszert hordott, volt aki faluról hozta az ételt a városiaknak, osztották a kenyeret. Szükség volt rá, tettek az emberek.

Másodsorban a szépség, tisztaság. Hõsi halottak holttestjeinél az özvegyeknek adományokat gyûjtöttek, de senki sem lopott. A szétlõtt boltok kirakat ablakaiból sem tûnt el nagyon az áru. Valahogy megmaradt a forradalom becsületessége.

Harmadsorban a magyarság. Manapság divat Magyarországon európainak tekinteni magunkat, és mintha snassz lenne bizonyos körökben a nemzeti büszkeség, de aki átélte a szabadságharcot, mind azt mondta nekem, hogy leírhatatlan és elmondhatatlan az az érzés, az a magyarságtudat, ami akkor a szívükben volt.
Negyedsorban az összetartás. Nem azt nézték, hogy az a másik miért nem harcol? Mert mindenki ismerte a csengõfrászt. Hanem egyik tett, és megértette a másikat, aki nem tett, õt is magyar testvérré fogadta.

És nem utolsósorban az eszme. A szabadság, az emberi jogok. Ezért tört ki a forradalom, ezért lett belõle szabadságharc. Azokért a jogokért, amik hiányoztak a népnek 1948 óta, de különösen a legsötétebb Rákosi idõkben.

1956 ÉRTÉKEI ÁTÜLTETVE
A tett, a tisztaság, a magyarság, az összetartás, az eszme. Nem mondom, hogy a nyugati magyar közösségekben nincs folyamatos asszimiláció, hogy minden unoka tisztán beszél magyarul, hogy mindenben összetartunk, hogy nincs közöttünk munkakerülõ vagy léhûtõ, és hogy mindenki eszményien éli életét. De annak ellenére, hogy lenne sok javítanivaló a közösségekben, én bizonyos fokig 1956 értékeit látom Clevelandban, a philadelphiai Magyar Tanyán, Torontóban, New Jerseyben is.
A munka. A bevándorló magyarok között rengetegen ellenszolgáltatás nélkûl végzik és végezték közösségi munkájukat, építették a különbözõ magyar házakat, templomokat, múzeumokat. Miután megalapozták saját életüket, hány év ingyenes munkát adományoztak közösségeiknek? Legyen az Magyar Baráti Közösség, magyar egyház, cserkészet, foci klub, irodalmi kör, vagy lobbizó csoport, nem saját magukért tették (bár a szociológusok szerint bizonyos fokig pszichológiai odatartozási elõnyben
részesûltek), hanem egymásért, és 1989 elõtt különösen a Kárpátmedencében élõ magyar testvérekért.
A szépség. Szobrokat emeltek, emlékmûveket helyeztek el, magyar szokásokat tartottak meg. Házunkhoz majdnem minden decemberben jönnek a magyar cserkészek betlehemezni, és nekem ez a szokás valahogy nagyon szívemhez nõtt.
A magyarság. Igen, vannak a generációk között különbségek, nézeteltérések. De a philadelphiai Magyar Napon akárhonnan jön a magyar, New Yorkból vagy Connecticutbõl vagy a Kárpátmedencébõl újonnan vagy látogatóban, mindenkit szeretettel fogadnak, mindenki otthon érzi magát. Így van ez a clevelandi Cserkésznapon is, és a New Brunswick Magyar Napon is.
Összetartás. A viták és sértõdések ellenére szerintem igenis van összetartás és kölcsonös tisztelet. Még ha az emberek egymást nem is nagyon kedvelik, azért igyekeznek együttmûködni. Ha nem is mindig, de többnyire megvalósul a közös cél, és ha valaki nem ért egyet a közösséggel, akkor legfeljebb elkerüli, de nem gördít akadályt a többiek munkája elé, mint ahogy a mai magyarországi politikusoknál vettem
észre. Az eszme. A szabadság, az emberi jogok, az ünnepélyek, az irodalmi estek, a hétvégi magyariskolák, a cserkészet, ezek ugyanazt az eszmét vallják és közvetítik.

Ezeket az értékeket láttam szüleim viselkedésében, ezeket adták át. 1956 meghatározó esemény volt nemcsak huszonéves életükben, hanem hatással volt késõbbi amerikai kivándorlásukra, gyermeknevelésükre, beilleszkedésük és munkájukra a magyar közösségben. Nem éltem 1956-ban, mégis szüleim és generációjuk által 1956 eseménye meghatározottan befolyásolta életemet. Ezeket az értékeket kaptam tõlük, és ezért hálás vagyok.

VISSZA A KÁRPÁTMEDENCÉBE
A clevelandi cserkész regös csoport, amely 1973 óta hagyományõrzéssel és magyar néptánccal foglalkozik, feleségem vezetésével 2001 júliusában ellátogatott Magyarországra és Erdélybe, szüleik és nagyszüleik hazájába. (A szülõk 38%-a a Kárpát-medencében és 58%-a Észak-Amerikában született.)
Falukutatás volt a körút célja. Élték a falusi életet, népdalokat gyûjtöttek, idõsekkel beszélgettek, helyi történészekkel és néprajzkutatókkal találkoztak. 10 napig Magyarországon, Kazáron, egy Nógrád megyei palóc faluban laktak, ahol családoknál szálltak meg, így alkalmuk volt megismerni közelebbrõl a falu népét és mai életét.
Errõl szól a következõ levél, amelyet a kazári iskola igazgatója küldött a regös csoportnak a körút után. Többrõl is szól azonban a levél, bizonyos fokig 1956 értékeirõl is, amelyeket a nyugati magyar közösség átadott gyermekeinek, unokáinak.

Kedves Ismerõs és Ismeretlen Amerikai Barátaink!
Amikor ezeket írjuk, azt hisszük, minden kazári vendéglátó gondolatait vetjük papírra. Mi, akik még nem ismertünk benneteket, azt hittük, hogy július 2- án nagyon aranyos, az amerikai jólétben kissé elkényeztetett, magyarul alig beszélõ gyermekeket kapunk, akik talán még fanyalognak is majd a magyarországi falusi viszonyok láttán. Gondoltuk, sok mindent megtanítunk majd nekik. A valóság egészen más lett. Kaptunk fegyelmezett, rendkívül jól nevelt, kemény gyerekeket! Kaptunk – a magyar nyelvet jól beszélõ, a magyar hagyományokat csodálatosan ismerõ- fiatalokat…
Reméljük, valóban tudtunk tanítani valamit. Közben mi is tanultunk Tõlük, Tõletek! Tanultunk összetartozást, egymás szeretetét; fegyelmet, ami zokszó nélkül hajtja végre az utasításokat. Ma is példaként állítjuk õket saját gyermekeink elé.
Mindezekért a tényekért, úgy gondoljuk, elismerés illeti a cserkészcsapatot, annak vezetõit, de a clevelandi magyar közösséget is, akik tudatosan így nevelik gyermekeiket…
Azonban legelsõsorban gratulálni szeretnénk a szülõknek, hiszen a nyelvet csak a családban lehet ilyen szinten elsajátítani, ahogyan a jól neveltség, a kedvesség és a tapintat is a családból fakad.
Végül még egy morális tanulsága volt számunkra az ittléteteknek. Mi azt hittük, hogy a magyarságban genetikailag kódolt az egymásra acsarkodás, a gyûlölködés, az irigység. Ittlétetek megnyugtatott bennünket, hogy ez nem így van. Ti, akik más országban õrzitek magyarságotokat, nem ilyenek vagytok. Ezt még tanulnunk kell tõletek…

Baráti szeretettel ölelünk benneteket: Nádasdi Csilla és Kapás Imre
Kazár, 2001. november 13.
………………………………………………………………..


Szentkirályi Endre
1969-ben született Clevelandben. Angol és német szakon középiskolai tanár Cleveland egyik külvárosában. Szabadidejében cserkészvezetõ, ennek kapcsán járt Kaliforniában, Torontóban, Amerika keleti partján, valamint Németországban, és többször Vajdaságon. Felesége Pigniczky Eszti, aki Philadelphia környékén nõtt fel, szintén tevékeny a nyugati magyar közösségekben. Gyermekük Keve, Bendegúz, Vajk, Enese. A család 2004-2005-ben egy tanévet töltöttek Budapesten; Endre a Pázmány egyetemen tanított.

Géppuska ropogása rázta meg az ablakokat. 1956 novembere, éjfél, Magyarország. „Te jó ég, a kijárási tilalom reggel hétig tart! Mit fogok én csinálni?”

Megráztam Jánost, a férjemet. Álmából felriadva a telefon után nyúlt. Szerencsések voltunk, mert még mûködött. Az orvos azt tanácsolta, próbáljunk még várni. Szükséghelyzetben telefonon adott volna utasításokat. A mentõk nem akartak kijönni, hiszen fedezék hiányában tökéletes célpont lettek volna a szemközti hegyoldalban állomásozó szovjetek számára.

Nagyon szorosan öleltük egymást. Férjem testének melege megnyugtatott, ahogy az idõ múlásával elkezdõdtek a fájások.

A két gyerek csöndesen aludt kiságyában, még az idõszakos puskaropogás sem riasztotta fel õket, amihez már hozzá voltak szokva. Ez tíz nappal a forradalom kitörése után történt s a harcok még folytak.

Most is élénken emlékszem arra a reggelre, amikor ágyúzásra ébredtünk a négy csodálatos, szabadságban eltöltött nap után.

„Nem, ez nem lehet. Magyarországnak alkotmányos kormánya van, amely semlegesnek nyilvánította az országot. Kiléptünk a Varsói Szerzõdésbõl, és a szovjeteknek az ENSZ döntés értelmében el kell hagyniuk

az országot” – a férjem próbált megnyugtatni. De õ is tudta, hogy ez ágyúdörgés. Bekapcsolta a rádiót, és amikor meghallotta a kormány üzenetét: „A szovjet csapatok visszatérnek az országba! Miniszterelnökünk

az ENSZ segítségét kérte. Magyarország harcban áll!” Az Írószövetség a világ összes népének a segítségét kérte. Az üzenet németül, franciául, angolul, oroszul és magyarul hangzott el. Ez ment 90 percig – és ezután minden elnémult.

Most, tíz nappal késõbb, nemsokára megszületik a gyermekem. Férjembe kapaszkodtam, ahogy közeledtek a fájások. Végül a nap elsõ sugarai rózsaszínre színezték az eget, és a fény új reményt adott, ahogy próbáltam visszatartani a baba érkezését.

Reggel 7-kor futva indultunk a kórház felé. Öt hosszú háztömbnyi fájdalom, görcs, vér és víz, néhány bámészkodó, távoli géppuskaropogás és még több fájás beleolvadva egy folytonos kettészakadási érzésbe.

Amikor beértem a kórházba, egyetlen szülésznõ volt 48 órája ügyeletben, aki senkitõl sem várhatott segítséget. Az orvosom még nem érkezett meg. Néhány munkás javította a szülõszoba ablakait, amelyeket az éjszaka folyamán lõttek ki. Két nõ szült.

Azután fájások és fájások újra, megállás nélkül, könyörtelen fájások, amíg a kisfiam csodálatos és boldog sírása meghozta a régóta várt megkönnyebbülést a szenvedésbõl és fájdalomból. Láttam, ahogy az orvos felemeli, és a hasamra teszi õt. Annyira puha volt és annyira édes. És még az ablakokat is megjavították.

Semmit sem feledve
Újabb tíz nap múlt el, amikorra eldöntöttük, hogy elhagyjuk szülõföldünket. Hiába volt férjem egyike a legígéretesebb fiatal tudósoknak, akiknek a szovjet rendszerben minden elérhetõ kedvezmény jár, úgy tûnt, ha gyerekeinket az elveinkhez hûen akarjuk felnevelni, el kell hagynunk az országot.

Minden ingóságunkat – amit reméltünk, hogy magunkkal vihetünk – becsomagoltuk egy kis bõröndbe. A hideg esõben negyvenen zsúfolódtunk be egy teherautóba, amelynek ponyváját egy partvis tartotta.

Amint elhagytuk Budapestet, felidéztük az utóbbi évek sok csodálatos koncertjét, operaelõadását, bálját; a második világháború alatt az 50 napos ostromot, a szabadságba vetett hitet az ország újjáépítésének idején, azután az 1948-as választásokon 17%-ot elért kommunisták hatalomátvételét. A kétségbeesést, a megpróbáltatásokat, a rengeteg szenvedést, amin minden egyénnek és családnak keresztül kellett mennie. A mi dicsõ?séges forradalmunkat, és a négy napig tartó szabadságot – és a friss sírokat Budapesten.

A teherautó már jó sebességgel haladt a fõúton, amikor hirtelen megállított minket egy balfácán. Egy tiszt integetett az út közepén. A sofõr átadta a papírjainkat. Azt mondta, a határ felé tart, hogy onnan némi segítséggel elhozzon egy teherautót, amit menekültek hagytak ott. „Némi segítséggel? Maga negyven embert nevez némi segítségnek?” üvöltött a sofõrünkre. „Azonnal induljanak hazafelé!”

Megfordultunk, és közben rájöttünk, miért nem volt ideje megnézni az iratokat, és ellenõrizni az embereket. Annyi volt a menekülõ, hogy egyszerûen csak hazaküldte õket.

Egy másik útvonalon haladtunk éjszaka, azonban teherautónkat megállította egy szovjet tank. Egy mongol kinézetû ezredes közeledett. Elfogtak bennünket. Rádión hívta a rendõrséget, akik rövid idõn belül meg is érkeztek.

A rendõrség tele volt menekültekkel. „Mindenki, aki gyerekkel van, ebbe a szobába jöjjön, csak ezt tudjuk fûteni!” Bepréselõdtünk egy sötét helyre, amit egyetlen villanykörte világított meg a szoba egyik sarkából. Amíg helyet találtunk, folyt a titkos beszélgetés:

„Háromszor úsztam át egy jeges folyón, mielõtt elfogtak, minden alkalommal azt hittem, hogy Ausztria éppen a túlparton van…”

„Lefelé süllyedtünk a mocsárba, utolsó erõnkkel gyerekeinket a fejünk fölött tartva…”

„A gyerekem átjutott…átfutott Ausztriába, amikor elfogtak bennünket. Már annyira közel voltunk… annyira közel…”

Az illegális határátlépést rendszerint két-három évig tartó kemény munkával büntették. Azonban minket reggel feltettek egy buszra és Budapestre küldtek.

Mikor a busz szerencsére lerobbant, a rendõrkísérõnk azt mondta: „Tudják a kötelességüket. Másfél órán belül visszajövök….engem senki sem vonhat felelõsségre azért, amit maguk csinálnak, amíg távol vagyok.”

Nem éreztük elég erõsnek magunkat, hogy három kisgyerekkel, köztük a tíznapos Lajossal 32 kilométert gyalo?goljunk a határig. Hazafelé indultunk. A kijárási tilalom kezdetére vonatunk Gyõrbe érkezett és ott meg is állt. Mindenkinek sietve helyet kellett találnia a városban.

Megláttunk egy Vöröskeresztes épületet a vasútállomással szemben, és odafutottunk. Hatszáz ember társaságában találtuk magunkat. Volt ott ágy, élelem, még gyógyszer is. Hálásnak és boldognak éreztük magunkat, amint egy vöröskeresztes hölggyel beszélgettünk, aki egy óvatlan pillanatban a fülembe súgta: „A rendõrség elfoglalta az épületet. Mindent biztosíthatunk Önöknek, amire szükségük van, de nem mehetnek ki ebbõl az épületbõl. Le vannak tartóztatva.”

A busz, amely úgy volt, hogy másnap egy másik, budapesti Vöröskereszt szervezethez visz, a rendõr-fõkapitányságra szállított bennünket.

„A férfiak menjenek be az épületbe, a nõk és gyerekek hazamehetnek!” szólt az utasítás. Mi mozdulni sem mertünk. Hallottunk férfiakról, akiket minden ok nélkül elfogtak és Szibériába vittek. Minden nõ ott maradt, és várt.

Úgy tettem, mintha a mosdóba kellene mennem. A zord õr még így sem engedett be, így az egyik lakóházba futottam. Könyörögtem, hogy telefonálhassak, és felhívtam az egyetemen a Forradalmi Bizottság elnökét, aki azonnal megértette, hogy mirõl van szó, és tudta, mit kell tennie.

„Éppen most tárgyalok az Igazságügy Minisztériummal az utcákon történõ emberrablások ügyében. Ez éppen egy ilyen eset. A Vöröskereszt épületébõl a rendõr-fõkapitányságra…”

Tíz perccel késõbb tiszteletet parancsoló alakja ellökte a gépfegyveres õröket, és bement a fõkapitányságra. Az üvegajtón keresztül hallottuk a hangokat: „Igen, a Vöröskereszt épülete volt.” ”Elvittek minket.” „Ez emberrablás.”

Újra átéreztük a korlátozott szabadság érzését. Hazamehettünk a csomagjainkkal, kiszabadultunk a rács mögül… Boldogok voltunk, és egyben elkeseredettek, mert éreztük, semmiféle kiút nincs Magyarországról.

Út a szabadság felé
„Fordítsd le nekem oroszra ezeket az iratokat, kérlek!” – férjem néhány papirost lobogtatott felém, amíg én mélyen a gondolataimba temetkeztem. Az járt az eszemben, hogyan is juthatnánk el a soproni határig. A nõvérem, aki korábban Bécsbe menekült, üzenetet küldött, hogy mi is átjuthatunk Ausztriába, ha el tudunk jutni soproni barátainkhoz. A férjem kezében lévõ papírok addig nem különösképpen keltették fel érdeklõdésem, amíg nem láttam, hogy mik is azok valójában. Kevesebb, mint egy órán belül készen álltak hamis irataink, melyekkel remélhetõleg kijuthatunk Magyarországról. Férjem, mint tanszékvezetõ-helyettes megbízta magát, hogy Sopronba utazzon, hogy ott folytassa a tanítást, mivel az ottani professzor elhagyta az országot.

Amint másnap a téli délután korai sötétje bekúszott a vonatfülkébe, észrevettük, hogy a vagonban nem égnek a lámpák. Azt gondoltuk, átmegyünk a vonat másik részébe, de végül úgy döntöttünk, maradunk, mivel a gyerekek békésen szundikáltak.

A következõ állomáson éreztük a gondviselés mûködését. Megállt a vonat, és az orosz katonák mindenkit leszállítottak, akinek nem volt bepecsételve az útlevelébe a kettes számú határzóna engedélye. Amikor kinyílt a fülke ajtaja, egy magyar katona tûnt fel zseblámpával a kezében. Az oroszokról úgy hírlett, tartanak attól, hogy a sötét fülkékben megtámadják õket.

„Hová mennek?” kérdezte.

„Sopronba.”

Nem tudta, mit gondoljon rólunk. Ha magas rangú tisztviselõk vagyunk, jobb, ha nem vitatkozik velünk, de ha nem… nos, a papírjaink elég hivatalosnak látszottak, neki meg lesz a mentsége, és… a tekintetébõl látszott, hogy más lehetõség is megfordul a fejében. Úgy tûnt, nem igazán bánja, ha menekülni akarunk…

„Köszönöm professzor! Milyen aranyos kisbaba!” És behúzta maga mögött az ajtót.

Egy majdnem végzetes szerencsétlenség
Sopronban két nap csendes várakozással telt, amíg barátaink megbízható vezetõket szereztek nekünk. A gyerekeknek vissza kellett tartani könnyeiket, még a lélegzetüket is, nehogy eláruljanak bennünket. Egy idõsek otthonában tartózkodtunk, és bármilyen gyerekzsivaj gyanús lett volna.
Végül egy idõs vezetõ a hegyekbe vitt minket, hogy gyalog menjünk az osztrák határhoz. Amikor meglengette sétabotját, nekünk is meg kellett állnunk, ez veszélyt jelentett. Mikor letörölte az izzadságot kopasz fejérõl, azt jelentette, hogy tovább haladhatunk. Mögötte gyalogolt lányunk, Ilona egy fiatal párral. Mi következtünk a két fiunkkal, a kisbaba egy kosárban, kétéves kisfiunk pedig gombát keresett gyaloglás közben, mivel úgy tettünk, mintha csak sétálni mennénk. Egy idõ után kis lábai nem tudták õt tovább vinni. Begömbölyödött édesapja hátizsákjába és elaludt.

A csillagok csöndesen világítottak felettünk a két napos esõ után. A hold nem látszott az égen. Tökéletes éjszaka volt a menekülésre.

Utunk vége felé közeledtünk, amikor egyszer csak megbotlottam és elkezdtem lefelé csúszni a domboldalon, legalábbis úgy éreztem. Meg akartam állni, de nem tudtam. Ekkor egy kis rántás a kabátomon visszahúzott. Felálltam, és megigazítottam a kabátomat, egy kis lyuk volt rajta. Visszanéztem, és láttam, hogy egy szöges drót-kerítés akadályozott meg, hogy beleessek egy szakadékszerû mélyedésbe, aminek az alján szõlõkarók álltak.

Ha ez nem fogott volna meg, halott lennék. De nem volt idõ meditálni, negyvenöt perc alatt két és fél mérföldet kellett futnunk, hogy átjussunk a határon a sok esõtõl sáros tóparton.

A baba a beadott altató pirulák ellenére nyöszörgött. János édesapja hátizsákjában aludt, túlságosan el volt kábulva. Csak a négyéves Ilona szedte kis lábait, egyenesen elõre tekintve, hatalmas, kék, félelmet sugárzó szemeivel. Tudta, hogy valami történik, de nem értette, micsoda. Próbált jól viselkedni.

„Látják azokat a körtefákat?” – vezetõnk néhány fára mutatott a nem túl messzi távolban. Azok mögött egy kilométerre, az már az osztrák határ!”

Azt kívántam, bárcsak ne mondta volna! Újra, mint elõször, amikor a szovjet tank megállított bennünket, láttuk Ausztria fényeit. Mi lesz, ha újra elfognak bennünket! Nem voltam képes tovább gondolkodni. Az agyam, a lábaim, az egész lényem megdermedt a félelemtõl és kétségbeeséstõl. De egy szigorú hang szólalt meg belülrõl: „Most meg fogod csinálni!”

Olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam, és ötödszörre is felkászálódtam a földrõl, amikor hirtelen megéreztem a „senki földjének” puhaságát a lábam alatt.

Ekkor egy kis zászló érintette meg kezemet.

Ahogy odanéztem férjem ragyogó arca, és kitárt karjai üdvözöltek. Amikor átölelt, zokogni kezdtem. Ausztriában voltunk.

Szablya Ilona
Washington, Oregon és Idaho államok tiszteletbeli magyar konzulja. Szablya Ilona díjnyertes író, rovatvezetõ, fordító és elõadó. Seattle-ben él, két egyetemi diplomát szerzett, hat nyelven beszél és 700 publikációja közül több díjat is nyert. Szablya Ilona társszerzõje az Emlékezzünk! címõ díjnyertes szóbeli történelmi dráma/elõadássorozatnak, mely a magyar forradalom 30. évfordulójára készült. Díjnyertes könyve A Vörös Csillag lehull, amely egy illegális fiúcserkészcsapat történetérõl szól az 1956-os felkelés idején, a 40. évfordulóra jelent meg. Szablya Ilona nemrégiben kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét konzuli és kulturális munkájáért. 1956-ban férjével, két kisgyermekükkel és újszülött csecsemõjükkel menekültek el Magyarországról. Összesen hét gyermekük és tizenhat unokájuk született.

http://freedomfighter56.com/pdf2/Szablya_Ilona.pdf